Pest-Pilis-Solt-Kiskun-Vármegye általános ismertetője és címtára, második körzet (Budapest, 1930)

[Helységek adatai]

170

Kiskunfélegyháza

mint afféle kertészkedő község, mely sajátjának nem nevezheti még lakóházának fundusát sem, községgé nem alakultak, hanem érezvén szükségét egy rendelkező főbbnek, vagy igazságosztónak, olyan pusztabiró-félének megtették az értelmes vezetőt Czakó Istvánt s jegyzőnek Miha- lovits Mártont. Találunk még ez évben, valamint a következő 1744-ik évben is közöttük két polgárt, névszerint Fekete Mihályt és Hatvani Antalt, kik a bérösszeget az egyesektől beszedték s a biró intézkedéseit végrehajtották. Később, midőn a helységháza elkészült s a korcsmát maga tartotta fenn, az úgynevezett borbirónak a vizsgálatnál .«•egédkeztek. Megbecsült állás volt, ha valamelyik érdemes és erkölcsös fiatal ember polgárrá lehetet. Megemlítjük még, hogy Kalmár Mihály redemptus gazda volt az első csősz, ki nem a többi házak csoportjában, hanem kiljebb, az alsó temető melletti, akkor még magas homokbuckára, építette házát s legközelebb esett a vetések felügyeletéhez. Harangozó a csak tót nyelvet biró Hatal János lett, kinek azért adták e tisztséget, mivel csak a plébános tudott vele beszélni s igy az uj helységnek ő se legyen haszontalan polgára. A templomot, melyet Krizsanóczy János plébános Ellésröl magával hozott, Szent István királynak szentelve, felállították.

Az uj telep gyorsan növekedett s 1743 végén — ugylátszik — már arra gondoltak, hogy az évi haszonbért nem vetik ki az egyesekre, hanem a közös legelőből lelfognak egy darabot s azt közösen művelvén, a közös jövedelemből fizetik a haszonbért és egyéb kiadásokat. így kezdett az uj telep községgé alakulni, mert 1744 elején már a házakat megszámozva 327 számmal, két tizedre osztva látjuk, ezenkívül az,ital és husmérést a község vette át, gulyást, csikóst és kocsist tartott. Az ilyen házi gazdálkodás vezetésére biró címmel tisztviselőket tartott, igy látjuk az 1744-iki összeírásnál Ficsór Pál malombirót és Kis Jakab székbirót. Pecsétett is csináltattak, melynek körirata volt : „Priv. Kis-Kun-Félegyházi Helség pecsétje. 1743." A köriraton belül kivont kardu oroszlánt helyeztek el, mely előtt kinyílt rózsa volt.

Redemptió. Az 1745. esztendőben a város fejlődéséban igen fontos dolog történik a földek megváltása, az úgynevezett redemptió kérdésében. Bár 1715-ben a törvényhozás azt rendelte, hogy az elzálogosított Jász-kunkerületek az ország költségén váltassanak vissza s III. Károly a zálogösszeg felének letételét fel is ajánlotta, de a megoldás 1745-ig húzódván, a kerületek megajánlották, hogy saját költségükön megváltják magukat. Mária Terézia a megváltási engedélyt meg is adta, azzal a feltétellel, hogy ha az érdekelt Kun-kérületek lefizetik az 500.000 forint zálogösszeget, a középületekben tett javítások árát, kiállítanak 1000 lovaskatonát s a nádori fizetéshez évi 12.000 forintot szolgáltatnak be az állami pénztárba. Miután e feltételeket az elzálogosított kerületek elfogadták, a pesti invalidusok háza alapjának, mint zálog jogi birtokosának, 573.000 forintot kellett visszatéríteni. Hogy ezt a megváltáshoz szükséges összeget helyes aránnyal szét “lehessen osztani, közös megállapodással egy bizottságot küldtek ki, hogy az a három kerület minden helységét és pusztáját becsülje fel. A kiküldött bizottság feladatát a legnagyobb lelkiismeretességgel teljesítvén, a becslés eredményével 1745- nov. 25-én a jászberényi kerületi közgyűlésen számolt be, E szerint a redimálási összegéből az egész Kis-kunságra esett 182.150 frt. Félegyházára 12 100 frt, Kisszállása felére 2750 frt., Galambosra 5000 frt., Ferencszállására 7000 frt., a nagyvendéglőre 2000 frt. Ez azonban még megbővült, mert 1753-ban Csólyost s 1757-ben még fél Galambost is magához váltotta.

Hogy ezt az összeget Félegyháza lefizethesse, felszólította a lakosságot, hogy jelentkezzenek és kiki jelentse ki, hogy vagyonához és fizető képességéhez képest mennyit óhajt redi- málni. A jelentkezés eredménye az egykorú iratok tanúskodásához képest a következő volt t 37 egész sessio á 200 frt., 68 fél sessio á 100 frt., 89 fél sessio á 50 frt., 37 egész háztelek á 12 frt., 68 fél háztelek 6 frt., 89 negyed telek á 3 frt . 61 kerttelen háztelek á 3 frt., 3673 marhaszám á 80 dénár, ami kitett összesen 22.915 frt. és 80 dénárt. Megjegyezzük, hogy egy sessio hossza 28 kötél, szélessége 20 kötél volt s igy az 140 holdat tett ki. Minthogy azonban a polgárok részéről nem történt annyi redimálás, melyből az egész váltság-összeget ki lehetett volna fizetni, de meg közben részint elköltözés, részint elhalálozás következtében más birtok változások is állottak be. a nem jegyzett részeket közös birtoknak hagyták meg s annak redi- málására kölcsönpénzeket vettek fel. Ez a közös kezelés, közös törlesztés, a nyomasztó pénzviszonyok, telekkönyvi rendezések évtizedeken keresztül összebonyolódtak, összekuszálódtak, úgy, hogy hosszú viták és birtokperek származtek belőle. Mindezeknek tisztázása elhúzódott egészen a múlt század 90-es éveiig. Ekkor oldódott meg végleg a lakosság és közbirtokosság között s ekkor záródtak le végre a hosszantartó per aktái Csólyos puszta felosztásával. Az azelőtt közlegelőül szolgált puszta a redemptió forintok arányában felosztatván, élénk kultúra alá került. A soká pihent földet felszántották, a sivár homokbuckákat elhordták, a mélyebb földkallanokat feltöltötték s ma Csólyos aranykalásztól ékes és népes pusztája Kiskunfélegyházának.

A haladás utján. Megoldást nyervén a redimálás, megkezdődött a munka, minek eredmé- nveképen a város évről-évre nagy lépésekkel haladt előre. Népessége szaporodott s igy mindinkább kisebbé vált az ellésieknek magukkal hozott fatemploma, melyet a gabonapiactér ama helyén állítottak fel, hol az 1799-ben emelt Szent János szobor állt. Az uj község lakossága mélységes buzgalmában 1749-ben megveti alapját a máig is álló ótemplomnak s a Kővágóérből szállított hatalmas terméskövekre fel is építi azt a város közpénztárából. Az építkezéssel any- nyira haladnak, hogy 1753-ban, tehát a telepítés 10-ik évében már használatba is vehetik. Hogy egyéb tekintetben is az első 10 év alatt mily nagyot fejlődött a város, mi sem bizonyítja job-