Magyarország kereskedelmi, ipari és mezőgazdasági címtára (Budapest, 1924)

A. Általános rész - Pénz- és gazdaságpolitikai intézmények és intézkedések

28

A társulati adó — Die Gesellschaftssteuer

(1922. évi XXIV t.-c.

Adókötelezettség

1. §. (1) Társulati adót kötelesek fizetni :

1. a Magyarország területén székelő kereskedelmi társaságok, ai. m. :

a) a közkereseti társaságok,

b) a betéti társaságok,

c) a részvénytársaságok, * cl) a szövetkezetek,

e) a részvényekre alakult betéti társaságok,

l) a korlátolt felelősségű társaságok ;

2. az alkalmi egyesülések (kereskedelmi ügyletek kötésére közös kockázattal vagy nyereségrészesedéssel létesült csoportok, átmeneti társulások stb.) ;

3. a biztosítási vállalatok, a közúti és helyiérdekű vasutak, a takarékpénztárak, illetőleg az alapszabályaik szerint pénzbetétek átvételére jogosított intézetek, akkor is, ha az 1. pontban felsorolt társaságok közé nem tartoznak ;

4. az állam, törvényhatóságok és községek (városok) vállalatai.

(2) A külföldi társaságok, ha üzletüket a magyar állam területén gyakorolják, itteni üzleteik után társulati adót fizetnek.

2. §. (1) Az a vállalat, amelynek székhelye Magyarország terü- Jetén van, rendszerint csak a magyar állam területéről származó jövedelme után adózik.

(2) A külföldi telepe utján folytatott üzleteiből, külföldi ingatlanaiból^ külföldi vállalatoknak az ő tárcájában lévő részvényeiből származó jövedelme azonban szintén adóköteles akkor, ha az adókötelezettség tekintetében az illető állammal viszonosság nem áll fenn. A pénzügyminiszternek joga van a vállalatok itt említett jövedelme tekintetében, viszonosság hiányában is, az általános szabályoktól eltérő és a vállalatokra nézve kedvezőbb rendelkezéseket tenni.

3. §. Állandóan mentesek a társulati adó alól :

1. azok a vállalatok, amelyeknek adómentességét valamely fennálló törvény megállapítja ;

2. azok a külföldi vállalatok, amelyeknek adómentességét állam- szerződések biztosítják ;

3. az államvasutak ;

4. a törvényhatósági és községi (városi) közkórházak, vásárcsarnokok, közvágóhidak, vízvezetéki, csatornázási, szemétfuvarozási és közvilágítási vállalatok ;

5. azok az alkalmi egyesülések, melyek állami hitelműveletek lebonyolítására alakultak s azok az alkalmi egyesülések, amelyeknek adómentességét a jelen törvény végrehajtása tárgyában kiadandó utasítás^ megállapítja.

6. §. A kincstárnak a társulati adó követeléséhez való joga meg- nyilik :

a) újonnan keletkezett vállalatnál, ha működését nem a hó első napján kezdi, az Üzletműködés megkezdését —,

b) ideiglenesen adómentes vállalatoknál pedig az adómentesség megszűnését követő hónap első napján.

7. §. Az adókötelezettség annak a hónapnak az utolsó napjával szűnik meg, amelyben a vállalat Üzletműködését végleg beszüntette.

8. §. (1) Ha a vállalat felszámol, vagy csődbe kerül, a terhére előirt társulati adót a felszámolás megkezdését vagy a csőd megnyitását követő hónap első napjától kezdve törölni kell.

(2) A felszámolás avagy csőd tartama alatt az adókivetés szünetel és csak a felszámolás befejezése vagy a csőd megszüntetése után kell a társulati adót a felszámolás vagy a csőd tartamára kivetni.

(3) A felszámolt vállalat vagyonát addig felosztani nem szabad, amig társulati adója kivetve és adótartozása teljesen törlesztve nincsen. Ezen tilalom megszegéséből eredhető károkért a felszámolókat és a felügyelő bizottság tagjait egyetemleges kártérítési kötelezettség terheli

Az adóalap megállapítása

11. §. (1) A társulati adót évenként kell kivetni.

(2) Alkalmi egyesülés, továbbá felszámolás és csőd esetén a társulati adót az egyesülés, a felszámolás vagy csődeljárás egész tartamára egyszerre kell kivetni.

12. §. (1) Az adókivetés alapja az adóévet megelőző üzleti (gazdasági) év adóköteles nyeresége.

(2) Ha a mérleg csak egy csonka év eredményét, vagy egy évnél

hosszabb időtartam eredményét foglalja magában, akkor évi eredménynek azt a nyereséget kell tekinteni, amely a mérleg időtartamának az egy évi időtartamhoz való arányában tizenkét hónapra esik.

(3) Uj vállalatoknál az adókivetés az első mérleg elkészültéig

szünetel és az első üzletév mérlege alapján megállapított adóköteles

nyereség fogja az első és második évre a kivetés alapját képezni.

(5) Alkalmi egyesüléseknél a közös üzlet befejezése után készítendő számadás eredménye az adókivetés alapja és az ennek alapján mutatkozó adóköteles nyereséget mint egy évre szóló adóalapot kell társulati adó alá vonni.

13. §. (1) Az adóköteles nyereség megállapításánál a mérleg

egyenlegéből kell kiindulni.

14. §. Az adóköteles nyereség kiszámításánál a mérlegszerű nyereséghez hozzá kell számítani, illetőleg a veszteségből le kell vonni a a kiadások és leírások közül, amennyiben ezek a vállalat jövedelméne csökkentésére vezettek :

1. az előző évekről áthozott veszteséget a megelőző egy évi veszteség kivételével ;

2. a vagyonváltságról szóló törvények alapján a vállalat vagyonkáit sága fejében kiadott összegeket ;

3. az üzemet nem terhelő illetékeket;

4. az ajándékokat és egyéb kötelezettség nélkül teljesített ingyenes szolgáltatásokat, a közművelődési, közoktatási és közjótékonysági célokra juttatott adományok, továbbá a szokásos újévi ajándékok és -egyéb hasonló, az üzlet érdekében adott ajándékok kivételével ;

5. az első szervezés és az alapítás költségeinek fedezésére fordított leírást. A részvénytársaságok által a társaság fennállásának első -öt évében, egyéb vállalatoknál pedig a fennállás első évében az első szervezés és az alapitás igazolt költségeinek (a felszerelés költsége nem tartozik ide) fedezésére fordított kiadások és leírások azonban levonandók ;

6. a vállalat által fizetett vagyonváltság mértékéig adómentesen eszközölt felértékelésnek a korábbi értékre való leszállítása céljából eszközölt leírásokat ;

7. a földadó alá tartozó ingatlanok értéktörlesztésérc fordított -összegeket ;

8. a leltári vagyon karbantartásának és pótlásának nem minősit- .hető uj beszerzéseket ;- G.-A. XXIV: 1922.)

Die Bestimmungen der Steuerpflicht

Zur Entrichtung der Gesellschaftssteuer sind verpflichtet :

1. die in Ungarn sesshaften Handelsgesellschaften, und zwar : offene Handelsgesellschaften, Kommanditgesellschaften, Aktiengesellschaften, Genossenschaften, auf Aktien begründete Kommanditgesellschaften und Gesellschaften mit beschränkter Haftung;

2. die Gelegenheitsgesellschaften ;

3. die Versicherungsunternehmungen, die Strassen- und Lokalbahnen, die Sparkassen, beziehungsweise die laut ihrer Statuten zur übernähme von Einlagen berechtigten Anstalten, auch wenn sie nicht unter die bereits aufgezählten Gesellschaften gehören ;

4. die Unternehmungen des Staates, der Munizipien und der Gemeinden (Städte). Ausländische Gesellschaften, die ihr Geschäft auf ungarischem Landesgebiet ausüben, haben nach ihren hiesigen Geschäften Gesellschaftssteuer zu bezahlen.

Laut § 2 sind die Unternehmen, deren Sitz sich auf dem Gebiet Ungarns befindet, nach ihrem Gesamteinkommen im Inland zu besteuern.

Von der Gesellschaftssteuer enthoben sind laut § 3 :

1. die Unternehmungen, eieren Steuerfreiheit gesetzlich bestimmt wurde;

2. die ausländischen Unternehmungen, deren Steuerfreiheit durch Staatsverträge gewährleistet ist ;

3. die Staatsbahnen ;

4. die Munizipal- und städtischen Spitäler, Markthallen, Schlachthäuser, Wasserleitungs-, Kanalisierungs- und Kehrichttransportunternehmungen.

Ist ein Unternehmen nur teilweise steuerfrei, so wird die Ge- sel’schaftssteuer nur nach dem steuerpflichtigen Betrieb entrichtet. Die Steuerfreiheit erstreckt sich auch auf die Zuschläge.

§ 6 regelt den Beginn der Steuerfreiheit,

*3 7 ihre Beendigung.

äs 8 regelt die mit der Liquidierung und dem Konkurs einer Unternehmung zusammenhängenden Steuerverhältnisse.

Die Bemessung der Steuergrundlage

Die Gesellschaftssteuer wird laut § 11 jährlich bemessen. Für die zur Abwicklung eines bestimmten Geschäftes oder Unternehmens zuwege gebrachten Gelegenheitsgeschäfte soll die Gesellschaftssteuer ebenso bloss einmal für die ganze Zeit ihres Bestandes bemessen werden, wie für die in Liquidation oder Konkurs übergegangenen Gesellschaften.

Grundlage der Besteuerung bildet der steuerpflichtige Gewinn des der Steuerveranlagung vorhergehenden Geschäfts- oder Wirtschaftsjahres. Enthält die Bilanz bloss das Ergebnis eines unvollständigen Jahres, oder eines längeren Zeitraumes, als ein Jahr, so ist als Jahresertrag der Gewinn zu betrachten, der im Verhältnis des Bilanzzeitraumes zu einem Jahr auf zwölf Monate entfällt.

Bei neuen Unternehmungen ruht die Steuerbemessung bis zur Fertigstellung der ersten Bilanz, so dass der auf Grund der Bilanz des ersten Geschäftsjahres ermittelte steuerpflichtige Gewinn die Grundlage der Bemessung für das erste und zweite Jahr bilden soll.

Bei Gelegenheitsgesellschaften bildet das Ergebnis der nach Beendigung des gemeinsamen Geschäftes verfertigten Verrechnung die Grundlage der Bemessung und der sich diesfalls ergebende steuerpflichtige Gewinn hat wie eine auf ein Jahr lautende Steuergrundlage der Gesellschaftssteuer unterzogen zu werden.

Die Bestimmung des steuerpflichtigen Gewinns hat laut § 13 vom Bilanzsaldo auszugehen. Bei der Errechnung des steuerpflichtigen Gewinns sind zu dem bilanzmässigen Gewinn hinzuzurechnen, beziehungsweise vom Verlust abzurechnen von den auf dem Gewinn- und Verlustkonto ausgewiesenen Ausgaben und Abschreibungen :

1. der aus den vorangehenden Jahren übertragene Verlust mit Ausnahme des Verlustes aus dem vorangehenden Jahr ;

2. die als Vermögensablösung entrichteten Beträge ;

3. die den Betrieb nicht unmittelbar belastenden Gebühren ;

4. die Spenden und andere, ohne Verpflichtung geleisteten Gratiszuwendungen mit Ausnahme der üblichen Neujahrsspenden und ähnlicher im Geschäftsinteresse liegenden Gaben ;

5. die Abschreibung der zur Deckung der Gründungs- und ersten Organisierung aufgclaufenen Kosten. Hingegen sind die von Aktiengesellschaften in den ersten fünf Jahren ihres Bestandes unter diesem Titel vorgenommenen Abschreibungen dennoch in Abzug zu bringen ;

6. die Abschreibungen zur Reduktion auf den früheren Wert nach der im Ausmass der Vermögensablösung durch das Unternehmen vorgenommenen Aufwertung ;

7. die Beträge, die zur Werttilgung von Immobilien verwendet wurden, die der Boden- oder Haussteuer unterliegen ;

8. die Neuanschaffungen, die nicht als Instandhaltung und Ergänzung des Inventarvermögens angesehen werden können ;

9. die zur Vermehrung des Stammvermögens und zur Vergrösse- rung des Unternehmens verwendeten Beträge ;

10. die zur Zurückzahlung des Stammvermögens und zur Tilgung von Schulden verwendeten Beträge, den Fall ausgenommen, dass das Unternehmen nach Ablauf der konzessionsmässigen Frist entgeltlos in das Eigentum des Staates, des Munizipiums, der Gemeinde (Stadt) oder der in der Konzessionsurkunde benannten Person übergeht ;

11. die Beträge, die zur Tilgung und Verzinsung der von einer ausländischen Niederlassung des Unternehmens erhaltenen Vorschüsse aufgewendet werden, wie auch der Teil von den Geschäftsspesen, den die ausländische Niederlassung auf die inländische überwälzt hat ;

12. die Zinsen der Prioritäts-Obligationen und anderer durch das Unternehmen begebenen Obligationen ;

13. die den Gründern gewährten Vorteile, wie auch die zur Ablösung der Gründerzertifikate gemachten Auslagen ;

14. die nach Aktien, Geschäftsanteilen oder Kommanditeinlagen berechneten Zinsen ;

15. die nach dem Vermögensanteil der Handels- und Kommanditgesellschaften verrechneten Provisionen, die den Mitgliedern zugewendet wurden, wie auch der Teil von dem Gewinne, einerlei, ob das Unternehmen sie den Mitgliedern ausbezahlt oder ihrem Vermögensanteil gutgeschrieben hat ;

16. die für die Arbeit dieser Gesellschaftsmitglieder und deren Familienangehörigen auf gerechneten Beträge, wie auch die Zinsen nach den Anleihen, die solchen Gesellschaftsmitgliedern oder deren Angehörigen gewährt wurden, und schliesslich die Beträge, die zur Deckung der Haushaltungskosten als Ausgaben verrechnet wurden ;