Girókuti Képes naptára 1860
Girókuti képes naptára 1860. évre - V. Lovászat, vadászat, mulatságok, szorakozások
291 VADÁSZ KALANDOK. 292 sek, nem oroszlányokkal, bölély s tigrisekkel, s nem is elefántokkal történtek. ÜL Az öz vadász kalandja. V...gon sok öz tartózkodott, s a helybeli román lelkész nagy örömét találta a- zok fogyasztásában. Egyszer 50 öl magas szikla tetején eszrevesz egy legelésző özet, térdre ereszkedik, czéloz-czéloz... s az otromba nagy puska a golyót a vad oldalába üti, a mely azonnal hengeregni kezd lefelé a szikla darabos bordáin. A lelkész a zsákmányt a hálán képzeli... Csodák csodája! az alyban az 50 öl mélységben, felpattan a gyepről a fürge vad, s máig se találkozott többé a jámbor lelkésszel. Valahányszor elbeszélte az esetet az öreg, mindig hozza mellékelte ezen toldalékot: azért nem tört oldala az őznek, hogy ördöge volt, s még köpködött utána, ami annyit tesz : phiyh ! ördög távozz töllem ! IV. Medve kaland. Ugyan ezen öreget egyszer medve lesbe csalták. Ő a havasi tanyák egyikén egy széna boglyára mászott. Várt, sokáig várt. Megirtozott végre látván a maezkót bozontos bundájában, a boglyától nem mesze egy széna fok körül szaglálni.. Löjje! ne löjje?! szörnyen félt. Elsüti végre a puskát, közel volt a fiók: a fojtás belefurodhatott. Megvan! gondolta magában, még se mert leszálani. A medve nem mozdul; de igen ám a fiók, mellyet — összetévesztvén ijedtében — medve helyett meglőtt. Szerencséjére hamar lobot vetett a fiók, s mielőtt a medve tájékozhatta magát, már lángolt, különben alkalmasint az öreg fizetett volna — bőrével. V. Medve és Vadkan. Egy kőműves M...y nevű a havas alá vitetett hogy ott épületet vállaljan fel. Városi ember lévén, óhajtotta a falusi levegőt, erdei szellőt, a hegyi forrásokat, a havasba egy kirándulást kísérlett. Mondták neki a pásztorkodók, hogy a vad disznó medve szokott tartózkodni. M...y kimászott egy oromra, s onnan a völgyben fet- rengö tócsát mégis látta : leereszkedik, a tócsát a fák tele hullatták száraz lapival. A parton egy százados fa rohadozott. Lesbe áll, háta megé M.. Előáll csak hamar egy termetes vadkocza, s egyenesen az iszapba tehenkedik. A „Szonntags Jüger“ ily állatot soha sem látott, s elhagyta bátorsága : rnár csak arról gondolkozott , hogy hon nő, és gyermekek vannak.... mikép tegyemagát látatlané; a fegyvert elfeledte. Most jön a java! Az avaron Zörejt halt, s hát egy jó forma medve — nyárban is lompos bundával — a tópart jára áll szembe a koczával, melybe belé is kapczáskodott. M.. kalapja nem akart a fején maradni. A két vad ölbe kapott, M.. a föld alá búttvolna, ne hogy a birkózók őt valamiképp megpillantván , törvénybiró- nak előrántsák. Kénytelen volt a két erős ellenség véres tusáját végig nézni: a bőre a hátán mindannyiszor borsodzott, valahányszor a paraszt medve, durva körmeivel végigsimitotta a kocza hátán a bur- nuszt; s mintha az ö húsába vágta volna körmét, markával mindig azon helyre kapott a hol a kocza fényes agyarával a medve bundáját, vagy nagyrágái szabdalta. Jó fél órai küzdés után, a csalatért a medve meggyalázva oda hagyta, a kocza meg heverte mágát az iszapban, s más úton elballagott. M... alig tudott haza jönni. Hittuk azután is vadászatra, csak a fejét rázta: soha se tudták többé kikapni. VI. A vadkan és medve. G.. ny vidékén a vad sertés sok kárt tett. Egy ifjú egyszer lesbe ált, s okosan fára mászott. Előtör egy kan, kedvére kezdi rontani a kóróról a tengeri csőket. Puff! rádurran a mindennemű gyilkoló peszlekkel (posta) töltött fegyver: a kan keserves sebet kapott; de vitte. Alig ért az erdőbe, midőn az ifjú vad ordítást halt, mintha bika bőgne. Utsza neki haza szalad. Másnap a háztáj a hely színére megy fölveszik a véres nyomot... hát! az erdőszélben egy felhasitott medve hulla hever. Hihető, ez is a törökbuzásba indult, de a fájdalom miatt kétségbeesett kannal találkozván, az öt ingerültségében felhasitotta.
