Pest-Pilis-Solt-Kiskun-Vármegye általános ismertetője és címtára, ötödik körzet (Budapest, 1931)
Gyömrői járás
24 PÉTERI—TÁPIÓSÁP Fűszer- és vegyeskereskedők: özv. Bódis Pálné. 1926 óta önálló fűszer- és rövidárukeres- kedő. Üzlete 1915 óta áll fenn. 1928 óta do- hánytőzsde-enigedéllyel is rendelkezik. Atyja, néhai Bőd Is Pál a háborúban szerzett betegségében I960-ban meghalt. Nagybátyja is végigküzd ö tté a háborút, Geér János. 1930 óta önálló vegyeskereskedő Péterin, azonkívül 5.5 kh, földjén gazdálkodik. Háború alatt az egészségügyi osztálynál hadi szolgálatoit teljesített. Mihály öccse részt vett a háborúban, sógora, Hiba Pál román megszálláskor hősi halált halt. Szemján Mihály. (Fűszer- és nőfösáru üzletét 1926-ban alapította. 1927 óta pedig dohányki sárudáj a is van. Háború alatt az 1. honv. gy. ezred kötelékében orosz fronton harcolt, megsebesült, 25%-os rokkant lett. Károly cs, k. és háborús emlékérem tulajdonosa. Apósa és sógora is résztvett a háborúban. Havasi Károly, Hangya Fogy. Szöv., Szalay Fülöp, Tóth József. Hentesek és mészárosok: Havasi Sándor, Hornyák Mátyás, Pása- tási János. Kertész: Gehszár János. Kocsmárosok: Hunka Máirton. 1927-ben vette át Bállá Béla, majd Csillag Zoltán tulaj danában levő vendéglőt. 16 kh. földjén gazdálkodással is foglalkozik. Háború egész ideje 'alatt orosz és olasz frontokon harcolt, János és Mihály öccsei is résztvettek -a (háborúban, Mihály orosz fogságban volt. Hangya Fogy. Szöv., Hurzák Mátyás. Kovácsok: Nyakas Ádám. 1920-ban Kőbányán szabadult fel, rn'inf segéd Kispesten, Bpesten és Szentlőrincen dolgozott. 1926 óta Péterin önálló kovácsmés- ter. Háború alatt katonai szolgálatot teljesített, atyja, Nyakas Ádám a harctéren -szerzett betegségéiben meghalt. Korponay János. 1900-ban Péterin nagybátyjánál, Korponay Gyulánál szabadult fel, mint segéd Bpesten. Komáromban, Szegeden, Monoron -stb. dolgozott, 1905 óta Péterin önálló kovács- mester. Háború alatt hadiszolgálatot teljesített. Ferenc öccse a háborúban szerzett betegségében meghalt. Kőmívesek: Szukop József. 1900-ban Rákoson szabadult fel, minit segéd is a fővárosban dolgozott. 6 éven át Rákospalotán volt önálló, 1929 óta pedig Péterin önálló sütőmester. Háború alatt orosz, román é9 r lasz frontokon katonai szolgálatot teljesített. Horuzák Pál, Mravik János, Veszteg János. Pék: Tóth Károly. 1914-ben Bpesten szabadult fel, mint segéd Bpesten dolgozott, 1930 óta önálló komi vesmester Péterin. Háború alatt az 1. honv. gy. ezred kötelékében orosz fronton harcolt, 1916-ban orosz fogságba esett, ahonnan 1918- ban 'tért haza. TÁPIÓSÁP Nagyközség-. — Hozzátartozik: Puszta J akabszállás, Puszta Kisoszlár, Puszta Nagyoszlár, Kistelek és Sándorszállás. A helység- 1283-ban a nyúlszigeti apácák birtoka. 1690-ben a török hódoltság- alatt elpusztított helységként írták össze. Ekkor Borhy György és a Gyöngyösiek birtoka. 1712-ben 12, 1720-ban 28 magyar es tót háztartást vettek föl az összeírásba. Az 1754. évi vármegyei nemesi összeírás szerint Sőtér Gábor és János özvegyei voltak a helység birtokosai. 1737-ben 12 zsidó lakost írtak össze e helységben. Imaházuk is e fajban épült. Az 1770. évi úrbéri rendezéskor 34 nyolc harmincketted úrbertelket írtak ' itt össze s ekkor a Sőtér-család birtokában találjuk. A róm. kath. plébánia 1787-ben keletkezett. A templom 1780-ban épült. Anyakönyvei 1754-ben kezdődnek. 1848 előtt Palástiig Viktor, Török Gábor, a Sőtér-család es Dévay Zsig- mondné bírtak itt földesúri joggal. A tagosítás tárgyában a lakosság es^ a földesurak között sok ideig per folyt, míg végre 1864-ben megegyeztek. Ez évben 27 ház égett le a helységben. A községhez tartozó Nagyoszlár és Kisoszlár puszta a XIII. század közepén Uzlar néven előfordulnak; már 1252-ben IV. Béla király a (hurka Comes nemetségbeli Oltuman-uak adományozza, majd 1259-ben, midőn leányát, a nyúlszigeti domokosrend női zárdájába apácának adja, e zárdát Oszlár, Súly, Cinkota stb. birtokokkal megajándékozza. E kettős adományozás perre vezetvén ennek 1274-ben barátságos osztályegyezség vetett végett. Midőn 1438-ban a hatalmas Rozgonyiak Pest megye északi részén, a Galga és Tápió között tetemes birtokokat kapnak adományba; birtokaik között Oszlár is szerepel. A középkorban Oszlár falu volt: „villá“-nak nevezik az oklevelek, sőt még a török
