Frankper, 1926. május-október

1926-05-25 [1190]

osztrák ké-pviselo, Battisti, akit felakasztottak jogérvényesen és törvényesen, 1926-ban mint az olasz nemzet

1 nemzeti hérosza fog szerepelni. Világháború, hadifogság, pestvidéki fogház, ezek azok a mértföldkövek,' amelyeknek elérése, s az utóbbinak majdani elhagyása után remélem lesz még módom bebizonyítani, hogy a hazám iránti áldozatkészség tűrhetetlenül él benriem. Szeretnék azonban még egy körülményre kitérni; . - A védőbe szedek során egy védó részéről' olyan kijelentés hangzott • el

; mintha én cserbenhagytam volna embereimet-. Ez fájt a legjobban. Idézem azokat a szavakat, amelyek. ' a főtárgyalás folyamán mondottam, s amelyek körülbelül igy hangzottak: n Meg^ vagyok győződve arról, hogy mindazok, akik részt vettek ebben az akcióban, abban a tudatban tettek, hogy az az én beleegyezésemmel történik. Ez.az emberek számára morálisgaranciát jelentett és joggal tételezhették fel, hogy az, ami történt, •: parancsra tortént. Ezért örömmel vállalom a felelősséget.M Ezt mondottam, -•Ee"• S''nem'ertem, hogyan akadhat valaki, aki ennek dacéra, azt merte rólam ál•Jp l'itani, hogy,.

r

^s,é,rb^nVhagytam volna az embereimet. Sajnálom azt is, hogy rT F- egy'-'i^'áik'^yM'ó''^-mihdenfiéíe utasításra és parancsokra Hivatkozva, bizonyos y " antagonizmust^akart támasztani köztem és a védence kokott. íE

j

.m lenét. Annak i a szellemnek és mentali,-•.Hasnak, amely az intézetben uralkodott, a leghivatottabb inter^retálóje én lennék, ha nem ülnék véletlenül a vádlottak padján. Ez a szellem azonban mentesiti mindazokat, akik abban a-tudatban vettek részt az akcióban, hogy én tudok róla, én beleegyeztem. Ha azon az értekezleten kínzekvensebb maradok, ma ezek az urak nem ülnének a .vádlottak padján és ezért én őket a biróság előtt megkövetem. - Az intézetnek szüksége van ezekre az emberekre, s ő nekik szükségük van az intézetre. Méltóztassanak lehetővé tenni egy igazságos Ítélettel azt, hogy ez lehetővé váljék. -&eró László altanácsnok lépett ezután a bíróság elé, - Családom nevelése és gyeamiekeim nevelésén kivül- mondotta két életcélnak éltem, ,az egyik a magyar kartográfia/és az általam gyermeknek tekintett térképesze/ti intézetnek magas színvonalra emelése, a másik ped

ig,/ jobb magyar jevendőoefc k megalapozása volt. Ezért a két ideális celert vívtam csendes harcomat,-amig fel nem szólítottak arra/ hogy'vegyek részt ebben az akcióban,^amelyet csak két érzelem diktált nékem, a mindenre kész hazaszeretet és a feltétlen engedelmesség. . •'. . .* Lt>+'*.- . / egy magyarnál magyarabb, embernél emberebb