Pest-Pilis-Solt-Kiskun-Vármegye általános ismertetője és címtára, második körzet (Budapest, 1930)

[Helységek adatai]

172

Kiskunfélegyháza

sietségnek minden hátrányát, dacára, hogy az egész országba csak 750 mérnökkari tiszt küldetett, a császár lázasan sietteté ez óriási munkát s igy történt, hogy mérnökök helyett iskola- mesterek, Írnokok, sőt parasztok is alkalmaztattak a földmérésekre. Természetesen ez a nagymunka teljesen hasznavehetetlenné vált.

Az 1787—1790-ig tartó török háborúban Félegyháza ismét nagy áldozatokat hozott, de ekkor már nem jószántából, hanem a kerületi biztos által kivetett mennyiségben erőszakkal behajtva. Mind a katona állítás, mind az élelmiszerek kénytelen-kelletlen szállíttattak a város által meghatározott helyekre. A város tetemes károkat szenvedett, különösen a szállítást eszközlő szegényebb sorsú lakosság, kikkel több napi járóföldekre fuvaroztattak élelem- és takar-, mány nélkül, igy a fuvaros lovak és marhák nagyrésze elhullott és a megmaradottak jóljártak ha szekerestől együtt el nem rekvirálták. Mindezekért semmi kárpótlást nem kaptak. A városnak magának is 3000 irtot kellett kölcsön vennie, hogy a rá kivetett természetbeni szolgálmá- nyokat be tudja szerezni. A háború végével már a kedélyek országszerte oly izgatottak voltak, hogy a fegyveres ellenállás lehetőségétől komolyan kellett tartani, sőt a porosz királyi udvar izgatása a nemességet erre titokban ösztönözte. Józsefet e körülmények már, mint súlyos beteget találták s a testben-lélekben kifáradt császárt arra bírták, hogy annyi évi türelmes munkáját és szerinte népeinek boldogitására szánt rendeletéit egy tolvonással megsemmisítse. 1790. jan. 28-án irta alá a rendeletet, mely érvénytelennek nyilvánítja mindazon intézkedéseit, „melyek a közértelem szerint a törvényekkel ellenkezni látszanak."

Kiváltságok. II. József császár 1790-ben történt elhalálozása után Budára összegyűlt országgyűlés, a nemzeti ébredés erős hatása alatt az alkotmányt visszaállította és újabban még erősebben körülbástyázta. Teljesítette a Kun-kerületek forró kívánságát is és visszaállította a kunok régi szabadságát. Az 1790. évi XXV. t. c. kimondja: „Ut. . . districtus Jazygum et Cumanorum ... in suis legalibus iuris et privilegiis, libertatibus et immunitatibus a Divis Hungarie Regibus concessis et confirmatis in perpetuum conserventur." A XXIX. t.-c. pedig elrendeli, hogy az országgyűlésre két követet küldhessenek, kik a képviseleti táblánál üléssel és szavazattal bírnak. Az országgyűlés emez intézkedései a kunok közt mindenfelé nagy örömet szerzett, de leginkább Kiskunfélegyházán, mert a szabad fejlődés feltételeit ismét visszakapta. Újra élhetett a külön jászkun statútumokkal, melyek sok érdekes rendelkezést tartalmaznak s különösen érdekesek az özvegyi jog tekintetében. E statútumok voltak ezután az irányadók Félegyházára nézve. Ezek szerint élt a város hosszú évtizedeken keresztül s megteremtett intézményeiben, kulturális haladásában mutatta meg életrevalóságát és hivatását a városi életre. A szabadság- harc következtében nyert uj szervezetig, az egész közigazgatást a kerületi közgyűlések éltették, melyek Félegyházán, Karcagon, vagy Jászberényben tartattak s melyeken a főkapitány elnökölt, ki egész az 1832-i országgyűlésig saját nevében levelezett a nádorral, a törvényhatóságokkal és a kir. helytartó tanáccsal is.

A szabadságharc és az ezt követő elnyomási korszak kivételével, folytonos előhaladásá- ban igy ért el a város az 1876. évhez, midőn a XXXIII. t -c. a jászkunok önálló törvényhatóságait végleg megszüntette és a. Kiskunságot, benne Kiskunfélegyházát, a Kunkerületek régi székhelyét is örökösen Pest-Pilis-Solt-Kiskun egyesitett vármegyébe kebelezte be.

Lakosság, 1744-ben letelepült és előbb névleg is felsorolt 1138 tagot számláló 219 család 100 év alatt, 1844-ben 17.627-re szaporodott és ezelőtt 10 évvel tartott népszámlálás szerint 36.850 a lélek száma, melyből rom. katholikus 33.165, református 737, izraelita 2580, egyéb vallásu 368. Valószinű, hogy a mai lélekszám 40.000 körül mozog. Ennek azonban kb. fele a tanyákon lakik, kik közül nagyon soknak van a városban is háza. Ide látogat be vasárnap és a hetivásáros napokon, tél idején pedig hosszabb időre is beköltözik. A nép rendkívül takarékos, szorgalmas, eleme a gazdálkodás. A földnek nagy ára van, különösen a város közelében. Munkásnépe is rendkívül kitartó, munkabíró. Földmunkásai nagyon keresettek. A háború előtt Horvátországba, Szerbiába és Csehországba is kivítték. Főeledelük a szalonna és tarhonya. Aratás idején a mezei munkások keveset alusznak, még holdvilágnál is dolgoznak s a hasadó hajnal már ismét munkában találja őket. Télen azonban pihennek. Háziiparral csak azóta foglalkoznak, amióta az állam rendszeres tanfolyamokat rendez. Ilyenkor járják a tanyai bálok, disznótorok, vadászatok, családi összejövetelek. A házasságot leginkább uj borra kötik s ekkor muzsikaszó mellett, hosszú sorokban mennek a templomba.

Termények. A búzának többféle fajait termesztik, de legáltalánosabban van elterjedve a pestvidéki búza. Ez leginkább ellenáll a fagynak, üszőknek és a kalászosok más ellenségeinek. A kereskedelemben is ez a fajta a legkeresettebb és tápértéke is sokkal nagyobb az angolénál. A múlt században a talaj homokossága miatt a főtermény a rozs volt, melyet azonban a kukorica, árpa és a burgonya háttérbe szorított. A köles tenyésztés is hanyatlóban van. A burgonyából először a Jakab krumplit termesztették egész az ötvenes évekig, azután a rózsa krumpli következett, majd a kifli krumpli, újabban a gyöngy- és hópehely krumplik honosultak inkább meg.

Egyik főtermény a szőlő. Félegyházán nem szőlőhegyek, csak szőlőskertekről lehet szór azonban a kivitelünk megszűnte óta, a bortermesztés is hanyatlást mutat. Különben is minőségileg középszerű a nagy átlag. A gyümölcsből az Alföldön jellegzetes fajták mindegyikét tér-