A budapesti és a környékbeli Magyar Kir. Távbeszélő-hálózatok előfizetőinek és nyilvános állomásainak betűrendes névsora 1920. május (Budapest)

A távbeszélőkészülék kezelése

XIII

7. Ha a központ a kért összeköttetést azért nem létesítheti, mert a hivott állomás mással beszél, akkor a felhívó fél az erre vonatkozó közlés vételétől számított 5 perez múlva hívhatja fel nira a központot.

8. A beszélgetés befejezését a kagyló visszahelyezésével, (forgattyus készülékeknél ezenkívül rövid csengetéssel) kell Jelezni.

9. Ha a távbeszélő készülék csengője megszólal annak jeléül, hogy minket hiv valaki, a csengő elhallgatása után a mozgatható horgon függő hallgatókagylót (visszacsengetés nélkül) fölhöz emeljük és a mikrofonba (tölcsérbe) beleszólva „Halló“- val jelentkezünk, a hivó pedig imigy bemutatkozik: „Hallói itt N. N.; ki van ott?“ mire a hivott fél Is bemutatkozik és ezzel a beszélgetés megindul. Czélszerü a beszélgetés betfeiiezését kölcsönösen «Vége“ szóval jelezni.

10. Beszélgetéskor közvetlenül a beszélőkészülékhez (mikrofontölcsérhez) hajolva, a társalgás megszokott hangját kell használni. mert a hang megerőltetése s főleg a kiabálás a beszéd érthetőségét gátolja és azáltal, hogy mellékzörejeket idéz elő, a hang rendes színezetét annyira megváltoztatja, hogy a hallgató félben a beszélő fél személyazonosságát illetőleg könnyen kétely támadhat.

11. A távbeszélő központot a beszélgetés befejzése után csak 1 perez múlva lehet ajabb összeköttetés létesítésére felhívni.

12. Zivataros időben a távbeszélőt nem kell használni, mert az életvesaélylycl jár; ilyenkor az esetleges fölhívásokat (csengetést) is figyelmen kívül kell hagyni.