Dr. Nagy I. Zoltán szerk.: Fragmenta Mineralogica Et Palaentologica 5. 1974. (Budapest, 1974)

nélkül semmitmondó szöveget fűznek. A paleontológusok rendelkezésére csak héjak állnak, melyeket úgy próbálnak azonositani, hogy összehasonlitják ezeket a vázlatos rajzokkal és a semmitmondó leirásokkal. Ez természetszerűen nem vezet eredményre. Közleményem további fejezeteiben még kitérek az Ostracoda-kutatás problémáira, részletesebben vázolom a fajleirások hiányosságait is, de egyúttal vázolom a zsákutcából kivezető utat. AZ OSTRACODA-KUTATÁS "KÉTVÁGÁNYUSÁGA" A "kétvágányúság" az Ostracoda-kutatás zoológiai és paleontológiái szemléletének kettősségéből fakad, s első sorban az edesvizi fajok kutatásában okoz .problémákat. A zoológusok a belső szervek, főként a végtagok és az ivarszervek alapján irják le a fajt. A sima, "jeUegtelen" és "variábilis" héjat pedig csak vázlatosan irják le, pontatlan rajzot közölnek arról. Mivel a paleontológusoknak számolniuk kell azzal, hogy az üledékes rétegekben talált faj (azaz a héj) azonos a ma élővel, figyelembe kell vegyék a zoológusok által irt munkákat. Mivel a zoológusok csak vázlatosan irják le a héjakat, ez jórészt reménytelen váUalkozás. Ennek következtében gyakran előfordul, hogy foszszilisaknak irnak le ma élő fajokat, vagy pedig fordítva, a zoológusok ma élő fajokat azonosítanak - tévesen - fosszilisakkal, amint az pl. a Scottia browniana faj esetében történt. E fajt 1850-ben mint fosszilist irták le, s egy évszázad múltával állapították meg, hogy a ma élő faj nem azonos a leírttal. Az Ostracoda-kutatás "kétvágányúságának" oka nemcsupán a héj felületes leírásában rejlik. A zoológusok kiemelt jelentőséget tulajdonitanak az ivarszerveknek, egyes sértek meglétének vagy hiányának, mig a héj alakjában mutatkozó különbségeket - logikailag nehezen indokolható módon - másodrendűnek tartják. A recens fajok kutatói a héj esetében mutatkozó eltérést általában legfeljebb "varietásként" értékelik, s az ilyen különbségeket többnyire említésre méltónak sem tartják. Ezt a felfogást jól szemlélteti, hogy pl. W. KLIE (1938) igy ir a Candona weltneri var, obtusa G. W. MÜLLER 1900 "varietásról": "Die innere Organe stimmen mit denen der Hauptart vollkommen überein, in der Schalenform weicht sie von ihr ab durch das ausserordentlich kurz abgestutzte Hinterende mit steil in flachem Bogen abfallendem Hinterrand." Ha a héj rajzát szemléljük, megállapíthatjuk, hogy ekkora eltérés esetén a paleontológusok "új fajt" irnak le. E jelenségekre a későbbiekben - a variabilitás tárgyalásakor még visszatérek; itt csupán azt bocsátom előre, hogy pl. G. ALM (1915) a Candona Candida olyan mértékben eltérő héjait rajzolja le "variierende Formen" megjelöléssel, melyeket a paleontológusok akár különböző genusokba sorolnának. Az Ostracoda-kutatás "kétvágányúságának" kifejezése egyébként G. LÜTTIGtől (1962) származik, aki a "Zoologische und palâontologische Ostracoden-Systematik" c. müvében használta a "zweigleisiger Systematik" kifejezést. Magát a tényt már előtte is sokan szóvá tették, a kérdést azonban ő elemezte a legmélyrehatóbban. "Die in zoologischen Arbeiten gegebenen Abbildungenein und derselber Art weichen in vielen FäUen so stark - stark ist hier natürlich relativ zu verstehen; die Formunterschiede sind gemessen an anderen Fossilgruppen gering - voneinander ab, dass es kaum möglich ist, lebendes oder fossiles Material danach zu bestimmen." "Für die Systematik der Ordo Ostracoda gelten zwei verschiedene Betrachtungsweisen, je nachdem, ob die betreffe