Pest-Pilis-Solt-Kiskun-Vármegye általános ismertetője és címtára, ötödik körzet (Budapest, 1931)
Nagykátai járás
236 CEGLÉD A török uralom után, 1688-tól kezdve aztán tisztán német fennhatóság alá került a város s ez a korszak az idegen katonák pusztításai miatt a szegény lakosságra mondhatni még rosszabb volt, mint a hódoltság. II. Rákóczi Ferenc szabdságharca II. Rákóczi Ferenc szabadságharca végetvetett a német világnak s Cegléd lett gyülekező helye a Rákóczi kiáltványában fegyverbe hívott népnek. Cegléd, Nagykőrös és Kecskemét egymaga állított ki egy lovasezredet, amelynek parancsnoka Verebélyi Péter volt, aki a szervezést és a kiképzést is vezette. A három város hadai élére a fejedelem Szűcs István kapitányt állította s ezek a Duna—Tisza köze vezénylő tábornokának, Bottyán Jánosnak minden csatájában resztvettek. Amikor 1705. év végén e vidékről elvonták a fegyveres erőt, a rácok kezdték fenyegetni a környéket, mire a város a fejedelemtől kért katonaságot, aki nemcsak azt, hanem ágyúkat, puskaport és golyókat is küldött a ceglédieknek. Amikor a rácok 1708-ban Nagykőröst megtámadták, a ceglédi század Vágó István vicehadnagy parancsnoksága alatt ment segítségül. A következő év március 21-én aztán Cegléd is kivette részét a rác támadásból, amely napon nagyobb rác csapat hatolt be a városba s azt teljesen kipusztította. Ez alkalommal a rácok a templom kerítése közé menekült népből 63-at megöltek, 40-et súlyosan megsebesítettek, 18-at pedig foglyul ejtettek. A rácok pusztítása után még egy évig tartott a háború, amely után 1710. év őszén császári seregek szállták meg Ceglédet, ahová ez év decemberében báró Ebergényi László altábornagy jött le, hogy a lakosságtól a hűségesküt kivegye. A szatmári béke megkötése után Cegléd — amely évszázadokon át nélkülözte a békét — gyors fejlődésnek indult. Amikor 1782-ben II. József a szerzetes-rendeket — s így a Klarissza-apácákat is — eltörölte, a rend vagyonát elkobozták s a város a vallásalap tulajdonába került. A vallásalap tisztviselőkkel kezeltette a birtokot, felügyelt a közigazgatásra s végezte az úrszéki teendőket. 1784-ben a város „Bérezel“ nevű pusztájára külföldi németeket telepítettek le s ott egy új lakott terület keletkezett, amely később végleg elszakadt Ceglédtől. Ezen község jelenleg Ceglédbercel. Az 1848—49.-i szabadságharc A szabadságharc nagy napjainak bekövetkezéséig a város története ezután nevezetesebb eseményt nem mutat fel. Az 1848-iki szerb felkelés hírére a nemzeti őrsereg haladéktalan kiállítása rendeltetvén el, Cegléden is megkezdődött a nemzetőrség szervezése, amelynek eredményeként nemsokára 1900 gyalogos és 90 lovas nemzetőrt állított ki a város, akik a többi pestmegyei nemzetőrökkel együtt a szerbek ellen Bácskába küldettek, ahol Szenttamás mellett ütöttek tábort. A kormány által kibocsátott felhívásra Cegléd a háború költségeire és az önálló nemzeti bank céljaira 400 mérő gabonát, 300 akó bort és 70 q gyapjút gyűjtött össze s szállított ajándékul az államnak. A ceglédi nemzetőrök ezalatt résztvettek a bánsági csatározásokban s dacára hiányos fegyverzetüknek és felszerelésüknek, 1848 augusztus 27-én diadalmasan vettek részt Szenttamás ostromában. Kossuth Lajos 1848 szept. 24-én Cegléden tartott hatalmas^ és lelkesítő beszédében hívta fel az ország népét — Jellasich betörésének hírére — a haza védelmére. Ezzel a történelmi nevezetességű beszéddel vette kezdetét a nemzeti felkelés szervezése. Eredményeként egy pár nap múlva már 3900 lelkes ceglédi férfi vonult táborba s beosztva Móga hadtestéhez, a Dunántúlra mentek, ahol Perczel és Görgey csapataival együtt kiverték Jellasichot. A szabadságharc alatt Cegléd meglehetősen exponált helység lett. A városon keresztül állandóan jöttek-mentek a csapatok. 1849 jan. elején Perczel tábornok vonult keresztül a magyar csapatokkal, a hó végén pedig Ottinger császári tábornok száll.ja meg, akit azonban nyomon követett Perczel mintegy 5000 főnyi sereggel s jan. 25-én megütközött a császári sereggel, azt Ceglédről kiűzte. A ceglédi csata után a Kecskemét körül álló Jellasich előretolta seregét s pár napig az ő dandára táborozott Cegléden, amelyet később Windisch- grütz hadserege váltott fel, akinek elvonulása után ismét Jellasich vonult keresztül a városon, követve Asbóth vezetése alatt levő magyar csapatoktól. A bicskei csata után Asbóth újra Ceglédig vonult előre s itt magához véve a ceglédi nemzetőröket, Pest mellé vonult, ahol a ceglédi nemzetőrség is résztvett azokban a hadmozdulatokban, amelyekkel Asbóth nyugtalanította Windischgrötzet. Ez volt a ceglédiek utolsó szereplése a szabadságharcban.
