Dr. Nagy I. Zoltán szerk.: Fragmenta Mineralogica Et Palaentologica 6. 1975. (Budapest, 1975)
E mérésekből láthatjuk, hogy a savanyú telérek K-földpátjai lényegében monoklin optikai szimmetriával rendelkeznek. Azonban, mint ahogy azt a 2., 3. és 4. ábra is mutatja, a legnagyobb triklinitást a szemcsés aputoknál, a legkisebbet viszont a porfiros aplitoknál találtuk. Tekintettel arra, hogy a telérkőzetekből a kis szemnagyság miatt a K-földpát és a plagioklász - a tomposhegyi télért kivéve - nem volt tökéletesen szétválasztható, a zavaró tényezők miatt a röntgendiffrakciós triklinitás meghatározás nem látszott kivihetőnek. A Tomposhegy Ny-i szélén húzódó gránitporfir rózsaszinú' földpát kristályait viszont sikerült kiszabadítani és így a vizsgálatot elvégezhettem. A mérés pontosságának növelése céljából NaCl belső standardot használtunk. A felvétel CuKcí sugárzással, Ni szűrővel, l/2°/perc goniometer sebességgel történt. A triklinitás mérésére LAVES (1950) által javasolt (131) reflexió egyáltalán nem válik ketté, tehát a triklinitás-fok nulla. (5. ábra). A pertitesedési fokot a K-földpát és az alsó albit (201) reflexióinak különbségéből számoltam ki. Or d 20î = 4,2347 A Ab d - = 4,0459 A Or d - - Ab d„„~ = 0,1888 A 201 201 Mivel 100 %-os szételegyedés eseten ez az érték egyenlő 0, 2141 A-el, 0 1888 a pertitesedési fok = ' = 88,1 % A különböző kőzetek K-földpátjainak tengelyszögmérésére nagygondot fordítottam, egyrészt azért, mert HEWLETT (1959) szerint a 2V mint a törésmutató arányok komplex kifejezője, a triklinitás és így a Si/Al rendezettségi állapot legjobb jellemzője, másrészt azért, mert a különböző származású K-földpátok között csak nagyobb számú mérés statisztikus értékelése alapján lehet különbséget tenni. Általában jellemző, hogy a porfiros aplitok és a gránitporfirok K-földpátjainak 2V-értékei sokkal szűkebb határok között szórnak, mint a szemcsés aplitoké. Ugyanakkor a 2V-értékek a gránitporfÍrókban jóval nagyobbak, mint a porfiros aplitban. Az ördöghegyi porfiros aplitban pl. a legkisebb és legnagyobb értékek között mindössze 8° különbség adódott, az átlag 2V=óérték 55°. Ugyanebből a telérből azonban a kontaktusról származó K-földpátok 2V/Óértéke 520 r amit a gyorsabb hűlés hatásának tulajdoníthatunk. A lovasberényi út pátkai elágazásánál levő gránitporfirban a K-földpát átlagos 2Vo6-értéke 64°, a szórás ll°-ot tesz ki. A Tompos-hegy Ny-i felén található szemcsés aplittelérekben az átlag 2V-érték 2. ábra. Porfiros aplitok K-földpátjainak orientációja. 3. ábra. Szemcsés aplitok Kföldpátjainak orientációja. 4. ábra. A gránátporfirok K-földpátjainak orientációja. (NYIKIT YIN-féle diagramok.) 5. ábra. Tomposhegyi gránátporfir K-földpátjának (131) csúcsa. Fig . 2. Orientation of the K-feldspars from porphyry aplite. Fig . 3. Orientation of the K-feldspars from fine-grained aplite Fig . 4. Orientation of the K-feldspars from granite porphyra (NIKITIN diagrams). Fig . 5. The (131) peak of the K-feldspar fromTomposhegy granite porphyry.
