Girókuti Képes naptára 1860
Girókuti képes naptára 1860. évre - V. Lovászat, vadászat, mulatságok, szorakozások
295 296 AZ 1812-ki európai hírű ozorai vadászat. meg járt volna, mert ott csak tanulhattak is valamit, hanem a szép húszasokat, tallérokat és aranyokat is ott hagyták cserébe.... ez már nem járta meg! Ma hála az égnek az igaz hazafi gondja oda is kiterjed hogy azt az Án- gliust csalja ide a mi országunkba—hogy lássa meg azt a csudát, hogy van a magyar földön olyan úr is—a ki több ju- - liász kutyát tud nékie mutatni mint ö birkát! — Régen volt 1812-ben midőn hazánk egy lelkes fia herczeg Eszterházy Miklós hajdani gárda kapitány összegyüj’ tött nehány angol föurat, köztök volt lord Palmerston és a hires lengyel herczeg Rasummovszky.— A vadászat megkezdése September 5-re volt kitűzve, hogy mily nagyszerű lehetett az — képzelhető ha azon roppant birtok kiterjedését tudjuk mely Tolna, Baranya és Somogy megyéken foly keresztül szakadatlanad. Az angolok májd elájultak midőn meghallották hogy 6 ezer hajtó a hajtást a sept. 5-ki vadászatra már august. 21-én megkezdette. A hajtásra éppen úgy készitetett a terv mint valamely ütközetre; kezdődött pediglen Somogy és Tolnamegye szélén és hogy *az egészen müértök által ren- deztessék, kétszáznál több urasági vadász rendeltetett ide a távolabb eső urodal- makból. A megindult hajtás urdolgások által történvén, a közben eső falvakból a gazdatisztek három, három napra rendelték a hajtókát, ezekkel beosztva mentek a vadászok és mező örök, vala pedig naponként 6 ezer hajtó. A pontosan utasított vadászok, térké- pileg tudván, mely ponton leend az éji állomás, melyik vágásban, vagy sűrűben, intézkedtek egyszersmind, hogy minden harmadik hajtó tűzet rakjon, s azt éjen át elaludni ne engedje, hogy a mind beljebb zaklatott vad, vissza menekülni ne törekedjék. Minél közelebb értek a középpontkötet ára 2 ft. — Kegyeletet ébresztő kedves olvasmány. Nem szabadna egy jó hazafi könyvtárából is hiányozni. Szerk. hoz, annál sűrűbben rakták a tüzet, s a folyton űzött állat, borzadályal látta a tűzrakásokat, melyek majdnem egymásba érve lángtengerként állták útját a vissza—menekülésre. Ezalatt a herczegi konyhához szükséges szerelvények Kis-Mártonból megérkeztek, a többi közt „képzett baromfi (Erdélyben majorság) tömök“ is, igen sok fáczánt és pár száz darab fogoly madarat hoztak magukkal, melyeknek naponta V/2 akó téjfel és 120 darab vajas szarvas kelletett rendes táplálékul. A fökomornik bútorokat hozatott, a kis-mártoni pinczemester pedig hozta a finom borokat, tokait, ménesit, rusztit, pezsgőt, maiagait, cziprusit, maderait, xeresit, bordeauxit és más mindenfélét, míg az ozorai urasági pinczékben száz meg száz hordóban somlyai, badacsonyi, szegszárdi és villanyi bor volt.— Egyúttal megérkezett a parancs, hogy Ozorától Pápáig minden állomáson hat négy lovas fogat várja, a Kis-Mártonból érkező vendégeket. Balogh nevezetű főhadnagy megérkezett Kis-Mártonból 48 gránátossal, velük hozván a vadászathoz szükséges fegyvertárt, s a 30, 40 kocsin (és szekéren) Tolnamegyéig húzódó karaván érdekes látványt nyújtott az idegeneknek, kik a magyar kényelmet — angol és muszka lengyel létökre is megbámulták.— Az egész menetet vagy ötven darab tarka skót kopó zárta bé. A vendégeket az ozorai határban, nyereg nélkül lovagló bő inges gatyás piros mellényes pörge kalapu csikósok várták és meglepő látványul szolgáltak a külföldi uraknak, kik között volt: Anderson, Palmerston, Zichy a minister, két Lichtenstein hg. és hg. Rasumovszky. II. Ozoráról indult ki a vadász társaság Tamási mellett fekvő „Miklósvár“ nevű vadász-lakba, hol Borsiczky fövadász nyujtá át a herczegnek, a hálóba már bevett vadaknak jegyzékét ide nem számítva azon roppant tömeget, mely a nagyobb körbe szorítva volt mindég. Szarvas és dámvad volt a vaddisznókkal együtt 1800 ezen kívül, két far
