A magyar ipar almanachja (Budapest, 1929)
I. rész - Dálnoki Kováts Jenő: Koszorús mesterek
189 koszorús mesterversenyen Holzschuch Sándor remekbe készült faberakásai részére az arany mesterkoszorút szerzik meg. Hosszú István műipari lakásberendező, Práter-u. 64. 1873 december hó 25-én Balatoncsehiben született, vasutas családból. Dombóváron kezdte meg iparának elsajátítását, ahol már a tanonciskolái vizsga alkalmával oly kiváló szellemi képességről tett tanúbizonyságot, hogy az iskolaszéki elnök és a tanárok az ipari pályáról le akarták beszélni és ettől csak kiváló szaktudású mestere, Antony Antal tántorította el azzal, hogy a magyar iparnak szüksége van intelligens, nagyra hivatott egyéniségekre, akik az iparnak zászlóvivői lehetnek. A vidéki nagyobb városokban, majd Budapesten való munkássága közben beiratkozott a technológia szak- tanfolyamára, ahol több elismerő kitüntetésben részesült. 1898-ban pedig első díjat nyert. Majd Gaul Károly államtitkár segítségével be akart jutni a M. A. V. műhelyébe, de az államtitkár kijelentette, hogy ezt elő nem mozdítja, őt így el nem engedi temetni, mert ő nagyra van hivatva. Tényleg egy budapesti gyár ki is küldte párisi tanlulmányútra, ahonnan visszatérve, több nagyobb üzemben mint tervező-rajzoló és művezető működött, közben pedig az iparművészeti iskola szaktanfolyamát végezte és ott több kitüntetésben részesült. 1906-ban önállósította magát és azóta kézműipari munkákat végeztet 30 segéddel és 4—5 jobb családból származó tanon - cot alkalmaz. Ö rendezte be dr. Dobay Aurél, báró Kornfeld Pál, báró Tornyai, Chorin Perenc kastélyait és most két éve Harry Fault berlini palotájának berendezésén dolgozik. Számos kitüntetése közül az 1922. évi iparművészeti kiállítási állami nagy díjat, az 1925. évben elnyert ezüstkoszorút és aranyérmet említjük, amelyet betetőzött az, hogy 1928. évben az aranykoszorús mesteri kitüntetést kapta. Jelentősen résztvesz Hosszú az ipartestületi életben, amelynek alelnöke, azonkívül Thék Endre helyébe őt választották az ipar- művészeti testület igazgatósági tagjává és végrehajtó bizottsági tagja az iparegyesületnek. Jancsurák Gusztáv rézművesmester. 1884 derekán egy német gyáros érkezett Budapestre és a Vadászkürt szálló két szobájában vörösrézlemezből géppel sajtolt tárgyakat, serlegeket, tálakat stb. állított ki, arra biztatva a magyar iparosokat, hogy kiállított sajtolt áruit vásárolják meg és saját készítményükként állítsák ki az országos kiállításon. Idetévedt az akkor 36 éves Jancsurák Gusztáv, aki Mayer Ferdinánd rézművesmesternél dolgozott. A német gyáros Jancsurákot is munkába vette és előre biztosította a kiállításon elérendő sikeréről, ha az ő portékájával áll elő, mert hiszen — mondta — Magyarország egyetlen iparosa sem tud még megközelítően hasonlóval sem kirukkolni. Jancsuráknak több sem kellett. Iparának becsületét érezte e kijelentéssel megtámadni és ez a német lekicsinylés volt későbbi fejlődésének tulajdonképpeni rúgója. Az 1885. évben megnyílt kiállításon a nyilvánosság elé lépett Jancsurák Gusztáv nem géppel sajtolt, több darabból álló, hanem egyetlen lemezből kézzel domborított iparművészeti tárgyaival. Jancsurák ezzel bizonyságát adta mestersége anyaga fölötti teljes uralmának és gyönyörű iparművészeti alkotásaival egyre szélesebb körben szerzett jóhímevet magának és iparának. Egyik külföldi mágnás nagyobb megrendelése keretében Jancsurák egyetlen vörösrézlemezből kidomborított tálát vette meg, amelynek közepéből mintegy 25—30 cm magasságú száron hatalmasan kinyílt rózsa Hosszú István
