Girókuti Képes naptára 1860
Girókuti képes naptára 1860. évre - I. Irodalom és müvészet
— 9 10 I I egyebet, mint czivódást, házasfelek közti f f viszálkodást, és lát verekedést, s hozzá- t szokik részeg nemzőjének pálinkás ordi- 1 tozásához. Városokban mindez más kia- ) : dásban létezik. Ott a gyermek-hölgyben i megöli a leendő jó anyát, a tiszta takä- i rékos gazdasszonyt, a feddhetlen nőt — 5 a pipere, a divat, a dologtalanság. Gyer- i mek-fejét elkábitják a szépelgők, szivö- i két megmételyezi a hízelgés, s ők, hogy 1 tessenek — a rántás keverés, a dagasztás 1 helyett — zongora mellé ülnek, egy, két ir dalt eljátsznak, melynek hangicsálása i. mellett majdan a bánkódó férj tánczoland 1, bakugrásokkal, úgy a mint lehet. Meg- í tanulnak keveset varrni', s itt a kiképzett- b ' ség be van fejezve. De nincs ám azon il, tan, a mely által—ha férjre szert tehetőinek, öt velőig gyötrik, boszantják. Minő d más színezete lenne a nemzetek életének, |f ha a nőket csupán azon kevés, de alapos |i I ismeretre tanítanák: hogy házukat, s an- p'nak körét tisztán tartsák, legyenek jó B; gazdasszonyok, lelkes anyák, maradjanak v"" végig hti nők. Ezen alapra fektetett nőin \ nevelés megszerezné aztán a családi köti lökben a patriarchalis élet boldogságát. II: Ily családok öléből származnának a derék íLhazafiak és munkás polgárok, kiknek köri rétöl távol maradna az élet ezer meg ezer rí nyomora, a melylyel most rakva vagyunk, űr^mint a süldisznó tövissel, csak hogy búnál, dáj át az kívül fordítva, a gazd’ uram pétiedig belől fordítva hordozza. — ,Igazad lehet barátom, hanem arra fi nevezetes pénzalap igényeltetnék, hogy m minden helység ily értelemben működő Ü; tanítót tarthasson. I — Jól tudom, hogy pénz nélkül mire 8 se mehetni, de pénzt is lehet teremteni. í Mondok példát: midőn életem jó vagy d’bal csillagzata ezen helységbe vezetett, «“akkor keblemben sem ébredeztek hasonló © eszmék; csak a szerelemnek éltem; itt )I leviharzoít a gyötrelemmel s édes mámoréi ral béllelt két év: az a tanulói korszak >v volt. Drágán vásároltam a tudományt, őszinte szivem szakadt bele; de megtanuljam: hogy jövedelmet is lehet teremteni, io*csak akarni kell, ha rávetjük fejünket iß arra, hogy ne hagyjuk elesni a jövő nemzedéket. — ,Szeretném megtanulni. I — Képzelheted azt, hogy valamint sehol sem létezik az ország falvaiban nö- növelde, úgy Gorgon helységben se volt, sőt ma is csak amolyan falusias létezik, de bízom a kezdet előhaladásában. Miután nőm elhagyott, hozzá fogtam a szokatlan szerű vállalathoz, fölkérvén egy árva rokonomat, hogy lakjék velem, én őt oktattam, s ö már tudván esetemet, hallván többszörös epés kifakadásaimat a női növelés elhanyagolása miatt, nemcsak megértett, sőt elbeszéléseim szivébe vésődvén, tökéletesen meggyőződött arról, hogy öt a gondviselés nevelőnek jelölte, tehát szorgalmasan tanult annyit, mennyi elegendő arra, hogy a többi közt példával menjen elő. Tisztaság, szorgalom és gazdasszonyság volt tapasztalatának mérve. Sok rábeszélés által három, négy társnőt nyert, s már mindjárt nem volt oly visszaijesztő foglalkozás az az övé, mert a mint társnői szaporodtak, a gúny any- nyiban alábbszállott. Ma már járd be a helységet, vájjon látsz-e tisztátalan házat? Ki süt rósz, tippanós kenyeret? Tém- fereg-e az utczán rondán, éhhalállal küzdő sápadtság ül-e a gyermekek arczán? A fölserdültek közt ritkán hallható a visz- szafelelgetés. Ezen rendtartás a szülőkre is elragadt. Itt nem állapodtam meg; a helység áll 400 lakházból, melyek közöl in. e. 60-ban napszámos lakik, a többi több, kevesebb földbirtok tulajdonosa. A házfőnek azt mondtam: hogy ha a nyári dolgozó napokban mindenik háztáj fejenként naponta egy váltó krajezárt befizet egy pénztárba, én meg fogom őket egykor arra tanítani, hogy utóbb mindnyájan élhető, tehetős gazdák lesznek. Egy váltó krajezár! mi az? Mégis számos ellenmondóra találtam. Sokáig tűrtem a balgák, a nehéz elmüek csufondároskodását, még se szűntem, hanem azokkal, a kiket megnyertem, elkezdtük a kros takaréktárt, s ma már 8000 p. frt. alapunk van, melynek kamatja évenként bizonyos részben ösztöndíjul kiosztatik a nevelők közt. Reményiem, hogy tíz év múlva a töke há- romszorozódik, s akkor a kamatból érezhető mennyiség fog szétosztatni azon gazdák közt, a kik növeltjeikkel kitűnnek. Leend azután minden hajlékban egy-egy tanítónő, s minden anyának növeltje, minthogy más háztáj gyermeke nem keresendi föl, mert a tanítónő hon a födél alatt la-