Budapesti utasító 1848 (Budapest, 1848)

Budapesti utasitó 1848. - Előszó

«rtelmÜse'g núalt érfheílenék p. o. ‘bátorlet, honderű, hónaptár (mi tárogattatik a’ búban vagy a’ napban?) hadijarát (mi ez tulajdonkép), hitszó (ezt alkalmasint a’ pap sem érti), előfiség (ezt mcgnlkalmasint az ügyész sem érti), tárház (minek a’ háza ?) vészlap (mivész, hát, a’ lap-é? vagy mi a'lapon van?) széptan, aesthetica (mintha mástan nem lehetne szép) ’sa’t.; ezen, ’s illyen szavak tehát, a’ sok értelmü- ség miatt érthetlenek. — Továbbá roszaknak tartjuk az olly szavakat, mellyek fogalom hiány miatt erhetlenek, p. o. esúlnakda, iroda, uszoda, gyiilde, képezde, ildom, orvositár, 's a’ t. — jjjit jelent az a da-de? semmit. Sokkal magyarabban, és érthető- leg mondathatnék; csolnakhely, irúhely, uszóhely, gyülhely, képzőhely. De köztünk vannak ám urak, kik akkor látszatnak maguknak fontosán és helyesen irni, és beszélni, ha sem ők magukat, sem mások őket, nem értik. — így van az orvositár szóval is, melyben semmi fogalom sincs. Mert azon szú „tár“ csak más fő névvel ragasztathatik össze, p o. szótár, raktár, könyvtár; tehát azt mai Iá A névhez ragasztani nagy hiba, ha p. o. így íratnék szúi-tár, rakú-tár, könyves-tár, tehát még nagyobb hiba a’ H£«7’“-szút, — melly anyagi dolgok foglalatjára hasz- náltathatik, — személyes vagy szellemi dolgokkal összeragasztani. — p. o. ügyésztár, orvostár; verstár, daltár, szónoklattár; következőleg ezekből lett melléknévvel is igen nagy hiba a’ .,/«>“szót használni ; p. o. orvositár, iigyészifár, kovácsostár 'sa’t. mert ezekben semmi fogalom nincs. Kddig pedig tudtunkra az orvositárban, még egy orvos sem tárogattatok, és amollyan orvosi tárogatásra, alkalmasint «gy orvosnak sem volna hajlama addig, míg él. — Tehát szúkoholú uraim, vigyázzunk, hogy ki ne nevettessünk, mert ennek azután magunk leszünk okai.

Legszerencsétlenebb tudomány a’ magyarosításra nézve az „Astronomia,“ — „csillagfán,14 vagy »^csillagászati tudomány.“ Ebben azanm/s „ev‘e vagy „esztendő.“ — Az ev a’ latin, aevuin, szótól jön, mit a’ szótár, örökidőnek, nevez. — Lnen jön Éva mi tulajdonkép, időt, jelent; valamint Adóm, földet tesz; tehát a’ zsidó mythus szerint a’ világ elején a\ föld és az id5 házasodtak össze. Az „esztendő)“ pe-1 dig „ezt az időt,“ jelen időt, fogalmazza, és jelenti. Ezen etymologia szerint tehát az „esztendő“ az annus szót jelentékenyebben értelmezi, mint az „év“ szó. — Mivel azonban az élet rövid, az esztendő pedig hosszú, használjuk inkább a’ rövidebbet, az evet, hogy időt nyerjünk vele. — Továbbá a’ csillagászoknál a’ mensis, hóldnap, holnap, hónap, hó; — tehát minden, csak az nem, mit alatta éjteni kellene; mert, hóldnap, nem létezik; holnap, a’ jövő napot jelenti; hónap, azon napot teszi, melyben hó esik; hó pedig olly valami, melly vízzé válik; — ezen szavak és fogalmak’ tehát, azon szót, „merisis, mensura ** melly az évnek bizonyos kiszámított idejét, — jelenleg a’ tizenkét hólduapokat vagy havakat, — értelmezi, telyeséggel ki nem fejezik. Kégenten pedig a’ csillagászok arra figyeltek, hogy a’ hold hányszor újul meg egy év alatt? Innen lett a’ mensis lun arts, melyben 29. nap fordul elő. Hihetőleg tehát ezen, mensis binárist, nevezték, „hóid- napnakmelyből lett azután holnap, hónap, hó. — De mivel ezek mind igen zavart, és eltérő fogalmi» szavak, vagy azért is a’ csillagászati tanból, hol tiszta fogalmú szavaknak létezni kell, — kicsapan- dók. — Azt tartjuk tehát, hogy mivel a’ holdnak járása csak ngyan legjellenzőbb tárgy, az év’ tizenkét hónnapjainak értelmezésére, és mivel a’ holdnak is van „árja,“ világai világossága, de kiilöm- ben is ezen szó, „ár,“ bizonyos számított mértéket is jelent, p. o. ezen szóban: „határ,“ tehát fogadnánk el a’ hóldnap helyett — mely nem létezik, — a: holdárt, E szerint lészen tehát, Január holdár, február holdári Jun holdár ’s a’ t.

Továbbá, a’ régi, és mostani csillagtan szerint, a’ ,,nap,“ dies is, sol is, — Tag és Sonne. — Már a’ csillagászati tanban a’ napot, dies, a’ naptól „sol,“ szüks^gesképen megkülömböztetni kell, mert a’ csillagászati tanban is, melly szinte mathematical elveken és számításokon alapszik, csak úgy meg kell a’ fő, és tulajdon szavaknak lenni, mint azok meg vannak a’ számtani és mérnöki tudományokban, ’s valamint ezekben, úgy abban is a’ tiszta és saját értelmű szavakra leginkább van szükség; ’s valamint a’ napot a’ naptól más nyelvekben is megkülömböz- tetve találják. — De a’ feladat megoldása sem oly nehéz, mint azt gondolnánk. — Mi a’ „diest1* illeti; ez tulajdonkép annyit tesz, mint idő. Éhez hason értelmű a’ latin idibns, mely, közép időt, jelent; e- hez szinte hasonló a’ görög szó theos, és annyit tesz mint isten, és ezen szó isten ugyan ezen theos szóból alkottatott; mint p. o. thanmsbol lett isthumus, thaliábol lett Italia, stephanybol lett istván, scholá- bol iskola ’s a' t. ezen theos görög szóból lett a’ latin dens is. És minthogy a’ görög m)lhologia leginkább a’ természet nagy eseményeiben kereste, vagy képzelte az istenségek’ létét, innen lett a* menydör- gés istene, Jupiter — melynek genitivusa diós; ’s igy lett a’ theos-bó\ és diós ból a’ latin dies; ebből lett a’ lengyel dien; az orosz dzen; a’ tót den; a’ német dág vagy tág, a’ magyar dap, vagy tap *) vagy nap. Azt más nyelvben is tapasztaljuk, hogy a’ szavakban a’ magány és másalhangzó betűk; sokszor felcseréltetnek, leginkább pedig a’nyelvbetük, litterae lingvales, miilyenek a’ d, s, 1, n, r, betűk p. o. Anna, Náni, Panni; atya, apa, papa, popa,

*) tap, tapintás, tapintani, tehát annyit tesz, mint »etét- ságben világosságot keresni.