Pest-Pilis-Solt-Kiskun-Vármegye általános ismertetője és címtára, ötödik körzet (Budapest, 1931)
Nagykátai járás
CEGLÉD 235 den ütötte fel főhadiszállását s így lett Cegléd a további események egyik központja. Itt szervezi meg seregét, ide hívja meg gyűlésre a népet, amely gyűlésen beszédet mond a nemesség ellen. , Dózsa 1514 június 2-án seregével elindult Ceglédről Várkony felé, amikor is vele ment a helység minden fegyvert fogni tudó jobbágya, akiknek nagyrésze nem is tért többé vissza. Dacára annak, hogy Cegléd lelkes támogatója volt a Dózsa-féle lázadásnak, az abban való részvétel miatti megtorlástól mégis megszabadult. Ennek ellenére a lázadás következtében mégis nagy kárt szenvedett, mivel a lakosság nagyrésze a harctéren és a háborút követő bujdosásban elpusztult. A török uralom alatt A lázadás-okozta csapást még jóformán ki sem heverte Cegléd, amikor a mohácsi csata után egy pár hétre — 1526 szept. 25-én — Ibrahim nagyvezér serege elpusztítja a helységet s az ezt követő években az itt állandóan átvonuló török seregek nehány évig megakadályozták, hogy a környéken el- széiedt lakosság a helységet újból rendbehozza. 1541-ben aztán kezdetét veszi az állandó török uralom. Cegléd, mint nagyobb és exponált helység, szultáni kincstári birtoknak hagyatik meg s lakossága több kiváltságot élvez, amelyek közül legjelentősebb az, hogy Ceglédre szabadon költözködhettek be a jobbágyok. Ez a szabadalom indokolja, hogy Cegléd a török hódoltság alatt meglehetős fejlődésnek indult, amely fejlődésnek gátat vetett az akkori háborús idő. Tgy 1596-ban, a török hadjáratban résztvett tatársereg, a helységen átvonulva, azt majdnem teljesen elpusztította s csupán 80 ház maradt meg, amelyeknek lakóit is mindenükből kifosztotta. Ez a kevés lakosság is a következő években teljesen szétszóródott a környéken, úgy hogy Cegléd 1600-ban teljesen néptelen volt. A szultán védőlevelekkel s adóelengedéssel akart a pusztulásnak indult helységen segíteni és az elszéledt lakosságot visszaédesgetni. A szultánnak ezen akcióját támogatták a váci püspök és a Klanissza- apácák s nekik köszönhető, hogy a város ismét rohamos fejlődésnek indult, nemsokára kiheverte mind a két pusztulást s úgy lakosságban, mint vágyó-, nilag gyarapodott. A török hódoltság alatt a város, mint kincstári birtok, a budai basa fennhatósága alatt állott s különböző adókat és természetbeni szolgáltatásokat kellett a basa részére teljesíteni. A várost a török uralom alatt sáncok vették körül, amelyeken át kapuk vezettek annak belsejébe. A tényleges halaimat a városi tanács gyakorolta s úgy a belső kormányzatról, mint az igazságszolgáltatásról magának a városnak kellett gondoskodni, ami által a városi önkormányzatnak olyasféle alakja állt elő ebben a voltaképpen jobbágy-községben, mint a kiváltságos városokban. A város élén 2 bíró állott, akik mellett a 12 esküdtből álló városi tanács működött, más városi alkalmazottal és jegyzővel együtt. Mindenesetre ezen korszaknak legérdekesebb intézménye az ú. n. „három város törvényszéke“ volt, amely abban állott, hogy a felmerült polgári és büntetőügyekben a városi tanácsba meghívták Kecskemét és Nagykőrös 2—2 tanácsbelijét s ezek aztán együttesen ítélkeztek a vitás ügyben. Kecskeméten és Nagykőrösön hasonló módon alakult meg a bíróság, amely nemcsak kisebb, hanem főbenjáró ügyekben is ítélkezett. Dacára annak, hogy a város, mint hódoltság alatt levő, a török rendnek adózott, nem mulasztotta el a magyar rendnek való adózást és szolgáltatást sem s így a lakosság pontosan teljesítette úrbéri kötelezettségét az apácáknak, megfizette a vármegyei adókat, valamint megadta a váci püspöknek járó tizedet is, amely utóbbit a XVIII. század végétől kezdve maga a város bérelte, amely bérlet évente jelentékeny jövedelmet jelentett a városnak. A török uralom alatti zűr-zavarban sokan megpróbálkoztak azzal, hogy Ceglédet és egyes részeit elvegyék a Klarissza-apácáktól s míg a város a hódoltság alatt szenvedett, azalatt Cegléd birtokáért évtizedeken keresztül folyt a küzdelem. A mohácsi vész után, időrendi sorrendben, Enyingi Török Bálint, Ungnád Kristóf és Simon Antal egri várkapitányok, továbbá Zeleméry Miklós, Petneházy és gróf Forgách Ádám voltak Cegléd birtokosai^ kiktől az apácák visszanyerték Ceglédet és egész a rend feloszlatásáig bírták.
