A magyar ipar almanachja (Budapest, 1929)
I. rész - Dálnoki Kováts Jenő: Koszorús mesterek
188 Hollósy Zsigmond intarziakészítömester. Hollósy Zsigmond egyike legfiatalabb aranykoszorús mestereinknek. 1891-ben Budapesten született és művészi hajlamai már kora ifjúságában az iparművészet lelkiismeretes tanulására késztetik. Jeles hazai és külföldi mestereknél tökéletesíti kézügvességét és ad teret kifinomult ízlésének. Közben az általános művelődésről sem feledkezik meg és kereskedelmi érettségit tesz. Alig 16 éves korában már a Győri waggon- és gépgyárban a francia Waggon Lits társaság étkező- és hálókocsijai berakó munkáit készíti és az ő keze alól kerülnek ki az udvari kocsik remek intarziamunkái is. Alig 20 éves korában már önálló műhelyt nyit és ugyanekkor nagyobb megrendeléseket kap a budapesti Ganz-gyártól, a győri waggongyártól és a magyar kir. államvasutaktól. Rövid idő alatt a legkiválóbb hazai asztalosmesterek, mint Thék Endre, Lingel Károly, Mahunka Imre, Hosszú István alkalmazzák remekbe- készült intarziáit. De az ország határain túl is, Szerbia, Románia, Olaszország, Csehország asztalosmesterei lépnek vele állandó összeköttetésbe. Kiváló gonddal, fejlett ízléssel készített munkái széleskörben ismertek és ahol munkáival megjelenik, mindenütt elismerést arat. Számos tanulót nevel, akik szakmájukban kitüntetéssel vizsgáznak és mesterképző tanfolyamokon szakelőadások keretében neveli az új nemzedéket. Az Országos Iparegyesület által 1925. évben rendezett I. Országos Kézműipari Tárlat bírálóbizottsága az aranykoszorús mester címet ítélte meg Hollósy Zsigmondinak, aki ereje és tudása teljében dolgozik és szerez becsülést mindenféle művészi mesterségének. Holzschuch Sándor intarziametsző. Tiszti családból származik, aki atyjának foglalkozásánál fogva gyermekkorát galiciai, boszniai és erdélyi gami- zonokban tölti. Székelyudvarhelyen végzi középiskolai tanulmányait és az állami főreáliskola VII. osztályának elvégzése után 1893-ban a budapesti hadapród-iskola növendéke lesz. Innen 1896-ban kerül ki mint tiszthelyettes. Egy ideig a 39. gyalogezred tisztje, majd 1908-ban a kismartoni katonai főreáliskola történelem és természetrajz tanára egészen a háború kitöréséig. Még katonai tevékenysége során szabad idejében szeretettel foglalkozik a faberakó művészettel és hogy vele született művészi ízlését a mesterség gyakorlati fogásainak elsajátításával halmozza, évenként szabadságidejét Stuttgartban tölti és egy ottani kiváló szakmai gyárban vállal rendszeresen munkát. Hajlamai fokozatosan az omamentális munkáról a figurális munkára terelik át és iparművészeti kiállításokon saját tervezésű művészi munkái nagy feltűnést keltenek. Anélkül, hogy valamely művésziskolát végzett volna, ösztönös művészete nagy sikereket biztosít számára és tájképei a művész ecsetével versenyeznek úgy színhatás, mint távlat szempontjából. Amikor 1920-ban mint őrnagy, nyugdíjba vonul, az eddig műkedvelőként űzött mesterséget hivatásának választja. Ezután több kiállításon vesz részt Münchenben, Milanóban, Fiúméban, Szalonikiben, mindenütt a legteljesebb sikerrel. Az 1926. évben rendezett Kézműipari Tárlaton a legelső díjat, az állami díszoklevelet nyeri el és az 1928. évi III. Országos Kézműipari Tárlat keretében rendezett aranyHollósy Zsigmond Holzschuch Sándor
