Pest-Pilis-Solt-Kiskun-Vármegye általános ismertetője és címtára, negyedik körzet (Budapest, 1931)
Rákospalota
RÁKOSPALOTA 97 Területének alsó földkérge a negyedkorszaki képlethez tartozik, míg a felső-termőréteg legújabb korszaki alakulás. Környékét a geológusok szerint a negyedik földtani korszak előtt tenger, még pedig előbb sós. azután gyengén sós, vagyis sóssal vegyült édesvízi tenger borította. Ezek lerakodása hozta létre az eddig ismert földkéreg nagy részét. Természetes, hogy e vidék hegyes és dombos részeit hamarább elhagyta a víz, mint a mélyebb fekvésű alsóbb síkot és lapályt. Hogy ez megszabaduljon a víztől, előbb vízözöni, azután áradmányi rétegekkel kellett feltellenie. Ezen egész sík és lapályvidéket fedő árvízi, vagyis legújabbkori és az édesvízi tengerből lerakodott negyedkori földképleteknek fő alkatrészét a kavics, homok, lősz és agyag teszi. A felszínen leguralkodóbb a homok; laposabb helyeinken jóltermő fekete homok, egyes völgyfeneken mocsaras korhad- mánnyal vegyült televény, mely legtöbb a káposztásmegyeri és az alagi puszta laposain. Az éghajlatot alakító viszonyok eléggé kedvezőek, bár igen gyakran a hosszantartó szárazságot, ugyancsak huzamosabb ideig tartó esőzések váltják fel, s mind a négy világtáj felé való nyitottság folytán csaknem állandóan szelek járják, melynek következtében a levegő eléggé tiszta és egészséges volna, ha e szelektől folytonosan felkavart port, főleg a nyári időben, le lehetne kötni. A hőmérséklet a normálistól némileg eltérő, mert az ugyanezen földrajzi fekvésű helyek hőmérsékleténél a hideg valamivel kisebb, a meleg pedig nagyobb. Az őszi hónapok rendszerint melegebbek, mint a nekik megfelelő tavaszi hónapok. Az e vidéken tapasztalt legnagyobb hőfok + 38 fok C., a legalacsonyabb — 20 fok C-ig is leszáll. (Utoljára 1901. évi január első felében.) Légköri csapadék; eső, hó elég bőven van. Történelmi fejlődés. A város monográfiáját taglalva elsősorban is rövid visszatekintést kell vetnünk magának a vármegyének keletkezésére és fejlődésére különösen azért, mert a megyei rendszer a maga izoláltságában és automatikus elzárkó- zottságában talán sehol Európában alkotmányjogilag nem volt annyira önálló, mint nálunk. Ennélfogva csak természetes, hogy ez a különálló és speciális, alkotmányjog’ilag felette jelentős szervezet nagy hatással volt. helyesebben nagy súllyal nehezedett kisebb szervezeteire: a helységekre. Á megyei rendszer inkább alkotmányjogi, mint adminisztratív jelentőségű s így csak természetes, hogy a megye, mint ilyen, a községek fejlesztésével vajmi keveset törődhetett. A megyei rendszer ilyen természete nem hatott kedvezően a községek fejlődésére. Ezt károsan befolyásolta még azon körülmény, hogy a jobbágyközségek — amelyek sorába hosszú ideig tartozott Rákospalota is — úgy köz- igazgatási, mint peres ügyeikben, első fokban a földesúri hatóságnak s csak másodfokban voltak a megyének alárendelve. A földesúr hagyta jóvá a költségvetést és vizsgálta meg a számadásokat. Elöljárókat választottak, a bírót azonban a földesúr kijelölése mellett, s ez inkább a földesár megbízottjaként, semmint önálló hatósági személy szerepelt v A községek állapotán lényeges változásokat tett az 1848. évi I. t. c., amidőn a földesúri hatóságot megszüntette, hatáskörét a szolgabírákra és a megyei törvényszékekre ruházta. Rákospalota az Árpádok alatt is már Pest megyéhez tartozott. Ez volt ugyanis a törzsmegye, amely Szent István első megyéinek egyike. A legrégibb időkben Palota néven szerepelt. Történetileg számba vehető adatunk IV. Béla idejéből van. mely szerint Palotát IV. Béla királyunk a nyulakszigeti apácáknak és az ottani Szent-Mihályi prépostságnak adományozta. Már az 1243-ik évből való oklevél Palathának nevezi Palotát, 1244-ben Palajtá-nak írják, 1265-ben pedig Palachtá-nak. A XIV. században Palota, Párdipalota néven ismeretes; Rektelök. Hártyán (vagy másnéven Mezőszentmárton) és Szentmihály falvak voltak a szomszédai. A községet 1404-ben Kálnay Benedek nyerte adományul Zsigmond királytól. A XV. századbeli oklevelek Palatha és Palotha néven említik Palolát. A XV. század második felében már Heranth Miklós Palota földesura, (1486. évből való oklevél Orsz. Levéltár. Dpi. 19.116.“ sz.), amikor Rákospalotát, hol Palotának, hol pedig Párdi Palotának nevezték. Az 1505-iki rákosi országgyűlés idejéből Palotával kapcsolatban egy érdekes szájhagyomány maradt. 7
