Pest-Pilis-Solt-Kiskun-Vármegye általános ismertetője és címtára, ötödik körzet (Budapest, 1931)
Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye rövid története
XII amely az országot így pusztította, új adórendszerrel, beszállásolásokkal, irgalmatlan visszaélésekkel gyötörte a megyét, mely a török elvonulása után csaknem emberlakatlan területté vált. Ez így nem maradhatván, a telepítés kényszere állott be. A bécsi gondolkozásnak — akárcsak most újabban a csehek telepítési akciójában a magyar Csallóközön — előnyösebb volt, ha e színmagyar területekre különböző nemzetiségeket hoznak, akikkel feltétlenül gyengíthető volt a magyar erő. Ekkor került a megyébe az a nehány nemzetiség, mely még ma is itt él, nyelvét, szokásait zavartalanul megtartva, nem nélkülöz egyetlen jogot sem, ami minden állampolgárt a magyar törvények értelmében megillet, — tévén örök tanúbizonyságot részben a kisantant gálád csalárdságáról, részben a Trianonban működött nemzetgyilkos diplomaták páratlan lelkiismeretlenségéről. Bécs, de különösen a magyart gyűlölő Kollonits Lipót gróf bíbor- nok, esztergomi érsek az országot letörni, minden jogától megfosztani, osztrák tartománnyá sűlyeszteni akarván, eszközül választó az úgynevezett neoaquistica commissiót, amely Magyarország újjászervezése címén válogatott lehetőségeket nyújtott arra, hogy a királyi kamara a megyében levő gazdag birtokokat jogos tulajdonosaiktól elvegye s azokat a bécsi udvar kegyeltjeinek királyi adományba adja. Igv lettek földesurakká Pestmegyében a Stahrenbergek, Grassalkovichok, a Savoy a i Eugen-ek. Ilyen viszonyok között, dacára annak, hogy a megyének legfelsőbb helyről válogatott és támogatott tisztviselői ugyan hazafiatlanok voltak, — a megye lakosainak javarésze kész örömmel kapott fegyverhez, amikor a magyar igazságért, szabadságért lobogott a zászló. II. Rákóczi Ferenc akciója kezdetén a bécsi hatalomhoz hű rácok rácsaptak a megyére és pusztították azt addig, míg a fejedelem kurucai nem támadtak rá a rác vidékre és felégették azt, — amire megint az lett a válasz, hogy a rác újólag ráment a megyére és, mint Izsák községgel is tette, tűzzel-vassal elpusztító. A kuruc-labanc világ nagy szenvedéseiből még fel sem ocsúdott a megye, midőn egy más nagy veszedelem tizedelte lakóit: a szörnyű nyavalya, a pestis szedte ott áldozatait hihetetlen mértékben. Rákóczi és a magyar szabadság csillaga elhomályosulván, a megyére ismét azok a csapások tornvosultak, amelyektől az előbbi évtizedekben annyit szenvedett. Területét ismét elözönlötték az osztrák zsoldos hadak és ismét kezdetét vette a hírhedt császári sanyargatás, amin aztán egy kissé enyhített az a királyi szándék, hogy a hű magyarokkal elfogadtatja a Habsburgok leány-ágát is a magyar trónra. Ez a gondolat az akkor lojálissá tett Pestmegyében erős támogatásra talált, ahol a királyi kegy és a királyi Ígéret becsületes hitelre talált, bár az ekkor ismét hullámokat vető vallási sérelmek az akkor még mindig nagyrészben protestáns lakók körében sok nyugtalanságot idéztek elő. Mária Terézia nőies és osztrák értelemben szeszélyes uralkodása a vármegye balsorsába némi enyhületet hozott. Kiemelkedő momentuma ennek az időnek az volt, hogv 1751-ben a királynő nagy kegyeltjei, Orassalkovics herceget gödöllői kastélyában meglátogatta, ahol akkor még a császári udvar fényes parádéihoz szokott bécsi udvaroncokat is elkápráztató pompában volt része. Az ebből az alkalomból adott ebéd minden képzeletet felülmúlt. A nagy királyné elsőszülöttje, a haladás eszméitől nemesen eltelt, kiváló II. József alatt a megye megosztotta az egész ország sorsát. Feltétlenül jó és nem kevésbé tiszta szándékait hamis irányba terelte a bécsi tradicionális nevelés; annak volt következménye, hogy egész életműve oly hamarosan összeomlott.
