Dr. Nagy I. Zoltán szerk.: Fragmenta Mineralogica Et Palaentologica 6. 1975. (Budapest, 1975)

ros aplittelérek az egész hegységben elterjedtek, ezért az egész hegységre kiterjedő berezitesedés feltételezése lenne szükséges. Ezt viszont a hidroternális ércesedés csekély kifejlődése sem indokolja. Másodszor: a hegységben olyan helyeken is található porfiros aplittelér, ahol JANTSKY a térképen nem jelöl berezitesedést, pl. Mélyszeg középső részén, a sukorói Ördög-hegyen stb. GOKHALE (1965) a különböző oxidok súlyszázalékának területi eloszlását vizsgálva, szintén ellenzi a hidrotermális területi elkvarcosodás feltételezését (53-54. old.): "Mivel a gránit - kvarctartalom variálódik, JANTSKY B. véleményétől eltérően megállapítottuk, hogy a kvarc kiválás a magma normális kristályosodása során jött létre." Harmadszor: a porfiros aplitok fenokristályainak mérete kisebb, számuk kevesebb, mint a gránitporfir oké. Mivel a kristályok jó része idiomorf kifejlődésü, pl. dihexaéderes kvarc, semmiképpen sem magyarázhatjuk a méretcsökkenést hidrotermális elbontással. Ezek nyilvánvalóan az eredeti magmás kristályosodás körülményeitől függő különbségek. Ugyanígy magyarázhatjuk a porfiros aplittelérek és a gránitporfir telérek közötti rendszeres méretkülönbségeket is. Az Osi-hegyen a kvarctelérkörnyékén a gránitot vékony kvarcerek járják át. A székesfehérvári Szöllőhegy gránitporfirjában is finom kvarcerek találhatók. A kvarcosodás azonban a gránitporfir fenokristályok méretét nem csökkenti, legfeljebb keresztezve azokat, kis elmozdulásokat hoznak létre (IV. tábla, 4. kép). Negyedszer: a porfiros aplitok ásványai ugyanolyan mértékben, sőt gyakran kevésbé bontottak, mint a gránitporfir ásványai. Végül: a két fajta kőzet földpátjainak Si/Al rendezettségi viszonyai is eredeti magmás körülmények közötti különbségekre utalnak. Ezekről a vizsgálatokról a következő fejezetben lesz szó. AZ APLIT ÉS GRÁNITPORFIR FÖLDPÁTJAINAK VIZSGÁLATA A porfiros szövetű aplitok és a gránitporfirok földpát fenokristályai meglehetősen hasonló megjelenésűek. A K-földpát mikroszkóposán pertitmentes, a plagioklász szericitesedett és viszonylag szélesebb ikerlemezekből áll. A szemcsés szövetű aplitok Kföldpátjai mikropertites megjelenésűekés különösen a nagyobb kristályok meglehetősen hasonlítanak a Velencei-hegységi gránit ortoklászára. A szemcsés aplitokban két plagioklász generáció van. A második generáció, mint korábban láttuk, (EMBEY-ISZTIN 1973) az ortoklász és az első generációs plagioklász határán, az említett ásványok kiszorításával keletkezett. Mivel ez a folyamat kismértékben magában a gránitban is jelentkezik, logikus feltételezni, hogy a szemcsés aplitok földpátjainak jó része, már az aplitosodás előtt képződött, másszóval a gránit reliktumának tekinthető. A szemcsés aplitokban a földpát és a kvarc egy másik része azonban, a nyomás hatására, igen finomszemcsés szövedékké kristályosodott át. A gránitporfir okban, a porfiros és szemcsés aplitokban levő K-földpátok indikatrixának a (001) irányához viszonyított helyzetét a következőkben állítottam össze: 1. táblázat gránitporfir porfiros aplit szemcsés aplit 001 / s T 88° 89° 87° ooi^\ lb 8° 7° 80 001/ 83° 84° 83°