Pest-Pilis-Solt-Kiskun-Vármegye általános ismertetője és címtára, második körzet (Budapest, 1930)

[Helységek adatai]

Kiskunt élegyh áza 171 ban, mint az a tény, hogy 1753 julius hó 18-án a Kiskunkerületek Rabitélő székét Halasról Félegyházára tették át. Még egy szerencsés körülmény játszott közre, hogy a királyi kegy is Kiskunfélegyháza felé forduljon. Midőn Frigyes porosz király Mária Teréziát megtámadta, a királyné ismét a lovagias magyar nemzethez fordult segítségért. A segélynyújtásban a legáldo­zatkészebb vármegyékkel versenyzett a Jászkunság. Sietve felállította a vitézségéről oly hamar hiressé és emlegetetté lett magyar huszárezredeket. Ebbe a huszárezredbe Kiskunfélegyháza 46 palatinus huszárt állitott ki. minek költsége 5316 irtot tett ki. Majd a Jászkunkerületek részéről a királynőnek 1758-ban felajánlott 25.000 forintos kölcsönhöz, mintegy másfélezer forinttal s az 1000 drb körmöd aranyhoz 498 forinttal járult. De ez még mind nem merítette ki áldozatkész­ségét, hanem a háború folyamán felajánlott adományokhoz mindig növekvő áldozatkészséggel járult. A nagy királynő nem is volt háládatlan. Mihelyt trónja biztosítva volt s az ország fejlő­désére szükséges béke helyreállt, magas kegyét éreztette Kiskunfélegyházával is. Az 1772. esz­tendőben a már virágzásnak indult községet mezővárosi rangra emelte. A kereskedelmének és iparának előmozdítására pedig négy országos vásárt engedélyezett, melyek nagy vidék pénzfor­galmát terelték ide rövid idő alatt. Ettől az időtől kezdve, leszámítva néhány stagnáló időközt, Kiskunfélegyháza mindjobban fejlődik előre. A települő családok legnagyobbrészt földműveléssel foglalkozva, hangyaszorgalommal fognak a javak gyűjtéséhez. A föld szeretete ösztönzi őket és birtokokat bérelnek a szomszédos Jászszentlászlón már 1749-ben, amint említettük 1753-ban magukhoz váltják Csólyos pusztát, majd még nagyobb körzetben terjedve, gazdálkodnak Szánkon, Mérges pusztán, Kömpöcön, Páloson, Orgoványon, lassanként megszerzik Kisszállása és Galam­bos másik felét is. E terjeszkedési vágy hatása alatt szerzik meg később, a múlt század 50-es éveiben Halas városával közösen a Kötönnyel határos Harka pusztát, melyet azután elfelezvén, kiegészítették két harkai birtokos 560 holdjával. Ugyancsak az 50-es években szerezték meg az addig osztatlan puszta nagy részét, mely azután egy egész századon át a 21 birtokos kun község tulajdona volt 1855-ig, midőn ugyanis a császári, királyi főkapitány felhívására Karcagon az összes tulajdonos jászkun községek a három kerület között sorsolás utján felosztották, hogy mindenik kerület a maga részét tetszése szerint kezelhesse. Ebben rejlik a magyarázata annak, hogy Páka területén miért volt birtoka annyi messzire fekvő jász és kun községnek, Halastól egész Kunhegyesig s az újabb generáció talán nem is sejtette ezt, midőn a Borsihalom vörös­márvány határkövének fényes lapján e messze eső kun községek neveit találta bevésve. Veszélyben az önállóság. A város fejlődésének előbb vázolt haladását egy váratlan fordu­lat tartóztatta fel, mely II. József császár alkotmányt romboló törekvései nyomán származott. Józsefnek felvilágosodott gondolkodása jószive, fennkölt szelleme a nemzetet a legjobb remé­nyekre jogosította fel. O a kornak a szellemét komolyan vette, mint szép észtehetségével ve­hette, azonban az udvarnak fonák nevelései folytán egészen más fejlődött ki, mint ami Rousseau tanaiban lefektetve volt. Szüntelenül szemei előtt lebegtek II. Frigyes és Nagy Péter cseleke­detei s mivel ezeknél mindenütt elég önkényt látott, ez természetesnek tűnt fel előtte. Ellen­vetést nem tűrt, azt professori pedantériának nevezte, igy terveit minden akadály dacára is leg­életrevalóbbnak tartotta s keresztülvitelükön minden eszközzel küzdött. Már uralkodása kezdetén azt a célt tűzte ki, hogy sajátosan ezerféle elemből álló tartományait egy erős és szo­rosabb kapcsolatos birodalommá teremtse. Századok alkotásait eltörölve, egyenlő törvényt és egyenlő alkotmány alatt egy közigazgatást, egy nemzetiséget, sőt egy gondolkozást is akart teremteni, Az erőt tömöríteni, a jólétet emelni volt a magas, de viszonyaink mellett elérhetetlen célja. Nem számolt azonban József császár az eltérő szokások, erkölcsök, műveltség, előítéletek, nyelvek, nemzetiségek és történelmi kifejléssel, ami terveit zsarnokiakká tették. Amit talán szá­zadok tapintatos és ügyes politikája elég üdvösségesen keresztül vihetett volna, azt ő hirtelen, egy csapásra akarta elővarázsolni s nem gondolt eléggé az ellenhatással, mely a dolog termé­szete szerint elmaradhatatlan volt. Intézkedései sok gyűlöletet, ellenszegülést, sőt lázadást vál­tottak, ki s midőn látta, hogy tervei keresztülvihetetlenek, önmaga semmisítette meg roppant áldo­zatokba került művét. Rendelkezései igy a Jászkunságon Félegyházát sem hagyták érintetlenül, 1785 március havában adta ki a polgári igazgatást reformáló rendeletét a kormányszékekhez, főispánokhoz és a Jászkunkerületek főkapitányához, mely szerint két utóbbit a tényleges szolgálattól felmentette, fizetéseiket beszüntette és csak a címeiket hagyta meg. Az országot tiz kerületre felosztotta, midőn Kiskunság a pesti kerületbe kebeleztetett. Az önkormányzati jog teljesen elvétetett s a legfőbb kormány, a Pest-kerületi biztost illette, a rabok ehhez a kerületi biztossághoz vitettek. Félegyházának első bírósága beszüntettetvén, Jászberényben állíttatott fel egy polgári bíróság, első folyamodásu törvényszék gyanánt, honnan a fellebbvitel az eperjesi kerületi és innen tsmét a királyi táblához történhetett. Félegyháza is érezte vesztességét, melyet az önkormányzatnak eltörlésével szenvedett, de a császárt nem hajlítják meg sem a megyegyülési felterjesztések, sem az országszerte mutatkozó izgatottság, melyek okai voltak annak, hogy mig a császár megvolt fosztva művének várt üdös eredményeitől, addig a legvirágzóbb városok a tétlen ellenállásban folyton sülyedtek, mivel a rendeleteket nem akarták végrehajtani, maguk pedig újakat nem hoz­hattak. Bár a többi megyékhez és városokhoz képest a Jászkunság elég csendesen protestált. -Félegyháza meg épen meghajolt, amennyiben itt az összeírás és házszámozás nem talált ellen­kezésre, sem pedig 1876-ban elrendelt kataszteri felmérés. Ez a felmérési ügy is magán viseli a 11*

Next

/
Thumbnails
Contents