Girókuti Képes naptára 1860
Girókuti képes naptára 1860. évre - I. Irodalom és müvészet
73 EMLKEZÉS MAGYARHONRA. 74 édes testvér öccse, amaz egykori pajzán leányka, ki Bánátit legelőször a családhoz csábította. Bánáti Kelemen maga, el- viharzott szenvedései után, boldog férj, az apossával kezetfogva működött falugazdasági reformátor; sógora a múltkori kis fiú, most felserdült tanult legény, apjának büszkesége, anyjának szemefénye, ki a derék férfiháromságot méltólag egészíti ki, A nő háromságfeje az anvjok még javában való erőben, egészségben, pereg- pattog, majd nyájoskodik, majd oktat, de mindig jó kedvvel, — úgy vezeti a házi kormányt. Hetedhét faluban hire van, mily boldog háznép. Tényleg Eszényi „a falu örege“ tisztes hivatalát viseli; veje pedig ámbár tettleges hivatalt nem visel, önkényt és közbizalom folytán a falu tanácsosa. Mindenki ügyes bajos dolgában megkérdi Bánáti Kelemen uramat. E nevet mint boldogsága emlékét megtartotta, kis szöszke fia azonban viszanyeri egy jeles magyarhoni család nevét, melyhez ösiség szerént tartozik. A falu , melyben Eszényi és Bánáti mintagazdasága létezik, már mai nap egyike a legcsinosabban épülteknek. Mivel a- hoz is, hogy okosan tanácsát kövessük, az okosság bizonyos foka igényeltetik; a helység lakóiról bízvást föltehetjük, hogy ők a légéitelmesebb községek egyike. Náluk a mezei és kerti gazdaság egyaránt virágzásban van. Minden újabb javaslatot megvitatnak megkísérlőnek. Nagy munka idején közönségesen egyesitik erejüket; egyszerre, együtt végeznek minden nagy erőt igénylő munkát. Egy volt a legnagyobb nehézség a határosztály arányosításában. Ez a gyümölcsfák átosztása. Tudjuk elöbiekböl , hogy mily sajátos természetű iparág ez a helységben. Senki sem vált meg örömest gyümölcsfájától, ha más földére esett is í ellenben mindenki óhajtott minéllübbnek birtokába jutni. E tárgyban gyönyörű áldozatot lett a község önnön magának, oly- formán, hogy: Először Mindenki egyszer már bírt gyümölcsfájának ősi jussáról lemondott. Másodszor Mindenki a birtokára jutott gyümölcsfákat a község esküdt becsübírái által kiszabott áron megvette. Harmadszor Mindenki kinek a községben semmi gyümölcsfája nem volt, az első pontbeli ösiségröli lemondás ellensúlyában, birtokaránylag meghatározott bírságot fizetett. — Az igy begyült pénzöszszeg jótékony czélra, u. m. községi egészségi intézet alapítására fordittatolt. A mi ákáczfamagért küldött gyalogemberünk, mig Eszényi udvarára érkezett, már elvolt bájolva a látott szépségektől. A lovas leszáll lováról, barátságosan vezette öt a falu örege elé, kinek színe e- lött amaz levett kalappal alázatosan hajolt meg, s mielőtt kéréshez fogna, tisztelettel mondta el következő, őszinte szívből fakadt egyszerű köszöntését. Mi jót kívánják Nagyjóuram? a szerencsés jó napot itt látom. Soha szemem nem látott fülem nem hallott ilyen szépséges gazdaságot. Adjon Isten Nagyjóuramnak életében állandó boldogságot; más világon életével felérő jutalmat. Adjon isten nekünk is legalább egy ilyen embert, hogy tanuljuk mi külömbözteti meg a tanult és tudatlan embert. Legyen Nagyjóuramnak e földön sok öröme, az Úristennek mindig teljék kedve benne. Amen. EMLÉKEZÉS MAGYARHONRA. DÓZSA DÁNIELtől <X> Időzve a vészes polgárhadaktól, Bujdostam földeden, testvér hazám, Látám a mérhetetlen rónaságot A lápok sásait, a délibábot, Szellőidnek zúgását hallgatóm. Nézém a sugár tornyok csillogását, S a vityillókból álló falvakat, Megismerém a hirhedett pusztákat, Látám a térmezökön a gulyákat, S mindent, miről oly sok szép dal fakadt. És nem találtam semmi bájt e földön, A holott annyi költő dalra gyűlt; Kérdém magamtól, — s nem tudék felelni: Ez-e a könyv, a melyből énekelni Az édeshangu „Petöfy“ tanult?
