Budapesti utasító 1848 (Budapest, 1848)

Budapesti utasitó 1848. - Előszó

í

t J ' ■ ■■

Előszó.

okaknak kívánságára kiadtuk ezen „Buda-Pesfi Utasítót,“ a’ német „Dfiter unt) defter íöegroetfer'' című munka után. Kiadtuk pedig a1 lehetőségig kijavítva, de még is nem minden hibák nélkül, mert a’ mennyiben a' beküldött adatokban magunk szűkölködtünk, annyiban más kútfőkhöz kellett folyamodnunk, mellyek töbnyire szinte hibásak, vagy tökéletlenek, — minthogy ezek is hibás, vagy kiszárait forrásokhoz voltak kéntelenek nyúlni. És minthogy az időnek vas foga leginkább az úgy ne vezeti naptárakat és — ha úgy tetszik — az újságokat is, szokta rágcsoini, úgy hogy az oda és ide jutott tárgyaknak alig van egy napi, egy évi, fennmaradásuk, — ezeken tehát naponként, évenként, szükséges javítanunk, mert külömben adataink rövid idő alatt, egy pár év múlva, hóit betűk maradandnak. — Az illy adatokra és utasításokra nézve a’ mi óhajtásunk az: hogy minden megye, kerület, és váras, fő-figyelmet fordítana arra: hogy legalább az új tisztválasztások, első hivatalnoktól kezdve, utolsóig, legalább egy két újságban pontosan közhireltetnének, nem csak — mint szokás — ujdonságkedviért — hanem hivatalos szempontból felvéve, mert a’ hatóságok’ tisztviselősége, most már sokkal jelentékenyebb tárgy, mintsem hogy azt, közfigyelem nélkül hagyni lehessen. Kiég szomorú dolog az, hogy ezzel néhol, és némollyek mit sem gondolnak, hanem inkább eltűrik évekig át elferdített, és hibásan ki tett neveiket, és hivatalos állásukat; inkább hajlandók a’szerkezüket minden hibák miatt — mellye- ket szives örömest kijavítanának — rendesen korholni, — mintsem hogy az illető szerkezüket a’ hibákra nézve egy pár sorral szíveskednének tisztába hozni, ’s tudósítani. Részünkről szívesen, ingyen, elfogadunk, minden javításokat és tudósításokat, csak méltóztassanak beküldéseikkel szerencséltetni. A’ kiadói és ^Üerkezoi hivatallal eddig az alúlirt maga foglalkozott, hova és kinek címe alatt ezentúl is min- den ide tartozható adatok beküldetni kéretnek. —

Továbbá, miután jelen munkánkra kitűzött sildomte cím egészen új és különösnek látszik, erre nézve némellyeket előmondani szükségesnek tartunk. — Meggyőződtünk ugyan is, hogy nincs roszabb a’ világon, mint az értetlenség, és félreértés, melly már számtalan sok roszat szült, egyesek, családok, és nemzetek között, ’s vagy azért is az iró^ nak főgondja az legyen, hogy könnyen érthető és határozott értelmű szavakkal éljen, és Írjon. Igaz, hogy nálunk ez nem kis feladat, mert a’ tudományok idegen nyelveken fejünkre nőttek; miért is kéntelen az író, vagy az idegen nyelvben divatozó főszavakat használni, vagy pedig újakat alkotni. Es mivel roia- den tudományszaknak megvannak saját szavai, és határozott kifejezései, vajmi nehéz ezeket érthetően magyarra átalkotni, azt a’ tapasztalás bizonyítja; igy jelesül törvénykönyveinkben előforduló legközönségesebb latin saját szavakkal, még mai napig sem vagyunk tisztába, pedig azzal már húsz évek óta számos törvényhatóságaink, ügyészeink, tanítóink, tudósaink, mindennap foglalkoznak, igy p. o. advo- cntus, ügyész, ügyvéd, ügynök, pernök, és — többnyire — prókátor; — a’ vinculum, kötbér, bánatpénz, kötésdij, ’s a’ t. — Más tudományokban is igy vagyunk, p. o. az orvosi tudományokban, ámbár tagadni nem lehet, hogy az orvos urak is, már igeu sokat tettek az orvosi tudományok magyarosítása körül, ’s igen sok helyes, és könnyen érthető szavakat alkottak, p o. anatómia, bonctan; chernia, vegytan; rheumatismus, csúsz; electricitas villany; elasticitas rugany; minera ásvány; medicina, orvosság; medicamentum, gyógyany, ‘sa’t. Jóknak tartjuk az oily szavakat is, mellyek a’ tárgyak rai- némiiségét fejezik ki, p. o. bünvád, bordal, divatlap, gyufa, lőpor, kórház, látcső, jelenkor, híradó, hírlap, terménytár, sétatér. Még az oily szavakat sem tartjuk roszaknak, mellyek a’ tárgyat körülírva fejezik ki, p. o. gyógyszertár, iparmütár. — De igen is roszaknak tartjuk az ollyakat* mellyek a’ sok