Pest-Pilis-Solt-Kiskun-Vármegye általános ismertetője és címtára, ötödik körzet (Budapest, 1931)
Nagykátai járás
234 CEGLÉD CEGLÉD Megyei város CEGLED TÖRTÉNETE A város keletkezése. Az őskorbeli városra vonatkozólag- adataink nincsenek s csupán a véletlenül előkerülő őskori leletek — kőbalták, hálósulyok, agyagedények, urnák, aggancsok — bizonyítják, bogy az őskorban a város területe lakott volt, de kultúrájára és egyéb viszonyaira ezek a leletek bővebb fényt nem vetnek. Ugyanígy a római korból sem maradtak reánk emlékek s az a néhány római pénz, amit itt találtak, az itt lakott néphez csak a kereskedelmi forgalom útján kerülhetett. Cegléd már a középkorban királyi birtok lehetett, mert 1358-ban úgy említik mint régi királyi birtokot. Ezen évben ugyanis a helységet Lajos király Erzsébet királynőnek adományozta, aki viszont tíz évvel később azt — különféle vallásos intézmények céljaira — az óbudai Klarissza-avácáknak adta, amely adományt Lajos kiráy 1368-ban meg is erősített. Az apácák bir- tokbaiktatása alkalmával határjárást tartottak, amely alkalommal a határban négy elpusztult templomnak romjaira akadtak. Ezen tényből arra lehet következtetni, hogy a helység a tatárjáráskor nem pusztult el teljesen, sőt a szomszédos kisebb helységek elpusztulásakor azoknak lakossága is itt talált lakóhelyet, mert az egyházak körül hajdan bizonyára kis helységek lehettek, amelyeknek életbemnaradt lakosai a tatárjárás után Cegléd népességét szaporították. 1332—37-ben már plébánia van Cegléden. 1350-ben pedig — bizonyíték van arra, hogy a Szent Anna-kápolna fennállott. Az Erzsébet királynő által megajándékozott apácákat a szomszéd birtokosok a békés birtoklásban állandóan háborgatták, miért is az apácák 1407-ben megújíttatják Zsigmond királlyal Lajos király 1368-iki privilégiumát. Azonban még ez sem szüntette meg az állandó viszálykodást s a birtokosok és az apácák között keletkezett hatalmaskodási perek 1444-től 1470-ig állandóan foglalkoztatták a kir. Kúriát. Ezen idő alatt azonban a helység fejlődött. Ebben az időben építették a,z apácák a Szent Anna-kápolna mellé a templomot; kérésükre pedig Hunyadi János, a XV. század végén, Ceglédnek vásárjogot adott. A nagy kiterjedésű birtokot az apácák provizorok útján igazgatták, akik azonban nem mondhatni, hogy önzetlenül gazdálkodtak volna s még a jobbágysággal szemben is a maguk hasznát keresték. Ez aztán sok okot szolgáltatott a tisztek és a jobbágyság között való összeütközésre. így 1510-ben az apácák ceglédi gondnokát, Sebestyén deákot, a ceglédi jobbágyok felháborodásukban meg’ is ölték. A jobbágyokkal való ilyetén bánásmódnak egyenes következménye volt, hogy 1514-ben az elnyomott jobbágyok a szabadulás reményében, Mészáros Lőrinc plébánosuk vezetésével, mondhatni teljes számban, Dózsa György seregéhez csatlakoztak. Mészáros plébános ugyanis a keresztes háboi’ú kihirdetése után Ceglédről és a környékről mintegy 2000 főnyi sereget szervezett, amelyet felvonult Pestre, ahol azonban az egész keresztes hadjárat lázadássá fejlődött. Erre Dózsa seregének egy részét, Mészáros Lőrinc vezetése alatt délnek indította, aki Dózsát Cegléden bevárta. Dózsa ugyanis látva azt, hogy úgy Cegléd, mint környéke a leglelkesebb hívének vallja magát, ezért Cégié-
