Magyarország kereskedelmi, ipari és mezőgazdasági címtára (Budapest, 1924)

A. Általános rész - Pénz- és gazdaságpolitikai intézmények és intézkedések

Az általános kereseti adó —

(1922. évi XXIII. t.-c. Az adókötelezettség meghatározása

1. §. Általános kereseti adó alá tartozik mindaz a jövedelem, amely a következő forrásokból származik :

1. az ország területén bárki által folytatott ipari és kereskedelmi üzletből, bányászatból;

2. az ország területén bárki által folytatott szellemi és bármi más haszonhajtó foglalkozásból ;

3. az ország területén lakó egyénnek, akár belföldön, akár külföldön élő munkaadóval szemben fennálló szolgálati vagy munkabérviszonyból ;

4. az ország területéről származó s bárki által élvezett, nemkülönben a külföldről származó s az ország lakosa által élvezett járadékokból. Ide tartoznak különösen : az életjáradékok, a rokonsági év- jáiadékok, a tartásdijak, az özvegyi jog címén kiszolgáltatott életjáradékok, hacsak ez utóbbiak nem a férj vagyonának haszonélvezetében állanak, amely után a jövedelemadón kívül az özvegy egyéb adót is fizet ;

5. mindazokból a járadékszerü visszatérő szolgáltatásokból, amelyeknek teljesítése törvényen, bírói Ítéleten vagy szerződéssel megállapított, de nem szolgálati viszonyból eredő kötelezettségen alapul ;

6. a találmányok és találmányi szabadalmak használatáért, valamint a szerző halála után az örökösökre átszállott szerzői jogért (1921 : LIV. t.-c.) fizetett dijakból ;

7. a gyógyszertárak, iparüzletek, bányamüvek és egyéb, földvagy házadó alá nem eső tárgyak vagy jogok használatáért járó haszonbérekből vagy más szolgáltatásokból, a bányamiveléshez szükséges beleegyezésért fizetett ellenszolgáltatásokból (termelési jutalékokból), valamint általában a szorgalmakért járó haszonvételekből ;

8. az örökbérből : az 1896. : XXV. t.-c.-ben tárgyalt zsellérbirtokok

és az ezekhez hasonló természetű birtokok haszonvételéért fizetett évi szclgálmányokból (idézett t.-c. 6. §-a), illetőleg megváltás esetén a

váltságtőke kamatából és az eféle, földadó alá nem eső haszonvételi jogok (örökváltságok) után fizetett évi tartozásoknak a kamatokra eső részéből ;

9. a földbirtok helyesebb megoszlását szabályozó 1920 : XXXVT t.-c. 61. §-a alapján alkotott járadéktelkek után fizetett járadékokból.

2. §. Nem tartoznak általános kereseti adó alá :

1. a földadó alanyainál a mező- és erdőgazdasági termelés, szőlő- és kertmivelés, továbbá az ezekkel kapcsolatos mellékiparágak jövedelmei, ha ezek a saját nyers termékeiknek ipari feldolgozás nélkül való eladására szorítkoznak ;

2. a házadó és a fényüzési lakásadó alá eső jövedelmek ;

3. a társulati adó alá tartozó jövedelmek.

Az udóalap meghatározása

10. §. (1) Az általános kereseti adó alapja általában az adóévet megelőző évben elért tiszta jövedelem.

(2) A tiszta jövedelmet a nyers bevételnek az annak megszerzésére fordított költségek és kiadások levonása után mutatkozó maradványa alkotja.

11. §. (1) Az adóköteles tiszta jövedelem kiszámításánál a nyers bevételből a következő tételek vonandók le :

1. az üzemi kiadások, mint például az anyagkészlet és az árukészlet beszerzésére, karbantartására, megújítására, pótlására és kezelésére fordított kiadások, ideértve az alkalmazottak lakásául szolgáló épületeknek költségeit is, továbbá az alkalmazottaknak, munkásoknak járandósága ; az üzletbér, az üzlet fenntartására (vitelére) fordított kiadások, csőd esetében a csőd vitelével felmerült költségek ;

2. a házadó alá nem eső épületek, gépek, valamint az egyéb holt leli ári tárgyak elhasználása fejében eszközölt évi tartalékolások vagy leírások, amennyiben ezek az üzleti kiadások között — karbantartás vagy pótlás címén — már elszámolva nincsenek. Ezen a címen levonásnak csak akkor van helye, ha az adózó jövedelmét hiteles nyere- ség-veszteségszámlával bizonyítja. Ha a tartalékolás vagy a leírás nagysága ellen aggály merül fel, a pénzügyigazgatóságnak (adófel- ügyelőnek) jogában áll az összeget a kivetés során könyvvizsgálat vagy helyszíni vizsgálat utján — esetleg szakértők meghallgatásával, bánya- vállalatnál szükség esetében a m. kir. bányakapitányság közben- jöttével — megállapítani. Ezen eljárás költségét, beigazolt helytelen könyvelés esetén az adózó viseli. A könyvvizsgálatnak vagy helyszíni vizsgálatnak megakadályozása, illetőleg meghiúsítása esetében kifogásolt vagy nem tisztázott összegeket az elsőfokú kivetés során adóalapul kell venni ;

13. § (1) Az adóköteles tiszta jövedelem kiszámításánál a nyers bevételből a. 11. §-ban fe’soroltakon kívül más tételek nem vonhatók le.

(2) Igv különösen nem vonhatók le :

1. azok az összegek, amelyeket az adózó üzlet (üzem) nagyobbi- tására, az alaptőke emelésére, vagy üzleti (üzemi) adósságok törlesztésére, továbbá olyan uj leltári tárgyak beszerzésére fordított, amelyek nem tekinthetők a régi leltári tárgyak pótlásának ;

2. az adóköteles által üz’etébe (üzemébe) fektetett tőkéinek vagy a jövedelemadótörvény szerint vele együtt adózó családtagoktól kölcsön vett tőkéknek kamata, úgyszintén a saját, valamint a jövedelemadótörvény szerint vele együtt adózó családtag munkájának bél értéke vagy ellenértéke ;

3. azok a költségek, amelyeket az adóköteles háztartására, a hozzátartozóinak és a háztartáshoz tartozó szo'ga- és egyéb személyzetének, s házi cselédségének ellátására készpénzben vagy saját ga- daságából, üzletéből vett termékek és cikkek fogyasztásában fordít nevezetesen lakásra, élelmezésre, ruházatra, kiszolgálásra, gondozásra neveltetésre, illetőleg a személyes szükségletek kielégítésére használ fel.

(3) A vállalatban fekvő vagyon értékének emelkedése vagy csökkenése az adóköteles jövedelem megállapítását nem érinti.

14. §. (1) A szolgálati és munkabérviszony esetében az általános kereseti adó alapja az adóévben élvezett fizetés, bér, zsold, díj, napi- dij. és bármi címen a hivatásszerű foglalkozásból eredő járandóság.

A mecfadáztatás helye

15. §. Az adóköteles jövedelemnek foglalkozások szerint való meghatározásánál a következő alapelvek az irányadók :

1. Minden helyhez nem kötött foglalkozásnál, illetve jövedelemnél a fél összes tiszta jövedelme után lakóhelyén adózik.

2. Minden helyhez kötött üzlet vagy foglalkozás után az adóköteles abban a községben adózik, ahol az üzletet vagy foglalkozást folytatja.

3. Bányáknál az adót abban a községben kell fizetni, amelyben a bányavállalat vagy üzem fekszik, illetve folytattatik.

4. Az énitési és közlekedési vállalatok összes jövedelmük után a vállalat székhelyén adóznak.

Az adó mértéke

16. §. Az általános kereseti adó kivetési kulcsát a község (város) a költségvetésének megállapításakor — szükségletéhez képest —

Die allgemeine Erwerbsteuer

G.-A. XXIII: 1922.)

Die Bestimmungen der Steuerpflicht

Der allgemeinen Erwerbsteuer unterliegt jedes Einkommen, das aus folgenden Quellen herrührt :

1. aus einem gewerblichen oder kaufmännischen Geschäft, oder Bergwerk, die im Inlande durch wen immer betrieben werden ;

2. aus einer im Inlande durch irgendwen ausgeübten geistigen oder anderen nutzbringenden Beschäftigung ;

3. aus dem im Inlande durch wen und von wo immer bezogenen Erwerb, der aus einem Dienstverhältnis oder Arbeitslohnvertrag stammt ;

4. aus einer in- oder ausländischen Rente, die ein im Inlande Wohnender geniesst ; hieher zählen insbesondere : Lebensrenten, Verwandtschaftsjahresrenten, Alimente, die unter dem Titel des Witwenrechtes ausgcfolgten Lebensrenten, es sei denn, sie stehen in der Vermögensnutzniessung des Ehegatten, nach welchem Vermögen die Witwe neben der Einkommensteuer auch noch andere Steuern bezahlt ;

5 aus allen rentenmässig wiederkehrenden Leistungen, deren Erfüllung auf dem Gesetz, einem richterlichen Urteil oder Vertrag beruht, falls sie nicht einer Verpflichtung aus dem Dienst vertrag entstammt ;

6. aus den Taxen für Ausübung von Erfindungen und Patenten, wie auch für das Autorenrecht, das nach dem Tode des Autors auf seine Erben (im Sinne des G.-Á. LIV : 1921) übergegangen ist ;

7. aus Pachtbeträgen oder anderen Leistungen für die Nutz- niessung von Apotheken, Geschäften, Bergwerken und anderen Objekten und Rechten, die keiner Boden- oder Haussteuer unterliegen ; aus Gegenleistungen (Förderungsprovisionen), die für die zum Bergbau erforderliche Einwilligung zu begleichen sind ; aus Nutz- niessungen nach Servituten ;

8. aus Leistungen, Geld- oder Körnerrenten oder anderen Bezügen ganz bestimmter Arten von Renten- oder Anerbgütern.

Laut § 2 unterliegen der allgemeinen Erwerbsteuer nicht die Einkommen aus der land- und forstwirtschaftlichen Produktion, aus der Garten- und Weinwirtschaft, wie auch aus den mit diesen zusammenhängenden Nebengewerben, wenn sie sich auf den Verkauf ihrer eigenen Rohprodukte ohne gewerbliche Weiterverarbeitung beschränken ; des weiteren die Einkommen, die der Haus- und Luxuswohnsteuer, beziehungsweise die der Gesellschaftssteuer unterliegen.

P 3 und 4 zählen die üblichen Titel der Steuerfreiheit auf.

S 5 unterzieht der Besteuerung das aus dem Ausland fliessende Einkommen, es sei denn, dass der Steuerträger nachweist, dass es in dem Staate, woraus es stammt, neben der Einkommensteuer auch noch einer der allgemeinen Erwerbsteuer entsprechenden Steuer unterworfen war, falls die Reziprozität dem betreffenden Staate gegenüber besteht.

Die Steuerpflicht beginnt mit dem ersten des Monats, der auf den Beginn der steuerpflichtigen Beschäftigung folgt, (§ 6) und endet (§ 7) Ende des Monats, in dem die steuerpflichtige Beschäftigung oder Einkommenquelle nachgewiesenermassen aufhört.

§ 8 regelt die mit dem Konkurs zusammenhängende Steuerpflieht. Das Recht auf Erwerbsteuerbemessung ist verwirkt, wenn es bis Ablauf von fünf Jahren nicht ausgeübt wurde.

Die Bemessung der Steuergrundlage

Abschnitt II bestimmt die Bemessung der Steuergrundlage, die im allgemeinen dem reinen Einkommen aus dem dem Steuerjahr vorangehenden Jahr gleichkommt. Als Reineinkommen sind die Bruttoeinnahmen nach Abzug der Kosten und Ausgaben anzusehen, die für den Erwerb der Einnahmen verwendet Wurden.

§ 10 ermächtigt den Finanzminister, auch in Ermangelung der Reziprozität Steuererleichterungen hinsichtlich der aus dem Ausland herrührenden Einnahmen eines inländischen Unternehmens zu gewähren, das auch im Ausland Niederlassungen hat.

Zur Errechnung des steuerpflichtigen Reineinkommens sind nach § 11 von den Bruttoeinnahmen abzuziehen :

1. die Betriebsausgaben, und zwar die zur Beschaffung, Instandhaltung, Erneuerung, Nachbeschalfung und Handhabung des Inventarvermögens gemachten Aufwendungen, hiezu auch die Kosten der Angestelltenwohnhäuser gerechnet ; ferner die Bezüge der Angestellten und Arbeiter ; die Geschäftsmiete, die für die Geschäftsführung gemachten Ausgaben u. im Konkursfaile die damit verbundenen Spesen ;

2. die jährlich vorgenommenen Reservierungen und Abschreibungen für die Abnützung der nicht haussteuerpflichtigen Gebäude, der Maschinen und des anderweitigen Inventars, insofern diese unter den Geschäftskosten als Instandhaltung oder Erneuerung nicht bereits verrechnet sind. Unter diesem Titel ist der Abzug jedoch nur dann zulässig, wenn das Einkommen durch ein beglaubigtes Gewinn- und Verlustkonto nachgewiesen wird. Erscheint die Höhe der Reservierung oder Abschreibung als zweifelhaft, steht es der Finanzdirektion frei, den Betrag auf Kosten Ues Steuerträgers durch Büchereinsicht oder Untersuchung an Ort und Stelle, eventuell auch unter Anhörung von Sachverständigen zu bestimmen. Im Falle der Vereitelung solcher Untersuchungen müssen die beanstandeten Beträge zu der Steuergrundlage hinzugerechnet werden. Die weiteren Abzugsposten stimmen im allgemeinen mit jenen des Einkommen-, beziehungsweise des Bergwerksteuergesetzes überein.

Laut § 13 dürfen v. den Bruttoeinnahmen nicht abgezogen werden :

1. die Beträge, die zur Erweiterung des Geschäftes oder Betriebes, zur Erhöhung des Grundkapitals, zur Tilgung der Geschäftsoder Betriebsschulden und zur Beschaffung neuer Inventarobjekte ausgegeben wurden ;

2. die Zinsen des Kapitals, das der Steuerträger im Geschäfte oder Betrieb aus eigenem oder aus einem Anleihen angelegt hat, das ihm seine im Sinne des Einkommensteuergesetzes mit ihm zusammen besteuerten Familienmitglieder gewährt haben ; der Lohn- oder Gegenwert der Arbeit dieser Familienmitglieder ;

3. die Spesen, die der Steuerträger für seine Haushaltung, für die Verpflegung seiner Angehörigen, für die Dienerschaft und Angestellten in Bargeld oder im Verbrauch von Artikeln und Produkten seiner Wirtschaft oder seines Geschäftes aufwendet, insbesondere die Ausgaben für Wohnung und Verköstigung, Bekleidung, Bedienung. Pflege, Erziehung, beziehungsweise für die Befriedigung seiner persönlichen Bedürfnisse. Dagegen hat die Wertsteigerung oder Verminderung des Stammkapitals auf die Bemessung des steuerpflichtigen Einkommens keinen Einfluss.

Im Sinne des § 14 unterliegen der Erwerbsteuer alle fortlaufenden Bezüge, die der Angestellte von seinem Arbeitgeber zu fordern berechtigt ist und deren Ausfolgung nicht von seiner Munifizenz abhängt.