Frankper, 1926. május-október
1926-05-25 [1190]
QjyP'* Ezután Kurz ^Sándor ^tanácsnok állott a biróság elé, } - Minden ai irás ág ele 'kerülb ügyet - non no tta - két nagy szempont szerint lehet mérlegelni, büntetőjogilag és etnikailag. A büntetőjogi, részét az ügynek a vád és védelem, kellő megvilágításba helyezte és - e erevonatkozóan csak azt. jegyzem meg, hogy én, a számlának reámesó részét teljes megnyugvással szándékozom kiegyenlíteni. Mint volt katonát, engem^az ügynek inkább etnikai oldala érdekel. Tiszta lelkiismerettel merem állítani, hogy soha olyan dolgot nem követtem el életBfcben ; amely a becsület fogalmával a legcsekélyebb ellentétben is állana. Megvallom azonban, egyes sajtóorgánumoknak féktelen kifakadásai következtében' összeroppant bennem valami, az ; ami kisért mindezideig egész szolgálati időmön keresztül: a haaa iránti áldozatkészség. Olyan jelzőkkel illettek t amelyek között a genteleman pénznamisito talán a legszelídebbek közé tartozik,^Azóta azonban már visszanyertem lelki egyensúlyomat, ma már csak sajnálni tudom azokat, akik egy mentő szót, enyhitő körülményt nem találnak azok számára, akik, beismerem, szerencsétlen kimenetelű és eszményi cél érdekében áldozták fel azt, ami mindenki számára a legdrágább, a szabadságukat-. Végigküzdöttem a viiá 0 naborut, olyan helyeken/a biztositási ügynökök számara nem akadt terrénum és hadifogságba kerültem. 1918. november 3-án Irientbe.voltam, hazamehettem volna, de nem tettem, s noha tudtam, hogy he visszamegyek•oda, ahonnan jötteié, fogságba kerülök, visszamentem, mert'~nem akartam, hogy azt hig3^jék a csapataim hogy cserben^hagytam őket. Most öthónapja vagyok letartóztatásban, igaz, hogy ezt az áldozatot >-\ '. légkevésbbé a haza várta tőlem.. Fikciónak hódoltam be és nagyon bant az a tudat, hogy ezt az áldozatot hiába hoztam. Még jobban lesújt azonban__az ax.• •," e. hogy ah elyett l j Jiogy használtunk volna, irtottunk gtöbb oldalról"Trt szemrelíaSyas^ a haza ügyének. Sajnálom^ hogy nem akadt senki e terembe^aki szembeszállt volna ezekkel az állításokkal és igyekezett volna'azokat némileg le— fcomtitani. Aki behatóan foglalkozik a históriával, az tudja, hogy minden történeti kutatás axiómájaként lehet odaállítani^'" • „ ' - azt, hogy fontosabb kihatású eseményeket csakis akkor lehet objektív megítélés tárgyává tenni ha azok már bizonyos időbeli távlatban vanaak, Hogy ennek az ügynek milyen kihatása'lesz, ártottunk-e vele, *vag2r használtunk vele annak az ügyinek, amelyet mindannyian a szivünkben hordozunk, azt megmondani ma teljes lehetetlenség. Ki sejtette volna M 1916-ban, hogy az a dezertált
