Pest-Pilis-Solt-Kiskun-Vármegye általános ismertetője és címtára, negyedik körzet (Budapest, 1931)
Rákospalota
RÁKOSPALOTA 101 lelket számláltak össze, 1869-ban már 2474-re szaporodott a lakosság száma. A község1 fejlődését biztosítja jó földrajzi fekvése, művelésre alkalmas talaj- viszonyai és most már színmagyar lakosságának életrevalósága. 1864-ben a Duna felé eső részen egy brómtartalmú gyógyhatású ásványvizet szolgáltató kutat fedeztek fel és Sirkó László megyei főorvos indítványára a helytartótanács engedélyt adott annak gyógyhasználatra való árusításához. A Rákospatak mentén, de a határ egyéb helyein is meleg források mutatkoztak. A 70-es években Magyarország újból talpra állott, de az évtizedes mulasztás helyrehozásához teméntelen pénzre volt szükség s ezt a lakosság erősen megérezte, mert a folyton emelkedő adók csaknem elviselhetetlen tértiét róttak rájuk. A rossz gazdasági viszonyokhoz még hozzájárultak a több éven át ismétlődő rossz termés és hitelhiány. Ennek természetes következménye volt, hogy a földek ára általában leszállóit s az ingatlanok gazdát cseréltek. A váci járásban Rákospalotán legmagasabb a föld ára, ami aimak bizonyítéka, bogy a község gazdaságilag és pénzügyi tekintetben a legerősebb községek közé tartozott. Ezeket az igen kedvező gazdasági körülményeket nagyban elősegítette a főváros közelsége és hogy a bolgárok konyhakertészetet rendeztek be, akik versengve vették magas áron bérbe a földet, úgyhogy még 40 frt bért is megadtak holdanként. A szőlőgazdálkodás annyira belterjes volt, hogy az 18"6-iki nemzetközi statisztikai kongresszusra készített statisztikai kimutatásban Rákospalota mint községi szőlőterület van feltüntetve. Ha a gazdasági élet egyéb területére vetünk pillantást, akkor nyomban feltűnik, hogy a földművelő munkás a megye területén Rákospalotán a legdrágább, amit Galgóezy a főváros közelségével magyaráz: „Itt kaszálás és nyári szorgos munka idején a napszámbér egész 140—160 krajcár, „koszt“ nélkül, „koszttal“ 30—40 krajcárral olcsóbb. A megye más helyein 80—100 krajcár, koszttal pedig 20—30 krajcárral olcsóbb. A magas munkabér ellenére s a bolgár kertészek országszerte ismert üg7ressége dacára a palotaiak szorgalma és rátermettsége is bőven meghozta a konyhakertészet terén a maga gyümölcseit, mert a borsó, uborka és paradicsom termésével nemcsak a fővárost láttá éi, de a híres znaimi uborka is Palotán termett, mert a kereskedők vagóntételekben vitték ki a palotai uborkát, mely mint savanyított znaimi uborka került vissza a kereskedelembe. A gyümölcstermelésben Lukáosy Sándor miniszteri biztos járt elő jó 7>éldával, ki a községi faiskolában, mely eddig elvonatott tulajdonkénen! rendeltetésétől, rendezett be elsőrangú gyümölcsfa- és gyümölcstermelést. A gazdasági megerősödésre szolgál még, hogy 1872. évi május hó 3-én megnyílt az Újpesten átmenő lóvonatú vasút rákospalotai vonala s így a vasúton kívül újabb közlekedési eszköz kínálkozott a fővárossal való érintkezésre. A közlekedési viszonyok ilymódon való javulása nagyban előmozdította a község lakosságának szaporodását. Az 1870-es években a község már 3458 lelket számlált. A környékről, de különösen Budapestről a közönség üdülés céljából gyakran kereste fel a községet s ezt nagyrészben a fentebb említett kedvező közlekedési viszonyainak köszönhette. Midőn monográfiánk megírásában eljutottunk ahhoz az időszakhoz, melyben már a község szószoros értelemben vett helyrajzi fejlődöttségéről is beszélhetünk, nem lesz érdektelen visszapillantást vetnünk oda, ahonnan a török pusztítás alatt úgyszólván pusztává zsugorodott községünk újra fejlődésnek indult s mely állapot tulajdonképeni magvát képezte a községgé alakulásnak. Kifejlődését csaknem pontosan meg lehet állapítani. A község legrégibb része a Pataksor, a mai Kossuth-utca volt, természetesen csak egy házsor a patak felé eső részen. Csak később épült ki a vele szemben levő házsor, s így tovább tőle dél felé keletkezett az „Alvég“, mely körülményt igazolja az a tény is. hogy a régi templomok, a római katholikus (épült 1735-ben), a református (épült 1786-ban), az ágostai evangélikus (épült 1885-ben) mind itt épültek. Á Fő-úttól (Horthy Miklós-út) északnyugatra eső rész a „Felvég“ csak később keletkezett. A Fóti-úton kezdetben birkaaklok állottak mindkét soron, mert a földosztás előtt a jobbágyok nagy számmal tartottak „birgéket“. A ie- gelők elvesztésével megszűnt a birkatenyésztés s a Fóti-úton is újabb és újabb lakóházak épültek. Egyidőben ezzel délnyugatra az állomás felé is mindinkább kiépült a község s kialakult a Fő-út. Jobbra a községházától Érkövy Adolf villája, azontúl (mai Árpád-utca) Hampel Antal, az ismert kereskedelmi iskolai igazgató parkja, amely nyaraló előzőleg Traun grófné tulajdona volt, aki gyakran látta vendégül gróf And- rássy Gyula miniszterelnök nejét is. Á Hampel-villával szemben a régi temetőben volt Reményi Ede híres hegedűművész nyughelye. Ezen a tájon volt
