Pest-Pilis-Solt-Kiskun-Vármegye általános ismertetője és címtára, első körzet (Budapest, 1930)
Helységnévmutató
Alberti—Bénye 65 Tokaji János 33, Szuda János 22, id. Paskó János 23, Csányi János 29, özv. Csányi Pálné 41, Csányi János 31, Hanák Mihály 27, Zsílik György 23, Zsilik Károly 27, özv. ifj. Dafkó Pálné 22, Ág. ev. egyház 71, Wrabecz Mihály 23, özv. Simó Mályásné 20, özv. Ambrózi Jánosné 21, Valent Mihály 21, Huszák Mi- hályné és gyermekei 40, Valent György 27, Csányi Mihály 20, Kovács János 31, Alberti község 203, Csányi György 21, Zsílik János 24, ifj. Paskó János 20, Valent János 24, özv. Zatykó Pálné 35, Telkes birtokosság 163, vitéz Muhary László 22, Kosiyalik Mihály 47 kh. Fűszer és vegyeskeresk.: Morvái Ignác, Turcsán József, Hangya Szöv.. Benedikty Gyula, ifj. Revuczky Kálmán, Riesz Pál. Gabona és terménykeresk,: Gregor Mihály. Géplakatos: Kovács József. Hentesek és mészárosok : Holló Imre, Holló Béla. Korcsmárosok: Gál Sámuel. Popper Zsigmondné, Revuczky Béla. Morvái Ignác, Malmos Mihályné, Miklián Lászlóné, Sági Lajos. Kádár: Tolnai Géza. Kárpitos és kocsifényező: Kovács János. Kertész: Morvái Károly. Kerékgyártók: Kovács István, Petro- vies István. Kovácsok : Bujdos János, Szekeres János, ifj. Lavicska József, Kovács Pál. Kőművesek: Tarbaí György, Macska Ferenc. Kötélgyártó: Szarvas István. Lakatos: Kovács József. Pék: Müller Miklós. Rövidárukeresk.: Morvái Ignác, Weisz Mórné. Szabó, a) Férfiszabó: Frenyák Géza. Iskoláit Alberti községben végezte, önálló mester 1885 óta. Közs. képviselő, volt közs. esküdt. Pénztárnok 1927 óta, Evang. egyház presbitere, volt egyházgondnok, községi ovoda felügyelő biz. tag, Katona idejét a 32-ik közös gyalogezredben töltötte. Veje Fekete József az orosz harctéren hősi halált halt. Fia Géza súlyosan sebesült 25%-os rokkant. b) Női szabók: Kovács Zsuzsánna, Léderer Józsefné. Szobafestő és mázoló : Csontos Albert. Temetkezési vállalkozók : Túri János Józsa Károly. Bénye. Nagyközség, — Hozzátartozik : báji Patay József bényei gazdasága „Ujtanya" elnevezéssel, Pucher-tanya és Bánszky-tanya. A helység határában talált urnák és római pénzek tanúsága szerint e helység területe már a rómaiak idejében lakott volt. 1459-ben emlitik első ízben az oklevelek. Az 1690-ben tartott összeírás alkalmával az elpusztult helységek között szerepel. A szatmári békekötés után Fáy Mihály telepítette be újra tótokkal. Ä telepítési szerződést, mely 1714-ben kelt, a vármegyei levéltárban őrzik. 1737-ben már virágzó helység volt és népessége a XIX. század elején jelentékenyen megnövekedett; az 1836—1844. évi adatok szerint lakosainak száma 2800 körül mozgott. Az evang. templom 1786. évben épült. 1730-ban már Jákobéi Sámuel személyében^rendes lelkésze volt. A lakosság csaknem kizárólagosan evangélikus, tót települ- tekből áP. A jelenlegi leik észi lak 1884-ben épült. A 3 harangu templomot 1867-ben avatták fel. Szép három modern tantermes iskoláját az egyház tetemes állami hozzájárulással 1928-ban építette. A Káva felé eső „Templomhegyen“ a helység régi, a XVII. század elején elpusztult templomának alapja látható. Az 1848 előtti korszakban a helység felét a Patay, a másik felét a Szepesy család bírja. A község határa dombos, szakadékos, földje nehezen művelhető. A háborúba bevonultak 410-en, hősi halált haltak 18-an, hátramaradt 18 hadiözvegy és 7 hadiárva. A hősi halottak emlékművének felállítása most van folyamatban. A földreform során az igénylők 167 kát. holdhoz jutottak.
