Dr. Nagy I. Zoltán szerk.: Fragmenta Mineralogica Et Palaentologica 5. 1974. (Budapest, 1974)

latilag megfelel a legnagyobb magasságnak. A C. vidua esetében a hátoldal nagyjából egyenletesen emelkedik a kagyló közepéig. A táblázatokból kitűnik, hogy az adatok variációs szélessége igen csekély; általában 3 % alatt marad, de a tinnyei és a nagysallói minták esetében ez csak 1, 5-1 % körüli értéket mutat. A tatai populáció esetében látszólag nagy a variációs köz, pl. a 10 %-nál 46, 5-49 szélső értékeket találjuk. A szélső értékeket azonban csak igen kevés példány képviseli. 20 példányból 16 példánynak 48, 0 az értéke. Feltűnő továbbá a timiyei-nagysallói minták megegyezése. A két minta átlagai között rendkivül csekély eltérés mutatkozik, mégis érdemes figyelmet fordítani rá. Ugyanis - feltűnő szabályszerűséggel - valamennyi feltüntetett méretadat esetében a tinnyei populáció mutatta a magasabb értékeket. A 4. táblázatot szemügyre véve feltűnik a tinnyei és nagysallói minták atlagainak nagyfokú egyezése. Egyetlen méretadat esetében sincs 1 %-nál nagyobb különbség. Igen figyelemreméltó, hogy a tinnyei átlagok mindig magasabb értéket mutatnák. Ez azértkülönösen érdekes, mert a különbség pl. a jobb 10 % esetében 0,05 százalék! A tatai populáció valamennyi értékben lényegesen felülmúlja a kisbalatoni populáció értékeit, különösképp pedig a másik két minta értékeit. A szokásostól eltérően az átlagértékek alatt feltüntetjük ezek összegét is. Ez érdekes összehasonlításokra nyújt lehetőséget. Ez az eljárás logikus, mert egyazon tulajdonság (a magasság) különböző méretadatainak halmazati értékeit mutatja. Ilyen alapon egyetlen számmal markánsan ki tudjuk fejezni, hogy a mintát "alacsony" vagy "magas" példányok képviselik. így igen jól össze hasonlíthatjuk a mintákat. A tinnyei és nagysallói minták közelállóságát bizonyítja, hogy atlagaik halmazati különbségei 3 %-ot sem tesznek ki. Ezzel szemben a legalacsonyabb értéket feltüntető nagysallói, és a legmagasabb értéket feltüntető tatai minták között a különbség meghaladja a 20 %-ot is! A halmazati értékek segítségével tehát jól jellemezhetők a populációk, sőt valószínűleg sok esetben a fajok is. E kérdés természetesen részletesebb elemzést igényel, melyre itt nem térünk ki. A populációkon belüli viszonyokat tekintve megállapitható, hogy a bal kagylók atlagainak halmazati értékei mindig nagyobbak a jobb kagylók értékeinél. A vizsgálati anyag értékelését variancia-analízis

sel végeztük. E módszer kettőnél több minta értékelésére alkalmas; a módszer alkalmazásakor abból a feltevésből indulunk ki, hogy az egymással összehasonlítani kivánt adatokat egyetlen közös alapsokaságnak tekintjük, s a számítás eredménye dönti el, hogy e feltevés fennáll-e, vagypedig a minták nem tekinthetők homogénnek. A számitások eredményeit variancia-táblázatokban adjuk meg. Az egyes minták között fennálló különbségek értékelését t-próbákkal végezzük. A számitások eredményeit variancia-táblázatokban adjuk meg. A táblázatok szerint az F-próba táblázati szignifikáns értéke a vizsgálatunkban szereplő elemszám esetében 5 %-os szinten 7,17, mig a t-próba esetében 0,1 %-os szinten 3..55. A bal 10 % méretének varianciája: Tényező: SS Szf Szórás F csoportok között 133.48 2 66,74 256.69 csoportokon belül 12.26 47 0,260 összesen: 145.74 49