Dr. Nagy I. Zoltán szerk.: Fragmenta Mineralogica Et Palaentologica 5. 1974. (Budapest, 1974)

nen fossilen und rezenten Formen von Paläontologen oder Zoologen untesucht werden. Bei der Bearbeitung paläo- oder mesozoischer Arten fällt diese Zweigleisigkeit nicht ins Gewicht, macht sich aber bei känozoischen Ostracoden sehr unangenehm bemerkbar. Es gibt viele in bezug auf die Klappen "homöomorphe" Arten, die ausschliesslich nach dem Bau ihrer Weichteile von Zoologen aufgestellt worden sind. Es wird am Beispiel der Gattung Candona zu zeigen versucht, dass die Homoömorphie sich als scheinbar erweist, wenn man die Form der Klappen einer subtilen Beschreibung unterwirft. Die Vernachlässigung des Schalenbaues im zoologischen System ist nicht zu vertreten. Arten, die sich im Bau der Gliedmassen unterscheiden, sind stets auch an genügend deutlichen Verschiedenheiten im Bau der Klappen zu erkennen." - Amint azt LÜTTIG is leszögezi, ez a kettősség csak látszólagos, s nem a vizsgálati objektumon múlik. Nem képzelhető el, hogy valóban létezik "héjon" vagy "belső szerveken" alapuló faj, s a követelmény mindössze az, hogy az eddigieknél alaposabban kell leirni - és megfelelően értékelni - a héj morfológiai viszonyait. A JELENKORBAN ÉLŐ OSTRACODAK PALEONTOLÓGIA! VONATKOZÁSAI Nemcsupán PETKOVSKY (1969) és LÜTTIG (1962), hanem a világosan látó Ostracodapaleontológusok is egyértelműen megállapitják, hogy eredményes paleontológiái munkát csak akkor lehet végezni, ha előtte tisztázva vannak a jelenkorban élő fajok morfológiai, taxonómiai viszonyai. A zoológiai faj re vizió hiánya annál égetőbb, mennél közelebbi, recenshez közelitő korok faunáját vizsgáljuk, így jelenleg a pleisztocén Ostracoda-fauna halocéntől való elkülönítése jórészt megoldatlan. Ezt a problémát igen vüágosan határozzák meg MORKHOVEN (1962) sorai: If differences between Pleistocene and Holocene ostracod assemblages exist they will probably only be found at species level or below. Most Pleistocene species described so far have been identified with Recent forms. The author considers it possible however, that a close study of the minute details of the valves may reveal slight differences in structure which enable the palaeontologist to distinguish Pleistocene representatives of such species from those of the Holocene MORKHOVEN e sorokat 1962 előtt irta; időközben többtucat fajt irtak le a pleisztocénből, helyesebben mondva "lerajzolták körvonalaikat". Ezzel azonban aligha használtak az Ostracoda-taxonómia ügyének, s - amenynyiben egyáltalán azonosíthatók e rajzok - jelentős részüknek közeli rokonai megtalálhatóak a jelenkorban is. A "recens - fosszilis" formák összehasonlitásának szükségessége nemcsupán a jelen^ hez közelálló korok faunája esetében fontos, hiszen néhány évtizeddel ezelőtt még teljesen általános és elfogadott volt az a nézet, hogy napjainkban ugyanazok a fajok élnek a Nápolyi-öböl vizében, mint amelyek a triászban(!) benépesítették a tengereket. E kérdést igy foglalja össze MORKHOVEN (1962): "The value of Palaeozoic Ostracoda for stratigraphie studies has long been recognized, but it was generally believed that Mesosoic and especially Cenozoic ostracods were ot little stratigraphie interest. This assumption finds it origin in the fact that most of the early authors, being insufficiently acqui inted with the structural details of the valves, grouped many related or superficially similar forms of different geological age under one specific name. This led to the supposition that nearly all post-Palaeozoic ostracods were long-ranging forms and the-