Pest-Pilis-Solt-Kiskun-Vármegye általános ismertetője és címtára, második körzet (Budapest, 1930)
[Helységek adatai]
162 Kiskunf élegy háza vei rettenetes harcok után őket egyesítve a Rajna, Adriai tenger, a Haemus hegylánc és a és a Keleti tenger által határolt roppant birodalmat alkotta, de amelyet negyed század múlva, Attila halála után, az általa leigázott germánok osztottak el, mig Attila hunjainak egyes ágazatai külön vezérek, vagy törzsfők vezetése alatt avar (Várkun) kozárok és kunok név alatt fel-felkűzdötték magukat a történelem színpadára, A kunok, kik csak Kr. u, 885-ik év körül esnek látkörünkbe, amidőn is szomszédaik voltak a bessenyőknek, kiktől a Jaik vize választá el őket s ettől észak felé nyúltak el. mit az Uza vize is mutat, mely nevét valószínűleg Uzok vizétől nyerte. A Dnyepert törökül Uzok vizének nevezték és törökül a kunt uznak hívták. Ugyanilyen „Uz‘\ néven ismerték a kunokat a tatárok is. Mig a kunok magukat kunoknak, addig az orosz és lengyel írók már állandóan palócoknak (Polowc) nevezik. Kolyológits orosz iró szerint a magyarok Kievbe való vándorlásuk alatt megverik a palócokat, akik elég vakmerőek voltak útjukban feltartóztatni, de később, midőn a magyarok honfoglalásra Lebediából kiindultak, hozzájuk csatlakozott egy kozár nép töredék, a Kabarok, melyek későbbi századokba beolvadtak Különben most már a legtöbb történetíró állítja, hogy az uzok, kunok, palócok és kabarok ugyanegy nép voltak. A magyarok, uzok és bessenyők a honfoglaláskor egymásután jöttek nyugat feié s a magyarok által elhagyott területet elfoglalták a bessenyők, ezekét pedig az uzok. 106t-ben a polowcok megtámadják Oroszországot, tehát ezidőtájt már a Volgán innen is voltak. A kunok a bessenyőkön ekkor hatalmasodtak el, a magyarok pedig mai hazájukban megerősödve a bessenyők becsapásait vissza bírták verni. Ezek most a kunoktól szorittatva, a magyarok által visszatartva, 1086 körül megszűnnek szerepelni s ugylátszik, hogy leginkább a kunokba olvadtak bele, akik a Fekete tenger és a Duna mellékére nyomulva szomszédaink lettek s itt alkották az európai kunországot, mig a többi részük a Don és Volga vidékein az ázsiai kunországban maradt s a keleti irók szerint „kapcsa" (kipcsák) név alatt emlittetnek. Az európai kunok által lakhelyükről kiszorított bessenyők egyrésze Magyarországra menekült, kiket Zoltán fejedelem Mosony vidékére telepített le. Később a bessenyők Taksony alatt is tömegesen bevándorolva, a mai Jászság és Nagykunság közötti földön telepíttettek le, A bessenyők többi része hazájukban maradva a kunokkal egy néppé olvadt össze, A kun- bessenyő bevándorlások később is állandóan tartottak és nagyrészük a Jászságban nyert, különösen Szent László király alatt, uj hazát, kik azonnal elfogadták a keresztény vallást is. Kálmán király alatt, is nagy számmal települtek le bessenyők a Sajó, Zsitva és Zagyva környékén. Hogy az első települések a felső megyékben történhettek, mutatja a krónika, mely II. Istvánról beszélve megemlíti, hogy a király Egerben megbetegedvén, a falusi magyarok vérszemet kapva, a kedvelt kunokat elkezdték bántalmazni s az ellenállókat leöldösték. Ezt a kun főnök a királynak bejelentő aki felháborodva úgy rendelkezett, hogy minden megölt kunért 10 magyar élete ontassék. Tehát, ha már II. István ennyire szerette és a magyarság annyira gyűlölte a kunokat, azoknak ezidőben már hazánkban számottevő népnek kellett lennie, A történelemben a kunok ezentúl a bolgárok szövetségeseiként tűnnek fel s bolgárok csakis a kunok segedelmével tarthatták fenn magukat a császárok ellen. Ez volna a kunok vázlatos története ama nagy világrenditö esemény, a mongol hódításig, amely úgy az ázsiai, mint az európai kunokat velünk együtt elsöpörte. A tatárjárás. Ázsiában a mongol törzsek közt leghatalmasabb Dsingiskán, a tatárok fejedelme egyesítette a legtekintélyesebb mongol és tatár törzseket (1210—1215-ig). Ezután hatalmas seregeket küldött a kunok leigázására. Kutben kun király két fiát küldte a tatárok elleD, azonban a tatárok többféle csellel élve, a kun sereget szétszórták és egy részük az Azovi tenger környékét özönlötte el. Kuthen király, kit a két részre osztott tatár sereg össze- roppantással fenyegetett, a végkatasztrófát kikerülendő, kunjainak egy részével, a kiewi nagy fejedelemségbe vonult, mig másik része otthon maradva, uj sorsának megadta magát. Kuthen vejét, az orosz Metislávot gyors segélyadásra szólította fel, ki a többi orosz hercegeket Kiewbe hívta tanácskozásra, kik előtt Kuthen valódi nagyságában ecsetelte a keletről jövő veszedelmet és a közös érdek megvédéséből tömörülésre hívta fel az összegyűlt orosz fejedelmeket. Az orosz hercegek belátták, hogy szétforgácsoltán először a kunok, azután ők fognak elveszni, igy az egyesülés mellett nyilatkozva, rövidesen hadra felkészültek, a kun hadsereggel az alsó Dneper- nél egyesülve, szembeszállhattak a tatárokkal, akik ugylátszik szintén respektálták a kun-orosz egyesült haderőt, mert nem támadtak szokásuk szerint dúló fergeteg módjára, hanem talán taktikából, alkudozni kezdtek. Az oroszok elbizakodottságukban meg sem hallgatták a mongol követeket, hanem legyilkolták. Majd a tatárok habozását félelemnek véve, a halicsi fejedelem, néhány ezer emberrel egy éjjel a Dnieperen észrevétlenül átkelve a tatárokat megtámadta, akik zavarba jőve futásban kerestek menedéket, miközben a vakmerő támadók sokat leöllek. A tatárok a Kalka vizénél újból tábort foglaltak és 1223 junius 13-án szürkületkor átgázolva a sekély vizen, rettentő erejű támadásukkal, haditaktikájukkal az egyesült orosz kun hadsereget szétszórták, nagyrészüket borzasztó kínok közt kivégezték. Ezzel a palócok oroszországi története befejeztetett s az oroszok is mint szolgák 200 évig nyögtek tatár rabigában. A hazátlan kunok egyrésze Bulgáriának vette útját s letűnt a történelem színpadáról, a másik nagyobb része pedig Kuthennel visszatért a Volga és a Kuma vizek közzé. Itt a hozzájuk csatlakozott kunpalóc törzsekkel annyira megerősödtek, hogy uj haza alapítására gondoltak, mivel 15 éven
