Pest-Pilis-Solt-Kiskun-Vármegye általános ismertetője és címtára, ötödik körzet (Budapest, 1931)
Nagykátai járás
176 NAGYKÖRÖS portális katonát is állítottak ki. 1744-ben pedig 20 újoncot adott a város a sereg számára. 1744-ben a budai kapunál tűz támadt, mely a nagy szélben gyorsan terjedt. Ekkor 95 ház és öt szárazmalom lett a lángok martaléka. 1926-ban ismét tűz támadt, mely alkalommal a város Alszeg nevű része teljesen leégett. 1758-ban a reformátusok templomának tornyát újból felépítették. A római kath. plébániát 1778-ban helyreállították, addik a kecskeméti Feren- rendűek végezték Nagykőrösön az istentiszteletet. A róni. kath. teplom alapkövét 1782-ben tette le Zerdahelyi Gábor felszentelt püspök s a templom 1788-ban készült el. Az 1760-ban foganatosított összeírás szerint a város határában 324 telek volt. Ebből a gróf Keglevich család birtokában volt 128, a gróf Forgách családé 48, a Mokcsay családé 35, a gróf Sztárayaké 37, a Ramocsaházy családé 19, a Bétheyeké 13, a Nyáregyházi Nyáryaké 11, a Beretvás családé 3, a Dabasi Halászoké 1, a Dőry családé 9, a Batik családé 5, az Inárcsi Farkas családé 4, a Sypos családé 7, a Pap családé 4, a Szívós családé 2, a Jó, Csele, Sigray, Kalocsa, Komoróczy és Vaikó családoké 1—1. A XVIII. század közepén a gróf Keglevich család, mint a. város egyik földesura, arra törekedett, hogy a várost minél szorosabb földesúri hatósága alá vonja, vagyis hogy az arányosítást keresztülvigye. Evégből 1758-ban a város ellen „ex usu proportionali“ címen pert kezdett, de a család ezúttal nem ért célt. Ezért 1804-ben „ex iure proportionali“ címen egy másik ará- nyosítási pert indított. E per folyamán más családok is törekedtek a várostól fizet te kai szokott járulékok megváltoztatására s ezért ők is csatlakoztak a gróf Keglevich családhoz. A városi tanács, belátván, hogy az arányosítás esetleges behozatala a polgárságra káros lehet, azért még a per folyamán a földesúri joggal bíró családoknak egyezséget ajánlott fel. A családok, tekintettel a per kétes kimenetelére, készségesen hajlottak az egyezségre, így jött létre a gróf Sztáray, a Sypos és a Bay családokkal az, egyezség. Több család azonban pert is indított a város ellen; ezek közül csakis az Uhlarik család lett nyertes. 1818-ban Nyárspaát és Tetétlen pusztákat a gróf Forgách és Aspermont családoktól, majd 1820-ban a gróf Keglevich és Forgách családoktól a város örökáron megszerezte. A francia háborúk alatt ismét fényes tanujelét adta a város áldozatkészségének. 1792-ben 36 lovas újoncot. 1794-ben 1500 frt hadisegélyt, 1795-ben 33 újoncot, 1796-ban 300 véka rozsot szolgáltatott a város. 1797-ben az ország rendéitől megajánlott 500.000 újoncból Nagykőrösre 74 és a hat millió forint segélyből 1303 frt esett a városra. 1799-ben ismét 74 újoncot szolgáltatott Kőrös. A francia sereg közeledtére 1809-ben a város polgárait is felszólították, hogy gabona- és készpénzadományokkal járuljanak a hadjárat költségeihez. Nagykőrösön ekkor 9295 frt készpénz, 6 véka búza és 212 véka zab gyűlt egybe. 1809-ben 20, 1812-ben 24, 1813-ban 17, 1815-ben 47 újoncot állított ki a város. 1837-ben a hadsereg számára a városon kívül, az ú. n. Bokroson, a ceglédi út mentén, a város lovassági laktanyát épített, A dunamelléki ref. egyházkerületben egy főiskola szervezését határoz- rozták el. A főiskola székhelye miatt Nagykőrös és Kecskemét között éles verseny támadt, melynek eredményeként az 1832-ben tartott egyházkerületi közgyűlés Kecskemétre határozta a főiskolát. Mindennek ellenére Nagykőrös nem csüggedt s már 1833-tól kezdve újabb és újabb áldozatokat hozott iskolái fejlesztése érdekében. 1836-ban tanítóképzőt állított fel, melyet 1840-től kezdve gazdasági intézettel egészített ki. Ezek az intézetek 1850-ig állottak fenn a lyceummal kapcsolatban, mely utóbbit az akkori kormány rendeletéhez képest főgimnáziummá alakítottak át, amely mint felekezeti iskola, elsőnek tartott érettségi vizsgát a mai értelemben. Ugyanakkor a gazdasági tanszéket beszüntették, a tanítóképzőt pedig 1853-ban önállósították. A XIX. század negyvenes éveiben a gazdasági téren is általános fellendülést észlelhetünk. 1842-ben kezdődtek a nagyobb arányú erdősítések. Ebben az évben ültették a ceglédi határoldalon a 56 holdas nyárast. 1846-ban pedig a réteket fenyegető homok megkötésére 42 hold területet erdősítettek. 1848—49-ben és az utána következő években ment végbe a homok erdősítése, az így erdősített terület 2350 hold. Ezektől a beerdősített területektől, melyeket a közlegelővel együtt 1870-ben felosztottak, meg kell különböztetni azt az őserdőt, mely a város határának nyugati részén a ceglédi határtól fél- koszorú alakjában Kecskemét irnyába mintegy 5000 holdon terül el. A szőlő- mi velés és gyümölcstermelés régente is jelentős gazdasági ág volt Nagykőrösön; már Bél Mátyás dicséri veres boráról a várost, majd Losonczy
