Dr. Nagy I. Zoltán szerk.: Fragmenta Mineralogica Et Palaentologica 7. 1976. (Budapest, 1976)
A T-67 SZELVÉNYBEN RÖGZÍTHETŐ FÖLDTANI FOLYAMAT A Magyarpolány környékéről rendelkezésre álló fúrási és felszíni feltárási adatok azt mutatják, hogy a felsö-kréta összletre üledékhézaggal nagy elterjedésben a középsőeocén legalsó szintje települ tengeri kifejlődésben. A szelvényünk legalsó tagját képviselő tömeges, nummuliteszes mészkő a N. perforatuso s-színt alsóbb részébe tartozik; feltehető, hogy a középső-eocén ezt megelőző szakaszában végig tengeri üledékképződés folyt. A perf oratus os-szinten belül azonban a tenger uralma hirtelen megszakadt. A szelvényünk fekükőzetének nagy reliefű, evorziós nyomokat mutató felszíne csak úgy alakulhatott ki, ha a már kőzetté vált üledék szubaerlkus eróziót, turbulens vízmozgás (hullámverés) általi oldódást szenvedett. Az egyenetlen felszínre települő gyors lerakódású karbonátos törmelékanyag a tenger újbóli előnyomulását jelzi. A törmelékanyagot a közeli terület korábbi eocén kőzetei szolgáltatják: a rengeteg áthalmozott ősmaradvány között a lutéciai emelet faimaszintjeinek (N. laevigatus os-, Ass. spirás- és N. perforatus os-szint) összes jellemző képviselője megtalálható, mégpedig anélkül, hogy vertikális eloszlásukban bármilyen akár inverz zonáció megfigyelhető lenne. Emellett távolabbi szárazföldi háttér hatása is jelentkezik a sok kvarc, kvarcit és néhány jellemző középhegységi kőzettípus törmelékének formájában. Nyilvánvaló, hogy a törmelékes rétegsor lerakódása idején a miliő nem volt kedvező az élővilág számára (instabil aljzat, igen gyors üledékképződés, esetleg csökkentebb sótartalom). A szelvényünk legfelső szakaszát képező gumós mészkő hirtelen változást jelez. A kedvezőtlen körülmények megszűntével gazdag életközösség alakulhatott ki. Emellett feltűnő az áthalmozott faunaelemek teljes kimaradása (az áthalmozás! folyamat vagyis az erózió - megszűnése); a kőzetben kizárólag a N. perforatus os-szint felső részére jellemző faunaelemek találhatók. Szelvényünk tehát egy, a lutéciain belül végbement igen rövid időtartamú emerziót rögzít; az erodált alapkőzet a N. perforatus os-szint alsó részét képviseli, a rátelepülő törmelékes összlet és a gumós, nummuliteszes mészkő, a N. perforatus os-szint későbbi szakaszában rakódott le. MEGJEGYZÉSEK AZ INTRALUTÉCIAI DENUDÁCIÓ KÉRDÉSÉHEZ A bemutatott szelvényben, a N. perforatus os-szinten belül rögzített igen rövid időtartamú, de jelentős hatású tengeri oszcilláció indokolttá teszi a bakonyi intralutéciai denudáció időpontjának és egységességének újraértékelését. Az intralutéciai denudáció fogalmával először KOPEK és KECSKEMÉTI 1964-es munkájában találkozunk (KOPEK—KECSKEMÉTI, 1964). Ez, a kezdeti meglehetősen tág értelmezés szerint az alsó- és felső-lutéciai képződmények közötti, az egész Bakony-
