Girókuti Képes naptára 1860
Girókuti képes naptára 1860. évre - V. Lovászat, vadászat, mulatságok, szorakozások
293 VADÁSZ KALANDOK, 294 Ugyan csak a kan se vitte messze: ott hevert megaludt vérében, VII. A farkas paripa, G. S. farkas-vadászatra ment: a farkas rábukkant. G.-lő, az ordas elbukik. Nosza! rajta! teljes elragadással, s hogy a fetren- gö ne mozdulhasson, rá hasal, A szokatlan terhet érezvén a kábultságából józanodé farkas, vesd el magad! fut a merre szeme viszi. G. S, a hátán: Tolvaj! Jánosi! tolvaj Jánosi! —Kiábált a nem messze álló komájához. A koma csak hallgatott, nézte a különös lovagot: Komám! szedte vette! visz a farkas! jer segíts! — Már az más! de én nem vagyok „tolvaj Jáno- s'.“ Nó hát megállj! ne sarkantyuzd any- nyira lovadat! A sértett vad ügetett, de J. csakugyan elébekerülvén mongolétáját annak torkába nyújtotta, s hosszában végig- lött rajta. G. S. kínja szörnyű volt mig lovagolt is, s még az operatio megtörtént is. Elmondhatta, mint Máz eppa: „átkozott a tan mely engem lovagolni tanita.“ Vni. A kotlostyuk s az nrfL V. J. lesből rókát akart lőni, s hogy magához csalogathassa, anyja kotlóját elvitte, melyet nem messze egy bokorhoz madzagolt. Közelit a róka koma, észreveszi a kotló megreppen, a madzag elszakad, s repül a merre a holdvilágon lehetett. Éppen az erdő mellett leesett: a róka odáig kísérte, s onnan elfogta. Más nap a vén asszony a görényt szidta, a fiú okosan — hallgatott. IX. A Pele. Hogy fogják a pelét? Ezen csinos kis állat — mely tisztaságban fajtestvérével a mókussal vetekedik , a mely nemcsak a római asztalokon divatozott, hanem a szi- ralyok előtt is kedves eledel — élelmezi magát makkal, dió, s magyaroval, kiválóig a gyertyán maggal. A nyarat fák odvábán tölti, mintha nyári kastélyba vonulna, a telet a föld alatt csoportoson. Székely atyánk fiai ezen téli szállást felkutatjuk, s a betakarodás utó estvéjén — mikor, még egyszer magát mindenik kinyargalandó, szétkoszál —u. m. October 26-án éjjelre 2, 3, egyén a barlanghoz «négy, annak szűk nyilasát befojtják, tüzet élesztenek melléje, s mintegy 6—8 lépésre egy sima pálczát a földbe ásnak. Jönnek majd a pelék, s meglátván e tüzet, ijedtökben az első fára másznak: e pedig a felásott pál- cza, arról aztán a lesbenálló vadász egy más pálczával egyenként leveri őket. Zsíros sákmány: egy éjjen százat is befognak, s a már tökéletesen kihizottnak húsával hon a fürge menyecske Ízletes káposztát készít. X. A halászat. A legveszedelmesebb halásztot, mely még a maszlagozást is felyül múlja, láttam Bi- harmegyében , hogy a havasi patakokba 2—3 kosár meszet belevegyitnek a mely ott felvegyülvén, minden a folyamban létező élő állatot megfojt, a mig ereje tart a mi pedig V4 mértföld távolságra is viszi. Mig a vizi kígyó is kisuvad üregéből. Nem tudom elvan e tiltva? A Harcsa falánksága. S...pon a Marosból egy derék hartsát hálóztunk ki, s kádba tették : mozdulatlan hevert; már elitélték, hogy hulla. Idő múlva valami fehér folyadékot bocsátott ki a mit követett m.e.6—8 kupa apró hal. Megszabadítván magát a harcsa ezen tehertől, virganczságát rögtön viszanyerte. Képzelem, mint bámult szűk határán, ez a marosi farkas! ^ 0 Az 1812 ki európai hirti ozorai vadászat. *) 1. Nem rég volt, midőn nagyuraink róka vadászatra Angliába mentek, ez még *) E kedélyes elbeszélés Vas Gereben jeles irénk „Múltak emlékei“ czímü müvéből van véve. A mü az iró tulajdona. Megjelent belőle 2 14*
