Girókuti Képes naptára 1860

Girókuti képes naptára 1860. évre - I. Irodalom és müvészet

15 16 — ö többnemü trágyái közt legelöl tesz. Meg­jegyzendő, hogy ezen akol talaja kidesz- kázott, s kitakarittatik minden tavaszon. Nála a tengeri koró zölden mint szára­zán a teheneknek első eledele közé tar­tozik-, mondja, hogy attól legzsirosabb tejet adnak. Kapnak, a mint mondá, répát is, s a jármasok néha alakor-darát. Lo­vai abrakja árpával vegyitett zab, mely­től nemcsak megtartják jó véröket, sőt minden időben igen szép színben levők. Sertés aklai ismét sajátságosak; még ré­gen Gernyeszegen láttam hasonlókat. A hízók aklának hidlása alatt tágas gödör van, a mely a hulladékot felfogja; a ha- rántékosan fektetett hidlás végében 12— 15 szekér homok hever, hogy a nyári idő­szakban a sertések abban tanyásszanak. Rendesen májusban kerülnek a két éves­nél nem fiatalabb sertések a hizlóba; ' akkor már a luczerna kaszálható. Kará­cson után egyet se tart meg. Láttam kamrájában araszos szalonnákat. Hízó ser­tései soh se kapnak szemet: mindenféle megörölve (darálva) adatik. A rideg ser­tések tömegben tanyásznak télben szél ellenes akolban. Az ellösöknek, és már megelletteknek ismét külön rekeszei lé­teznek, s a szükséges határidőt azokban töltik ki. Miért írjam tovább a hizlalás és szaporítás körüli eljárást? azt Jernyeinél a százszor dúsabb gazdák egész fogatok­ból olvassák, a hozzá hasonlók, más hely­ségekben keveset olvasnak, s nem utá­noznak; a szegénynek pedig kevés módja van arra, hogy utánozzon, holott az ő egyszerű, kevés költségű eljárása egyet­len egynél is éppen oly szükséges, mint 50—60 körül. Aztán a Jernyei eljárása nem is az, a mely ország-világra szóljon. 0 czélszerünek tartja, ha helységének elö- mentét eszközölheti, azzal tartván: hogy „jobb egy helység szerencséjé­nek előmozdítása, mint az egész országot egyszerre fölkarolni a- karás.“ Tegyen Ítéletet aki akar: váj­jon melyik améltányosb férfiú? Jernyei, sertéseit az eddig legczélszerübbnek ismert Milos-fajból állította ki. Jelenleg — mint mondá — közösen 6 koczát s egy kant hozattak az angol-fajhól. A hét öl hosszúságú lakház két végé­ben, attól 3y2 öl távra, egyarányu két épület áll: mindenik alatt pincze, egyik a bor- másik a vetemény-nemtik számá­ra. Egyik épületben a szemes gabona, másikban a liszt, szalonna stbf.; a hü­velyes veteményt ezeknek padlásán tart­ja. Jernyei mindig jól kiporzott, megros­tált gabonát töltet a hambárokba, s a tartani számitott részt nyáron ismét ki- szelelteti. Mind a gabona- mind a liszt­tárhoz hat öl eresz van ragasztva: egyik a gazdászati eszközök-, másik a majorság ketrecznek és tűzifának számára. Ezen eresznek és gabonatáraknak padlásait, az eszterházig fél öl magasságú, tömött lé- czezés veszi körül, hasonlóan a széke­lyek odorjához. A padlásoknak ily tágas­sá és léghuzamossá tétele arra való, hogy ott mindennemű hüvelyes veteményt, mag­vakat, valamint az idő mostohasága miatt bárminemű tökéletességre nem jutott ve­teményt kiszárit, sőt gabonát is tölt rá, s egyszersmind kas helyett is használha­tó. Ezen részekkel összeköttetésben áll egymásnak mind arányban, mind alakban megfelelő két kas (góré). Az ö kasából egy kukoricza se vész kárba: annak fe­neke teknyő idomú, s az eszterha alatt végig fektetett deszkázás harántékos, hogy a csőket ne akassza fel. Az udvar köze­pén épület közt egy kút van. Egyik épü­let sütöház, másik a cselédek szobája. A kút körül meggyűlendő vizet föld alatti csatornán a trágya-tárakba vezette. Tán mondanom is fölösleges: hogy egész ud­var élöfákkal kerített, a melyek szépen diszlenek, s ha majd életnagyságává nőtték ki magukat, az én barátom telke nemcsak úgy fog kinézni, mint egy vár, hanem a szomszédok tüze által is biztosított leend. Túlragadtatott barátom elöhaladásáni örömemben, hévvel szoritám meg jobb­ját, kérdezvén: — ,Pali! Iza mégis hűtlen volt hozzád? Nem elégedett meg ezen kényelemmel? — Oh! nem. Mindez nem is létezett, meddig ő volt nőm—sóhajtva tévé utána— tán soh’ sem is fogott volna létezni. — ,Hogyan ?! — Hagyjuk ezt Károly! Ez életem leg- szomorubb szaka. — ,De __hisz barátod vagyok ? Sze­me ink # kéröleg találkoztak. — Ám legyen!... — Mimódon ismerkedtem meg Izával, te azt jól tudod. Megláttam öt, szerettem.

Next

/
Thumbnails
Contents