Dr. Nagy I. Zoltán szerk.: Fragmenta Mineralogica Et Palaentologica 8. 1977. (Budapest, 1977)

Episoriculus tornensis Jánossy Episoriculus sp. (kistermetű) Soricida indet (középnagy, fehérfogu) Rhinolophus variabilis Topái Rhinolophus lissiensis Mein Rhinolophus cf. delphinensis Depéret Myotis sp. 6-8 faj Eptesicus sp. Plecotus sp. Corynorhinus sp. Miniopterus sp. Sciurida indet (nagy) Pteromys sp. indet Glirulus (aff. pusillus Heller) Glis cf. minor Kowalski Muscardinus cf. pliocaenicus Kowalski Muscardinus giganteus Jánossy Leptodontomys cf. bodvanus Jánossy Prospalax cf. pris eus Nehring Apodemus sp. Promimomys microdon Jánossy Mimomys silasensis Jánossy cf. Epimeriones progressus Kowalski JÁNOSSY (1975) részletes rétegtani-rendszertani elemzése alapján a fauna egyértelműen a klasszikus "pannon" és "felsőpliocén" közé esik és ezzel az Európa-szerte teljesen ismeretlen "Középső pliocén" (estramontium) egy ujabb finom rétegtani szintjét képviseli. Nemcsak a fentebb már emiitett geológiai érvek, hanem faunisztikaiak is amellett szólnak, hogy az állattársaság az Osztramos 1es lelőhelyénél kissé idősebb. Adott körülmények között érthető, hogy az állattársaság tagjainak jelentős része a tudományra nézve uj alak, csak a leletek fogyatékossága és kis száma nem minden esetben tesz lehetővé uj fajleirást. Különös érdeklődésre tarthat számot a legrégibb európai Mimomys-lelet, mely megintcsak a pockok jóval régebbi eredetére utal, mint eddig feltételeztük. Osztramos lQ-es lelőhely (3., 5. és 17. ábra) Az északkeleti bányarész legmagasabb pontján (kb. 350 m), az l-es lelőhelytől kereken 80 m-nyire keletre keskeny, kb. 2 m magas hasadék vörösbarna üledéket tartalmazott. A lelőhelyet, melyet 1971-ben és 1972-ben aknáztunk ki, a bányászás során hamarosan megszüntették. A két leletmentésszerü anyagmintagyüjtés iszapolása JÁNOSSY és TOPÁL (1975) meghatározásai alapján a következő leleteket szolgáltatta: Lacerta sp. Petenyia sp. Talpa sp.