Pest-Pilis-Solt-Kiskun-Vármegye általános ismertetője és címtára, negyedik körzet (Budapest, 1931)
Rákospalota
100 RÁKOSPALOTA is letelepedett, akik rövid idő alatt annyira megerősödtek, hogy 1735-ben. Torma uradalmi ispán segítségével templomot is építettek a Szt. Háromság tiszteletére, melyre azonban csak 1807-ben tudtak tornyot építeni. (A mai Kossuth utcai kis templom.) 1808-tól kezdve a gróf Károlyi-család fóthi uradalmához tartozott Palota nagy része és az 1827. évi családi osztály alkalmával Palota gróf Károlyi Istváné lett. Fényes Elek 1837-ben megjelent munkájában teljes képét adja Palota földrajzi helyzetének: * „Palota Pesttől északra kb. egy mértföldnyire fekszik, földei nagy ki- terjedésűek, azonban talaja nagyon homokos. Tágas legelője igen alkalmas szarmasmarha- és lótenyésztésre.“ Megjegyzi Fényes, hogy (az uraság juhot nem tart), ellenben halászata igen fejlett, mert hiszen Palota határa a Dunáig terjed s .így bő alkalmat nyújt a halászatra. A Duna azonban ezen a helyen nem volt kellően védett s az 1838-iki nagy árvíz idején Palotának a Duna mentén fekvő nagy része is víz alá került. Egyébként a Dunában szigetje is van és fejlett szőlőmívelése s bora bőséggel terem. Palota ez óriási területéhez tartozott a Duna mellett fekvő Káposztás-Megyer is. Lakosságának számáról és vallási viszonyairól is képet nyerünk e munkából. Az egykor csaknem teljesen református község ez időben már csak 564 református lelket számlál hívei közé, míg 680 római katho- likus mellett 295 az ágostai evangélikus s az egyéb vallásúak száma. Alig egy évtizeddel később Örkényi Ferenczy József politikai földrajzában Palota lélekszámút 1468-ra teszik, kik között 629 róm. katholikus, 541 református és 298 ágostai h. evangélikust tüntet fel. A katholikusoknak van külön templomuk a Szentháromság tiszteletére s a temetőben is kápolnájuk Kép. Szent János tiszteletére, de Dunakeszihez tartoznak s ott van az anyaegyház s a dunakeszii plébános jár ki a hívekhez Palotára. A reformátusoknak is van templomuk és prédikátoruk. A lutheránusoknak is van imádkozóházuk, de azért vasárnap Cinkotára vagy Pestre járnak templomba. Anyaegyházuk 1870-ben keletkezett. Az egyház temploma 1855-ben épült s ez év november 18-án szenteltetett fel nagy ünnepség keretében. Palota 1848-ig 57 jobbágytelket birt, sőt területileg még a Sárfői pusztát is Palotához tartozóként említik. Palota fekvését Örkényi következőkép jelöli meg: „Palota a 2. (váci járás) járásban, Újpesthez közel napkeletre, Pest városhoz napkeletre, északnak másfél mértföld Pest és Fóth között. A 40-es években, amikor a katholikus egyház a váci egyházmegyét újjá szervezete, Palotát a Dunakeszi egyházhoz csatolta fiókegyház gyanánt. Az 1846-i,k esztendő jelentős változást hozott a község közlekedési viszonyaiban, 1846 július 15-én az osztrák vasúti társaság budapest—váci vonalat megnyitotta. A 48-iki események különösebb változást nem hoztak a község életében. Nevezetesebb történelmi esemény színhelye sem volt Palota területe, mert a hadműveleti fővonalaktól távol esett. Az általános közjogi események természetesen Palotára is kihatással voltak. A jobbágyság eltörlésével a helység földesura tovább is a gróf Károlyi-család maradt. Ha azonban a község nem is volt hadszíntér, fönséges szabadságharcunkból mégis kivette részét, amint erről a nemzetőrség összeírásáról fenmaradt iratokból nyerünk értesülést. Ugyanis Pestmegye az összeírott nemzetőrséget előbb nyolc, azután 1848. évi november 28-iki közgyűlés határozata értelmébeu később hét őrnagyi kerületre osztotta be. Ezen beosztás szerint Palota a 4. őrnagyi kerületbe tartozott s 147 nemzetőrt adott, kik gyalogosok voltak. A rákospalotai olajgyár, mely a 40-es években épült, az 1848—49-iki szabadságharc idején a magyar kormány által posztógyárrá alakíttatott át. Rákospalota. Külön fejezete nyílik itt a község történelmének, miután ezidőben történt először, hogy elnevezésében a Rákos-Palota együttes nevet kapta, mert 1848-ig mindig csak Palotának nevezték. A 48-iki eseményeket követően említésre méltó változást hozott létre az úrbéri rendezés és a tényleges tagosítás, melyet egyesség útján 1859—1861-ig hajtottak végre. A 60-as években, midőn a felzaklatott kedélyek az országban némileg lecsillapodtak, s nemzetünk újra a fejlődés útjára lépett, Rákospalotán is, bár lassan, de biztosan megindult a fejlődés folyamata. Míg 1840-ben csak 1730
