Dr. Nagy I. Zoltán szerk.: Fragmenta Mineralogica Et Palaentologica 5. 1974. (Budapest, 1974)

Fragm. Min. et Pal. 5. 1974. Morfológiai vizsgálatok a Cypridopsis vidua alakkörébe tartozó populációkon FARKAS Henrik — BERINKEY LÁSZLÓ Természettudományi Múzeum Allattára, Budapest ABSTRACT: {Morphological investigations on the populations of the Cypridopsis vidua group.) - The analysis of variance of three different samples of "Cypridopsis vidua group" investigated by the authors. Az alábbi közlemény a "Morphological Analysis of Ostracods - The Problem of Cypridopsis vidua and Cypridopsis obesa" (1) c. cikk folytatása és kiegészitése. Az emiitett közleményben a szerző a Cypridopsis vidua alakkörébe tartozó populációkat tett vizsgálat tárgyává. Jelen közleményünkben e populációk közül hármat statisztikai módszerekkel elemeztünk. Az emiitett közlemény részletesen tárgyalja a FARKAS H. által alkalmazott mérési módszert. Ennek alapja az, hogy a hálózatos okulár-mikrométerbe gumi-optikával történt beállítás révén a magassági adatokat rögtön a hosszúság százalékában olvashatjuk le. Jelen közleményünkben a kagylók hosszának az elejétől számított 10, 20, 40, 50, 60, 90 százalékokhoz tartozó magas s ág-értékeket vizsgáltuk. Ezek az értékek akagyló dorzális pereméig mért magasságok. A jobb-, ill. bal kagylót, ill. fél-kagylót külön mértük. Igy a továbbiakban pl. a "bal 40" azt jelenti, hogy a bal kagyló hosszának40 %-ban felvett magasság-értékről van szó. A vizsgálatunk tárgyául szolgáló anyag három populációból vett minta: Kisbalaton: 20 példány. Tata: 20 példány, NagysaUó: 10 példány. Mivel a C. vidua parthenogenetikusan szaporodik, természetszerűen a vizsgált példányok nőstények voltak. A kisbalatoni mintát DADAY J., a tatai mintát FARKAS H., a nagysallóit DUDICH E. gyűjtötte. A tatai minta kb. másfél méter mély vizesárokból, a nagysallói pedig forrás melletti tócsából származik. A kisbalatoni minta lelőhelyéről nincs közelebbi adat. Noha csupán az emiitett három populáción végeztünk statisztikai elemzéseket, az első táblázatokban feltüntetjük egy negyedik populációból vett minta adatait is. E mintát FARKAS H. gyűjtötte a tinnyei tó partjának vizzel elöntött füves részéről. A tinnyei minta méretadatai feltűnő egyezést mutatnak a nagysallói mintával, igy nyüvánvalóvá vált, hogy morfológiai szempontból azzal gyakorlatilag megegyezik. E megegyezés feltehetően nem véletlen jelenség, ugyanis a nagysallóihoz hasonló az élőhelye. A vizsgálati anyag adataiból a hosszúság 10, 50, 90 százalékában mért magassági adatokat teljes egészükben közöljük. Ezek közül a 10 és a 90 százalék adatai jól jeRemzik a kagylók elülső, ill. hátulsó végének magassági viszonyait, mig az 50 % adata gyakor