Girókuti Képes naptára 1860

Girókuti képes naptára 1860. évre - I. Irodalom és müvészet

— Megkövetem szépen hogy okos szavában megakasztom. De nálunk is próbáltak olyan kommaszáczió félét; hát kinyújtották minden ember részét egy darabba hoszszulaskának, a falu szélétől a határ túlsó végéig. Minden ember megijedt s viszsza álltunk előbbi borozdánkba szántogatni; aztán egzekutió jött ránk; már most vagyunk a legnagyobb bajban; mert büntetnek azért, hogy nem értjük.

— Na az igaz hogy baj! Megkellett volna értetni a mérnökkel, hogy keskeny há- pahupás hegyföldnek mihasznát sem lehet venni.

— Azt mondják, hogy ármány van abban. Valaki nem akarta a kommassátiot; azért tanácsolta igy, hogy a dolgot megakadályozza. Már most igazán minden embernek kára van.

— Tyhjaj! Mire való az igazság? Meg kell keresztelni azt az embert; de azért ne csábitassák el kentek magukat a jótól.

— Mégis mondom ha haza megyek. Addig is magamnak is viszek ákáczíamagot, mert hát erre más bízott meg; de látom, hogy biz a jó.

— Kezdem becsülni kendet; mert látom okos ember; hajt a szóra.

— Hogy ne hajtanék! csak volna mindig ki ilyen jól megmagyarázza. Mit látok! Menynyi kökémény! mind kőkémény egész falu házain.

— Igen, mert azzal százszor kevesebb a tűzvész helységünkben. Egyébiránt nálunk ha megég is valaki, nem nagy kárt szenved; mert van nálunk egy jó szokás, mit a helységek méltán utánozhatnának. Ha valaki ingatlan vagy ingó jószágában, például házában , marhájában , véletlen szerencsétlenség által kárt vall; azonnal hitesbecsüsök jelennek meg; a kár értékét jószágarányban kivetik egész helység lakosságára ; és a begyült sok apró öszszeg- ből a kárvallott kártalanítva van. Ez a kölcsönösség és felebarátiság elve, mint mindenki szívesen követ; mert meg van győződve, hogy ez által nem pusztulhat el *)•

— És ha merem kérdeni; kitől kerülnek mind ezen okos dolgok?

— Látta kend: mikora kos után egész

71 DERŰRE BORÚ,

*) Hát az erdélyi kölcsönös jég- és ttízkár- mentö intézetünk mit vétett? Szerk.

nyáj juh indul; jóba, roszba mennek utána, akárhova vezesse. Ám a kos nem mindég okos; ellenben nekünk okos emberrel van dolgunk, ki abban szerencsés, hogy más részt józaneszü emberekre talált, kik hamar belátják a jó tanácsot; aztán mindjárt követik is. P. o. az én nevem Eke, az én gazdám okosabb dolgot nem tehetett volna, minthogy engem küldött a vásárba ekéket választani, már én csak tudnifo- gom, melyik a jó eke! ennélfogva józan eszemmel beláttam uram okosságát; mondám magamban helyes, és eljártam a dologban. így választja ki az mindenre emberét. Mennek is tanácsa után, akárkinek mit javasoljon. Pedig ha az ember rá néz, úgy látná ki belőle, hogy nem is ur, hejh, de tanult ember, sokat tud.

—- Már ha úgy van, ismertessen is meg keed vele; hadd tudjam én is a dörgést.

—• Jól van érdemes ember, megérdemli kend; mert meg van benne a jó indulat. — Nézze kend éppen ott saját kapuja elölt.

Embereink e párbeszéd alatt éppen a faluba érkeztek ; azon telek közelébe , melyre évek előtt Eszényit ekéjével bé- hajlatni, s idegen vendégétbekisérni láttuk.

Mi másképpen tűnik itt elő most minden.

Eszényi nem volt falusbiró többé; de szép ősz fürtéi piros vidor arezot lengtek körül; elégedetten sétálgatott elő s viszsza tágos udvarán, melyben az apró majorság serege tarka elegyben sürgött; kakas kukrikolás, tyuk kodácsolás, kotló kotyogás, liba pipegés, pujka hurbolás, galamb bugás, gilice turbékolás, kocza röfö- gés, malacz nyivakodás, bornyu bögés, csikó nyerítés, veréb csirikolás, szarka csergés, varjú károgás sat. a nap külön szakaiban váltogatva hirdették a családi együttlét vidám élénkségét.

Időnként fürge menyecske, vagy szende leányzó futott ki a házból, szakasztó kosárból szemet szórva a lármás baromfinak. Benn pedig párolt és lobogott a konyha ; sürgött forgott, a fehérnép, hogy kielégíthesse a munkáról érkező férfiakat.

Háza az öreg urnák nem a régi; hanem pinczeboltra épült köalagra rakott e- meletesház; melynek alsó osztályát a Yén- ség, fönsejét a fiatalság lakta. — Mert hiszen, már kimondhatjuk, hogy a baromfi tápláló fürge menyecske nem más, mint Biri volt; a hajadon leány fölcseperedett

, BORÚRA DERŰ. 72