A budapesti és a környékbeli Magyar Kir. Távbeszélő-hálózatok előfizetőinek és nyilvános állomásainak betűrendes névsora 1920. május (Budapest)

A távbeszélőkészülék kezelése

XIII 7. Ha a központ a kért összeköttetést azért nem létesítheti, mert a hivott állomás mással beszél, akkor a felhívó fél az erre vonatkozó közlés vételétől számított 5 perez múlva hívhatja fel nira a központot. 8. A beszélgetés befejezését a kagyló visszahelyezésével, (forgattyus készülékek­nél ezenkívül rövid csengetéssel) kell Jelezni. 9. Ha a távbeszélő készülék csengője megszólal annak jeléül, hogy minket hiv valaki, a csengő elhallgatása után a moz­gatható horgon függő hallgatókagylót (visszacsengetés nélkül) fölhöz emeljük és a mikrofonba (tölcsérbe) beleszólva „Halló“- val jelentkezünk, a hivó pedig imigy bemu­tatkozik: „Hallói itt N. N.; ki van ott?“ mire a hivott fél Is bemutatkozik és ezzel a beszélgetés megindul. Czélszerü a beszél­getés betfeiiezését kölcsönösen «Vége“ szó­val jelezni. 10. Beszélgetéskor közvetlenül a beszélő­készülékhez (mikrofontölcsérhez) hajolva, a társalgás megszokott hangját kell hasz­nálni. mert a hang megerőltetése s főleg a kiabálás a beszéd érthetőségét gátolja és azáltal, hogy mellékzörejeket idéz elő, a hang rendes színezetét annyira megváltoz­tatja, hogy a hallgató félben a beszélő fél személyazonosságát illetőleg könnyen ké­tely támadhat. 11. A távbeszélő központot a beszélge­tés befejzése után csak 1 perez múlva le­het ajabb összeköttetés létesítésére fel­hívni. 12. Zivataros időben a távbeszélőt nem kell használni, mert az életvesaélylycl jár; ilyenkor az esetleges fölhívásokat (csenge­tést) is figyelmen kívül kell hagyni.

Next

/
Thumbnails
Contents