Pest-Pilis-Solt-Kiskun-Vármegye általános ismertetője és címtára, negyedik körzet (Budapest, 1931)
Rákospalota
RÁKOSPALOTA Megyei város RÁKOSPALOTA MONOGRÁFIÁJA A LEGÚJABB KORIG írták: ógyallai Szabó Tivadar dr. és Strauch Árpád A főváros környékén alakult városok közül úgy egyik sem őrizte meg nemzeti jellegét, mint éppen Rákospalota, mert a fővárost környező többi községek törzslakossága csaknem kivétel nélkül idegen ajkú, míg ez a város színtiszta, törzsökös magyar, megtartva e jellegét nemcsak nyelvében, de .jellemében, viselkedésében, népszokásaiban és festői népviseletében mind a mai napig s maga ez a körülmény elég arra, hogy kiemelje a fővárost környező többi városok és községek közül. Talán azért van ez, mert Rákospalotát nem a főváros területéről kiszoruló gyáripar hozta létre s fejlesztette várossá, hanem több évszázados alkotmányos fejlődésének eredményeként alakult, fejlődött azzá. Rákospalota évszázadokon keresztül tipikus, magyar jobbágyközség volt s ez a magyarázata annak, hogy a fejlődése lassú és kimért. Ezt a lassú fejlődést is bizony sokszor megzavarták az országos történelmi események, melyek hazánk csaknem minden zegét-zugát alaposan felforgatták. Rákospalota azonban rendületlenül ellenállott minden idők vérzivatarainak, sőt még a török idők sanyargatásait is emberül kiállotta. Történelmi fejlődése alatt nem érthetjük a mai értelemben vett fejlődést, mert hiszen a régi földesúri községek fejlődése jóformán a földesúr kénye-ked- vétől függött. A XVIII. században a királyi és gubernatori statútumokkal kormányozott közigazgatás pedig a községek fejlődésével nem törődött. A községek közigazgatási értelemben vett fejlődéséről voltaképen csak a XIX. század elejétől kezdődőleg lehet szó. Az 1836. évi IX. t. c. és a wBach“-korszakbeli rendeletek már behatóan foglalkoznak a községekkel; majd az 1871. évi XVIII. t. c. és az 1886. évi XXII. t. cikkben jelentős lépések történtek a községek fejlődésében. Nem is a modern értelemben vett közigazgatási fejlődést kell érteni a XIX. század előtti községek fejlődése alatt, hanem nemzeti összetartásunk és faji erőnknek fokozatos növekedését, amelyet a folytonos háborúskodás csak elősegített. A háborúskodás természetszerűleg közelebb hozta egymáshoz az agyongyötört nemzetnek fiait, nagyobb összetartásra és fokozottabb fajfenntartásra ösztönözte őket. S bár a magyar történelem lapjaiból néha- néha fájó akkordként zsonganak felénk a széthúzás átkos hullámai, szőkébb hazánk — Rákospalota — történetének sorai törzsökös lakosságunk ellenkező jellemvonásáról fognak tanúbizonyságot tenni. Természetrajzi adatok. Rákospalota 333 láb tengerszínfeletti magasságban, Pest-Pilis-Solt- Kiskun vármegyében, az ország fővárosától északra, attól a vasútvonal mentén 7.8 km.-re fekszik, 5361 lakóházzal és 43.293 lakossal. Hazánk egyik legrégibb vasútállomása, amennyiben a Budapest—Párkánynána—Bécs közötti vasútvonalnak az 1846. évi július hó 15-én megnyilt Budapest—Vác közötti szakaszán a legelső állomás volt. Határának kiterjedése 5210 kát. hold, mely a Duna könyökfordulatától dél és délkelet felé húzódó s a Nagy-Alföld északi részét alkotó síkságon terül el. Északról Dunakeszi, é. k. Pót, k. Csömör, d. k. Rákosszentmihály, délen a főváros határolják, nyugaton Újpesttel határos.
