Girókuti Képes naptára 1860
Girókuti képes naptára 1860. évre - I. Irodalom és müvészet
15 16 — ö többnemü trágyái közt legelöl tesz. Megjegyzendő, hogy ezen akol talaja kidesz- kázott, s kitakarittatik minden tavaszon. Nála a tengeri koró zölden mint szárazán a teheneknek első eledele közé tartozik-, mondja, hogy attól legzsirosabb tejet adnak. Kapnak, a mint mondá, répát is, s a jármasok néha alakor-darát. Lovai abrakja árpával vegyitett zab, melytől nemcsak megtartják jó véröket, sőt minden időben igen szép színben levők. Sertés aklai ismét sajátságosak; még régen Gernyeszegen láttam hasonlókat. A hízók aklának hidlása alatt tágas gödör van, a mely a hulladékot felfogja; a ha- rántékosan fektetett hidlás végében 12— 15 szekér homok hever, hogy a nyári időszakban a sertések abban tanyásszanak. Rendesen májusban kerülnek a két évesnél nem fiatalabb sertések a hizlóba; ' akkor már a luczerna kaszálható. Karácson után egyet se tart meg. Láttam kamrájában araszos szalonnákat. Hízó sertései soh se kapnak szemet: mindenféle megörölve (darálva) adatik. A rideg sertések tömegben tanyásznak télben szél ellenes akolban. Az ellösöknek, és már megelletteknek ismét külön rekeszei léteznek, s a szükséges határidőt azokban töltik ki. Miért írjam tovább a hizlalás és szaporítás körüli eljárást? azt Jernyeinél a százszor dúsabb gazdák egész fogatokból olvassák, a hozzá hasonlók, más helységekben keveset olvasnak, s nem utánoznak; a szegénynek pedig kevés módja van arra, hogy utánozzon, holott az ő egyszerű, kevés költségű eljárása egyetlen egynél is éppen oly szükséges, mint 50—60 körül. Aztán a Jernyei eljárása nem is az, a mely ország-világra szóljon. 0 czélszerünek tartja, ha helységének elö- mentét eszközölheti, azzal tartván: hogy „jobb egy helység szerencséjének előmozdítása, mint az egész országot egyszerre fölkarolni a- karás.“ Tegyen Ítéletet aki akar: vájjon melyik améltányosb férfiú? Jernyei, sertéseit az eddig legczélszerübbnek ismert Milos-fajból állította ki. Jelenleg — mint mondá — közösen 6 koczát s egy kant hozattak az angol-fajhól. A hét öl hosszúságú lakház két végében, attól 3y2 öl távra, egyarányu két épület áll: mindenik alatt pincze, egyik a bor- másik a vetemény-nemtik számára. Egyik épületben a szemes gabona, másikban a liszt, szalonna stbf.; a hüvelyes veteményt ezeknek padlásán tartja. Jernyei mindig jól kiporzott, megrostált gabonát töltet a hambárokba, s a tartani számitott részt nyáron ismét ki- szelelteti. Mind a gabona- mind a liszttárhoz hat öl eresz van ragasztva: egyik a gazdászati eszközök-, másik a majorság ketrecznek és tűzifának számára. Ezen eresznek és gabonatáraknak padlásait, az eszterházig fél öl magasságú, tömött lé- czezés veszi körül, hasonlóan a székelyek odorjához. A padlásoknak ily tágassá és léghuzamossá tétele arra való, hogy ott mindennemű hüvelyes veteményt, magvakat, valamint az idő mostohasága miatt bárminemű tökéletességre nem jutott veteményt kiszárit, sőt gabonát is tölt rá, s egyszersmind kas helyett is használható. Ezen részekkel összeköttetésben áll egymásnak mind arányban, mind alakban megfelelő két kas (góré). Az ö kasából egy kukoricza se vész kárba: annak feneke teknyő idomú, s az eszterha alatt végig fektetett deszkázás harántékos, hogy a csőket ne akassza fel. Az udvar közepén épület közt egy kút van. Egyik épület sütöház, másik a cselédek szobája. A kút körül meggyűlendő vizet föld alatti csatornán a trágya-tárakba vezette. Tán mondanom is fölösleges: hogy egész udvar élöfákkal kerített, a melyek szépen diszlenek, s ha majd életnagyságává nőtték ki magukat, az én barátom telke nemcsak úgy fog kinézni, mint egy vár, hanem a szomszédok tüze által is biztosított leend. Túlragadtatott barátom elöhaladásáni örömemben, hévvel szoritám meg jobbját, kérdezvén: — ,Pali! Iza mégis hűtlen volt hozzád? Nem elégedett meg ezen kényelemmel? — Oh! nem. Mindez nem is létezett, meddig ő volt nőm—sóhajtva tévé utána— tán soh’ sem is fogott volna létezni. — ,Hogyan ?! — Hagyjuk ezt Károly! Ez életem leg- szomorubb szaka. — ,De __hisz barátod vagyok ? Szeme ink # kéröleg találkoztak. — Ám legyen!... — Mimódon ismerkedtem meg Izával, te azt jól tudod. Megláttam öt, szerettem.
