Pest-Pilis-Solt-Kiskun-Vármegye általános ismertetője és címtára, ötödik körzet (Budapest, 1931)
Nagykátai járás
NAGYKÖRÖS 177 István körösi tanár, a híres „Hármas Kistükörében ezt írja: „Itt vagyon Cegléd is Kőrös Kecskeméttel — Gazdag három város vörös bor szürettel“. A város belterületén a fásításnak és a szőlőhegyekben a nemesített gyümölcs-, különösen a híres körösi (spanyol) meggyfák ültetésének a lakosság körében való megkedveltetése Magyar Pál volt polgármester, később a város első kir. közjegyzőjének, a kiváló pomológusnak elévülhetetlen érdeme. A gazdasági fellendülés terén kiváló érdemei vannak Vajda László városi főjegyzőnek, aki a város pénzügyeit az 1850-es években alaposan rendezte, Galpóczy Károly pedig mint gazdasági intézeti tanár, 1849-ben a vasekéik iVidacs-ekék) használatát hozta be, 1851-ben ő vette először mívelés alá a város alsó részén levő „Gát“-ot, mely a 1840-es években még mocsaras terület volt. 1848—49. A gazdasági fellendülést azonban hosszú időre megakasztotta a szabadságharc, melyből a város polgársága méltóan kivette részét. Az 1848 július 2-ára egybehívott első népképviseleti országgyűlésre a város Tanárky Gedeont választotta képviselőjévé, aki mindvégig hűen kitartott a nemzeti ügy mellett. Az országgyűlés 200.000 újoncot szavazott meg, mely számból 40.00Ö-et azonnal ki kellett állítani. Ebből Nagykőrös 7ó-ot állított ki toborzás útján. Az ugyanekkor alakult Hunyady-huszárezredben Pálinkás Sámuel százados nagykőrösi fiúkból egy századot alakított, melyet a délvidéki lázadás lecsendesítésére küldtek s az ellenség előtt derekasan megállotta a helyét. Kossuth Lajos történelmileg híres kőrútjában 1848 szept. 25-én érkezett Nagykőrösre, buzdítására a lelkesült polgárságból lelkesült nemzetőrség alakult, melynek egy része, mintegy 300 ember, Gabody Sándor vezérlete alatt, csakhamar útrakelvén, Ercsinél átkelt a Dunán s Ozora felé vette útját. A nagykőrösi nemzetőrök azután részt vettek a Both és Philippovich tábornokok vezérlete alatt álló horvát határőrök bekerítésében s ott voltak az ozorai fegyverletételnél is. E rövid diadalmas hadjáratban a városi előkelő családok sarja közül Jalsoviczky Károly nemzetőr-főhadnagy, Ádám Gerzson, Páka Sándor és Károly, Buboly Sándor és Jalsoviczky Mihály nemzetőr százados vettek részt. November havában prof Károlyi István, Pest vármegye főispáni helytartója, saját költségén egy huszárezredet állított fel, melynek hadkiegészítő helyéül a kormány Nagykőrös városát szemelte ki. E huszárezred szervezése körül Pálinkás Sámuel, a Hunyady-huszárok századosa, Nyáry Miklós és Szilassy Györpy, úgyszintén Kalocsa László fejtettek ki nagy tevékenységet; ez utóbbi azzal örökítette meg nevét, hogy minden ezüstneműjét a nemzeti hadsereg szervezésének költségeire ajánlotta fel. A gróf Károlyi- huszárezred tisztikarában szolgált többek között Beretvás Gerpely, aki Erdélyben esett el, Jalsoviczky Béla, Mészáros Benjamin, Inárcsi Farkas László és Pálinkás Gyula; a huszárezred őrnagya .Pálinkás Sámuel Tótkomlósnál esett el. A honvédelmi bizottmány 1848 december 18-án kelt felhívására Szent- pétery Sándor szabadcsapatot szervezett; ez volt a nagykőrösi szabad csapat, mely 1849 telén és tavaszán vakmerő támadásaival tette ismertté nevét. Az elősoroltakon kívül a városi családok sarja közül még a következők vettek részt a nemzeti küzdelemben: Galpóczy Gábor tábori főorvos; Galpóczy Károly nemzetőr-főhadnagy Gombay Sándor, aki 15 éves korában csapot fel honvédnek, Kalotsa Balázs, a Coburg-huszárok századosa. Mistét István, Mészáros Benjámin, Kovács Lajos, Nagykőrös város későbbi lelkésze, aki mint önkéntes lépett a honvédek közé; Pálinkás Gyula, aki mint 15 éves ifjú állott be, majd a gróf Károlyi huszárezred hadnagya lett; Szent- pétery Gyula, aki főhadnagy és Szalay József, aki 1849-ben vadászhadnagy lett s 1849 június 19-én Sáros vármegyében a zabovai szorosban halált megvető bátorsággal harcolt az oroszok ellen; összevagdalva, vérbefagyva maradt a csatatéren s egész életén át csonka és^ béna maradt. Vitézsége elösmeréséül Dembinszky a kórházban főhadnaggyá nevezte ki; Szalay László honvéd- ezredesként harcolta végig a szabadságharcot. Január végétől egész március 28-áig Jellasich horvát bán hadai tanyáztak Nagykőrösön. Maga Jellasich ez idő alatt főhadiszállását hol Kecskeméten, hol pedig Nagykőrösön tartotta. Az április 6-án vívott isaszegi döntő küzdelem után a császári hadak a főváros felé hátráltak s a honvédsereg mindenütt diadalmasan a nyomában. Április közepén gyorsan hadilábra állították a nagykőrösi nemzetőrséget is, melyet Aulich táborába rendeltek. A nagy nemzeti küzdelem már vége felé közeledett, midőn ismét megjelent a honvédsereg Nagykőrös falai között. Perczel Mór, a túrái lovasharc után (1849 július 20) 2000 lovasával Abonyba vonult, majd onnan Mészáros tanácsára Nagykőrösön. Kecskeméten és Félegyházán át Szegedre húzódott, hova július 28-án érkezett meg. A távozó
