Dr. Nagy I. Zoltán szerk.: Fragmenta Mineralogica Et Palaentologica 8. 1977. (Budapest, 1977)

Megaderma janossyi Topái Rhinolophus cf. delphinensis Gaillard Rhinolophus sp. (mehelyi-nagys . ) Rhinolophus lissiensis Mein Myotis sp. (daubentoni nagyság) Myotis cf. aemulus Heller Sciurus sp. Leptodomtomys cf. bodvanus Jánossy Estramomys simplex Jánossy (kisebb a tipusanyagnál! ) Glis minor Kowalski Muscardinus sp. (kistermetű) Apodemus sp. Kowalskia magna Fahlbusch Kowalskia polonica Fahlbusch A fauna szerény darab- és fajszáma ellenére rétegtanilag eléggé jó megközelítéssel besorolható. A két ősi tipusu hörcsögfaj (Kowalskia

) a középső pliocén faunák felé (Osztramos 1, Podlesice) kapcsolja az állattársaságot, az Estramomys a pleisztocén felé, - de az állometrikus eltérés ez utóbbi faj fogazatában lényeges korkülönbségekre is utal. Igy a 10es lelőhely faunája nagy valószínűséggel a középső pliocén legfelső részébe sorolható. Külön kiemelendő a Megaderma, manapság trópusi elterjedésü denevér nemzetség első lelete hazánkban. Osztramos 11-es lelőhely (3. és 5. ábra) A Xl-es bányarész északkeleti végében az l-es lelőhelytől kb. 120 mnyire keletre egy csaknem meddő kis hasadék látszik, melyből többször gyűjtöttünk meghatározhatatlan csonttöredékeket és kigyócsigolyákat. Végül 1972ben sikerült egy kis, másodlagosan kivált mészrögben egy Mimomys pitymioides Jánossy-Meulen állkapcsot találni M-_ - M_)-vel. Ez a lelet önmagában elég ahhoz, hogy a hasadék korát rögzitse az alsópleisztocénban, mégpedig annak felsővillányi ("középső villafrankai", günz? stb.) szakaszában. A M. pity my oides egyébként az Osztramos 3-as lelőhely leggyakoribb faja. Os

ztramos 12-13-as lelőhelyek (4. és 22. ábra) A kőfejtés során 1972-ben a XII-es bányarész udvarának (a IX-es bányarész felé forduló) délkeleti sarkában hatalmas, látszólag szabálytalanul elhelyezkedő kőtömbök közt vörösagyagra bukkantak. A vörösagyag különböző pontjain gyűjtöttünk ősmaradvány-fészkekből 12, 12a, 12b és 12c jelzésekkel. Ezenkivül a profil alján néhány leomlott kőtömb felületén élénksárga, cementált rétegben nagyszámú denevérlelet került elő; s 13-as lelethelynek neveztük el. A mészkő oldási üregeit kitöltő sárga-agyag azonosítható a 320 m-es szinten kialakult barlangok alsó, sárga szinü üledékének anyagával. Ezt mu-