Girókuti Képes naptára 1860

Girókuti képes naptára 1860. évre - I. Irodalom és müvészet

— 9 10 I I egyebet, mint czivódást, házasfelek közti f f viszálkodást, és lát verekedést, s hozzá- t szokik részeg nemzőjének pálinkás ordi- 1 tozásához. Városokban mindez más kia- ) : dásban létezik. Ott a gyermek-hölgyben i megöli a leendő jó anyát, a tiszta takä- i rékos gazdasszonyt, a feddhetlen nőt — 5 a pipere, a divat, a dologtalanság. Gyer- i mek-fejét elkábitják a szépelgők, szivö- i két megmételyezi a hízelgés, s ők, hogy 1 tessenek — a rántás keverés, a dagasztás 1 helyett — zongora mellé ülnek, egy, két ir dalt eljátsznak, melynek hangicsálása i. mellett majdan a bánkódó férj tánczoland 1, bakugrásokkal, úgy a mint lehet. Meg- í tanulnak keveset varrni', s itt a kiképzett- b ' ség be van fejezve. De nincs ám azon il, tan, a mely által—ha férjre szert tehet­őinek, öt velőig gyötrik, boszantják. Minő d más színezete lenne a nemzetek életének, |f ha a nőket csupán azon kevés, de alapos |i I ismeretre tanítanák: hogy házukat, s an- p'nak körét tisztán tartsák, legyenek jó B; gazdasszonyok, lelkes anyák, maradjanak v"" végig hti nők. Ezen alapra fektetett nő­in \ nevelés megszerezné aztán a családi kö­ti lökben a patriarchalis élet boldogságát. II: Ily családok öléből származnának a derék íLhazafiak és munkás polgárok, kiknek kö­ri rétöl távol maradna az élet ezer meg ezer rí nyomora, a melylyel most rakva vagyunk, űr^mint a süldisznó tövissel, csak hogy bún­ál, dáj át az kívül fordítva, a gazd’ uram pé­tiedig belől fordítva hordozza. — ,Igazad lehet barátom, hanem arra fi nevezetes pénzalap igényeltetnék, hogy m minden helység ily értelemben működő Ü; tanítót tarthasson. I — Jól tudom, hogy pénz nélkül mire 8 se mehetni, de pénzt is lehet teremteni. í Mondok példát: midőn életem jó vagy d’bal csillagzata ezen helységbe vezetett, «“akkor keblemben sem ébredeztek hasonló © eszmék; csak a szerelemnek éltem; itt )I leviharzoít a gyötrelemmel s édes mámor­éi ral béllelt két év: az a tanulói korszak >v volt. Drágán vásároltam a tudományt, őszinte szivem szakadt bele; de megtanul­jam: hogy jövedelmet is lehet teremteni, io*csak akarni kell, ha rávetjük fejünket iß arra, hogy ne hagyjuk elesni a jövő nemzedéket. — ,Szeretném megtanulni. I — Képzelheted azt, hogy valamint se­hol sem létezik az ország falvaiban nö- növelde, úgy Gorgon helységben se volt, sőt ma is csak amolyan falusias létezik, de bízom a kezdet előhaladásában. Miu­tán nőm elhagyott, hozzá fogtam a szo­katlan szerű vállalathoz, fölkérvén egy árva rokonomat, hogy lakjék velem, én őt oktattam, s ö már tudván esetemet, hallván többszörös epés kifakadásaimat a női növelés elhanyagolása miatt, nemcsak megértett, sőt elbeszéléseim szivébe vé­sődvén, tökéletesen meggyőződött arról, hogy öt a gondviselés nevelőnek jelölte, tehát szorgalmasan tanult annyit, mennyi elegendő arra, hogy a többi közt példá­val menjen elő. Tisztaság, szorgalom és gazdasszonyság volt tapasztalatának mér­ve. Sok rábeszélés által három, négy társ­nőt nyert, s már mindjárt nem volt oly visszaijesztő foglalkozás az az övé, mert a mint társnői szaporodtak, a gúny any- nyiban alábbszállott. Ma már járd be a helységet, vájjon látsz-e tisztátalan há­zat? Ki süt rósz, tippanós kenyeret? Tém- fereg-e az utczán rondán, éhhalállal küz­dő sápadtság ül-e a gyermekek arczán? A fölserdültek közt ritkán hallható a visz- szafelelgetés. Ezen rendtartás a szülőkre is elragadt. Itt nem állapodtam meg; a helység áll 400 lakházból, melyek közöl in. e. 60-ban napszámos lakik, a többi több, kevesebb földbirtok tulajdonosa. A házfőnek azt mondtam: hogy ha a nyári dolgozó napokban mindenik háztáj fejen­ként naponta egy váltó krajezárt befizet egy pénztárba, én meg fogom őket egy­kor arra tanítani, hogy utóbb mindnyájan élhető, tehetős gazdák lesznek. Egy váltó krajezár! mi az? Mégis számos ellenmon­dóra találtam. Sokáig tűrtem a balgák, a nehéz elmüek csufondároskodását, még se szűntem, hanem azokkal, a kiket meg­nyertem, elkezdtük a kros takaréktárt, s ma már 8000 p. frt. alapunk van, mely­nek kamatja évenként bizonyos részben ösztöndíjul kiosztatik a nevelők közt. Re­ményiem, hogy tíz év múlva a töke há- romszorozódik, s akkor a kamatból érez­hető mennyiség fog szétosztatni azon gaz­dák közt, a kik növeltjeikkel kitűnnek. Leend azután minden hajlékban egy-egy tanítónő, s minden anyának növeltje, mint­hogy más háztáj gyermeke nem keresendi föl, mert a tanítónő hon a födél alatt la-

Next

/
Thumbnails
Contents