Girókuti Képes naptára 1860
Girókuti képes naptára 1860. évre - I. Irodalom és müvészet
21 28 szénafü, a mely a termést már megunván, halottkint hevert; ezt tehát, mint az özönvíz óta nyugodt részt felszántottuk, s helyette az elgyötört szántóhelyekböl hasonló kiterjedésű tért legelőnek jelöltünk. Ama kapa és sarló alá mérhetle- nül gazdagabb termést fejtett ki. Ott pedig borjaink legelnek a bö forrású kutak mellett. Nó némely gazda hon is növel kiválasztottakat, sőt tojással is élteti azokat, de én a kiállításra is mindig a szabadban növekedtek közül hajtok. Jár- mas marháinkat istálóztatjuk, tömérdek hasznot nyervén általa. Megnyerjük előbb azt, a mi a gazdászatban, s a világon legdrágább: az időt. Jól tartott marháink a borozdában virradnak, s ott étettetnek. D. e. 10 óráig szántunk, d. u. 3 óráig pihenünk. Az istálózás díját a trágya fedezi. Piát ha már vesszük azt, hogy azon részt, melyet az egy határ nem létele előtt 4 ökör alig tudott felkarczolni azzal a céresi ekével, most egy suhancz két jó tehénnel fütyörészve szántogatja. A ki azelőtt a két, sőt hármas határban is 8 ökörrel végzett 40 hold őszi mag alá szántót, most azon erővel három annyit elvégez, a mely fáradtsággal megnyeri azt is, hogy gyom nélküli búzája terem, és kalangyáinak száma ugyanazon földön kétannyi. Ha azelőtt egy hold megadott 8—9 köblöt, most ereszt 16—20 köblöt. Látják már most a munkások, hogy nem oki léikül fáradoznak; átértették , hogy ha megadóznak is minden bo- rozdát, azoknak hasznát is kell venni, hasznát pedig csak úgy vehetik, ha czél- szerüen mivelik. s noha igavonó marháik takarmányának beszerzése némi fáradtságba kerül, azon csekély idő vesztés a marháknak azelőtt a tarlón legelés és künn- hálás miatt elpazarolt idejét nemcsak kár- potólja, sőt nyereménnyel gazdagítja. Mennyi előnye van az egy határnak! Hát a tagosításnak! Azon gazda, ki az egy határ létre hozatala előtt évenkint 50 köböl szalmás gabonát termesztett, s ugyanannyi törökbúzát , ma 200—300 köböl gabona gazdája. Nézz ama térségre! azon veresbe kevert zöld térség luczerna föld, azon túl lóher, a dombokon baltaczim (esparcette) tenyészik. Mit gondolsz, hogy fizet egy hold luczernás. Ott egy időben vakondtúrta kaszálók voltak, s egy hold alig adott ki 20 mázsa szénát, ma ugyanazon hold 70—80 mázsa legtáplálóbb takarmányt terem. Tova benn abban a völgy fenekében látod azon búja tenyészetet? Ott ezelőtt béka tanya volt, s közepén búvárok és vadruczák úszkáltak; ma pedig a m. e. 100 hold terület évenkint kiad 300 szekér szénát, s csaknem annyi sarjut. Lecsapolása belekerült 600 p. forintba, három évig nem vettük hasznát; de azután évenkint az 5—600 szekér takarmány a tökét kamatostúl együtt visz- szafizeti. Itt ott, mind annyi szigetet, láttam az úgarban virító növényzetet, s tudakolván felőle, Jernyei igy világosított fel. Ama térség ott nyirkot tartó vasacs- föld: ott terem kenderünk, melynek mi, cselédeink közt nagy hasznát vesszük, sőt árra is van: 8 — 10 j~] öl térségen megterem egy frt. árru kender. Túl ama kék mező, mintha az ég tükre volna, len föld: ennek vásznát — a mit nőink már szépen tudnak készitni—mi használjuk. Nézz föl azon oldalra! az a zöld- tség ott, ismét len; de annak csupán magvát használjuk, a mit Kolozsvártt, vagy Brassóban jó árron eladunk. Tova túl azon lialovány piros terület, a biik- könyösünk, a mely állatinkat nyári takarmánynyal is bőven kielégíti; amott azon tömérdek vakondtúráson zöldelö, s innen gyomnak tetsző növényzet világért se gyom: a merőben burgonyával beültetett terület, a mely éppen most indult virágzásba. Mi a burgonyának lehető homokos földet szemelünk ki. Az a sárga lepellel borított emelkedettség repczevetés, melynek magva ismét szép pénzhez juttat. Mind az őszit, mind a tavaszit használjuk, s ha kivész néha egyik, kárunkat helyre üti a másik. Tova alatt a régi tó közelében díszlenek a borsóval és lencsével bevetett táblák; amott a helységgel érintkező agyagos oldalnak verő- fényes aljában terem a mi öles magasságú dohányunk, mely faj szerint izle- tesb vagy erősebb. Helységünk abból aránylag legtöbb jövedelmet húzott be. Ezen bemutatott termesztmények olyanok, melyeknek nyomán a szalmás gabona fölségesen diszlik, s azonkívül, hogy húsos tarlójuk némi trágyát hágy maga
