Girókuti Képes naptára 1860

Girókuti képes naptára 1860. évre - I. Irodalom és müvészet

va titkon iparkodott biztosítani annak éle­tét ki nekie a köztük fejtett viszony termé­szeténél fogva jelenben legkedvesebb volt. Mielőtt Bánátit súlyosabb gyanú érhet­te volna , a szépszüz bizalmas szóváltás közt egy csomagirományt és költséget nyomván kezébe, Isten hozzádot mon­dott neki. Bánáti a puhatoló hatalom kezeit még egyszer kikerülte. — E menekvés azonban számításon kívül sokkal többé ke­rült másnak. — A szökevény makacsság- miatt halálra Ítéltetett. A halálos hir Esze- nyinek józan eszét zavarta meg. De az igazság szolgáltatás szigora ezzel sem elé­gedett meg. A biró, mint menekvöket rej­tegető, kereset alá vétetett. Ebben mégis ártatlansága kiderülvén, fölmentetett; ha­nem elöljárói díszes hivatalát le kellett tennie, s ezzel az öreg meg lett törve. Az előbb vidám megelégedett család egy idegen által előbbi sodrából kizavarva, egyszerre gyászban találta magát. A csa­ládfőről bajos leende kitalálni, szív- vagy elmebajban szenved e inkább. Biri hal- gatag arczán mély fájdalom ütött tanyát. A növendékek, mintegy a házi nehezbüít le­vegő nyomását érezve, elvesztették csin­talan kedvüket. A családanya maradt e- gyetlen vigasztaló gondoskodó védszellem a házban. Bánáti azalatt mezszeföldön keresett ujpályát melyben napjai megint keserve­sen teltek. Ámbár némi megnyugvást a szenvedő önlelkéből einem vitathatott a fö­lött , hogy sorsa némi biztonságra dőlt; megmaradt keblében állandólag annak ke­serű érzete, hogy az ember ily állapotá­nak elegendő okát nem mindig önmagában találja. Még inkább sajgóit keble a fölött, hogy midőn az élet immár mosolygóbb azez- czal mutatkozott, egy véletlen által sze­rencséje megint a legmostohább képét for­dította feléje. Elgondolva még azt is, hogy a jobblét felé mohó kapkodással egy előtte végtelen kedves családot döntött meg; vi- gasztalhatlaná lett. Ily helyzetben nem csoda, ha az élet nyílt terén fáradhatlan tevékeny lelkek önkénytelen tétlenségre jutva, elernyednek. Az előbb munkakör­ben élt egyén hatáskörétől elszigetelve, el­csügged; olykor ideiglen, néha végkép- peni, szenvtelenségbe sülyed. Bánáti éle­te idegenföldön egydarabig tengödés volt in­kább, mert a lélek fájdalma gyilkolóbb 65 DERŰRE BORÚ, mint az, mely lestibeíegségben a termé­szet üdvös viszhatása által támad, és gyó­gyulásra vezet. A megmaradt fájdalom ér­zés egyetlen nagy veszteség fölött sem al­szik cl hamar; de végtelenné gyarapszik, ha újabb élesztő okai vannak. Pár évet töltött már Bánáti ily megsem­misítéssel fenyegető körülményben el­hagyva talán feledve baráttól és rokontól. De mint minden kétségbeesésnek is min­dig van egy remcnycsiliaga, melynek csak kihunytéval következik be a pusztulás; ne­ki is volt még egy; és e csillag nem hunyt el .......... Bi ri most vallotta be, hogy irányá­ban és sorsa iránt nem lehet közönyös. 0 küldözött vigasztaló szavakat a szenvedő­nek, és nyújtott enyhülést a sebzett szív fájdalmaira. Reménytelen volt bár ö maga, sietett folyvást amásikban reményt élesz­teni; s e bánással lendített a bűnhődő sor­sán anynyit, hogy fájdalmas kitörései mind inkább eny hűiének. Utóbb e két szerető szív szenvedés ál­tal edzett érzelme a balsors tartósságában szakadhatlan kötelékké vált, mely kettőjü­ket lelkileg egymás közelségében tartotta. E viszony által rövidült meg a számkive­tettnek szenvedése, minélfogva képessé lön elmetehetségét ismétleg hasznos élet­irányra fordítani. A külföld gazdag tudo­mány tárházai neki bő forrásul szolgáltak, s migazokból merített, enyhet nyert a múl­takból maradt sebeire; mig végre a hazá­ban sok vigasztalást árasztó kegyelmi té­nyek folytán Bánatinak is szabad viszatér- hetés engedtetett. BORÚRA DERŰ. 66 Vessünk fátyolt a múltra. Sok fájdalmat már a sir fed; sok vér-, zö sebre hegesztő irt rakott az idő. Iménti elbeszélésük folytatása a közel­múlt embereit újabb viszonyokban tün­teti elő. Nagy viszonyod nagy embereket szül­nek a nagyok apró viszonyokban sem tör- pülnek el; sőt ezek az aprólékos körülmé­nyeket fölhasználva, biztosabb alapját ve­tik meg nagyságuk emlékezetének. E volt a dolgok sora hazánkban is. Az elviharzott nagy események kitün­tették menynyi tehetség lappang parlagon hevert társadalmi életünkben. Az egyszer feltűnt tehetségek nem enyészhettek el 3

Next

/
Thumbnails
Contents