Pest-Pilis-Solt-Kiskun-Vármegye általános ismertetője és címtára, ötödik körzet (Budapest, 1931)
Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye rövid története
A részvétlenség nagy századának vége II. Lipót rövid ideig tartott uralkodására esik, amely a nemzeti megújhodás századának előrevetett fénysugaraiban áll. Rövid volt Lipót uralkodása arra, hogy mélyebb nyomai jelentkezhessenek történelmünkben, de mégis elégséges arra, hogy a XIX. század vezéreszméinek kiindulópontul szolgáljanak. A század elejét a napóleoni háborúk tették nehézzé. Teherkönnyítés volt e hosszadalmas és változatos eredményű harcokban az értelemben, hogy Bécset akkor egészen más gondok gyötörték, mint az, hogy mit lehet kizsarolni a magyar földből és a magyar lélekből. Persze az akkori hadviselés is sokat követelt a vármegyétől úgy anyagi, mint véráldozat szempontjából. A nemzeti ébredés kezdetben — a francia forradalmi szellőtől kapott egy kis újvilági tónust, aminek következményeit meg kellett éreznie a minden újításra fogékony megyének is. Laczkovits pestmegyei alispán külföldről kapott könyvei miatt vizsgálatot állott volna ki, ha a megye gerincesen, a nemesi szuverénitásra hivatkozva vissza nem utasítja a Bécsből idetolakodó rendőri beavatkozást. A megyére hárult a szomorú kötelesség a legnagyobb részben jóakaratból és hazaszeretetből összesküvővé lett Martinovics-társak kivégzését végrehajtatni. Ebben a forradalmi időben nagyot fordult a világ a hazában: a latin nyelv helyére ekkor lépett a jogaira oly sokáig várakozó magyar nyelv. A vármegye közgyűléseiről vezetett jegyzőkönyvek, melyeket az eddigi latin nyelv helyett az 1786. évi császári rendelet szerint németül kellett vezetni, — önkéntes elhatározásból mostantól kezdve magyarokká lettek. E gyűlési jegyzőkönyvek nyelve 1791. esztendő februárjától kezdve a magyar nyelv, dacára annak, hogy ekkor még általánosságban országszerte a latin volt a hivatali nyelv. A magyar nyelvhez fűzi a szent kötelességérzet. És az igazság ama sarkalatos gondolata, hogy amint előállunk, mint nemzet, — úgy előáll aztán nyelvünk is. Ez a nagy megmozdulás teremti meg a magyar játszószint. Mikor Kelemen László, pestvárosi nótárius külföldi utazásában szerzett tapasztalata szerint életre hívja az első magyar színtársulatot, — annak pártfogója és fenntartója, támasza és oly szomorú sorskörülményei között igaz barátja Pest vármegye lesz és marad mindaddig, míg a jobb sorsra érdemes társaság részben a közönség részvétlensége, részben belső viszályok folytán megszünteti előadásait. (1790—1796.) Az új század hajnalán a vármegye nyugalmát a franciával való hadakozások megzavarták ugyan, de soha sem annyira, mint az 1809-ik esztendőben, amikor az 1808. évi törvény a monarchia és a dinasztia megmentésére a haza határaiba beözönlő franciák ellen talpraállította a nemesi felkelő sereget. Ebből természetesen nem hiányozhatott a megyei nemesség, amely csupán az osztrák hangulatkeltés erőszaka által lett olyan rossz hírűvé. A francia háború után két esztendőre a devalváció réme tört a megyére. A mindig aggodalommal látott papírpénz elértéktelenedése anyagilag nagyon lesújtotta a lakosságot s a sok százados sérelem most a nemzetet, így a vármegyét is nagyobb ellentállásra bírta, aminek hatalmas következménye lett az az úgynevezett reformkorszak, mely megteremtette az új Magyarországot. A reformkorszak mozgalmai középpontjukat itt e megyében bírták. A megye részben követei által az országgyűlésen, részben karai és rendéi által a kongregáció első zászlóvivője volt a megújhodás eszméjének. Gróf Széchenyi István itt indítja meg a Pestet Budával össze^ kötő Lánchíd tervét. A Földváry Gábor elnöklete alatt munkálkodó
