Dr. Nagy I. Zoltán szerk.: Fragmenta Mineralogica Et Palaentologica 5. 1974. (Budapest, 1974)

refore did not constitute a tool of any value for Mesozoic and Cenozoic stratigraphy." Morkhoven összefoglaló müvének befezetőjében igy ir: "Our knowledge of fossil ostracods is still fragmentary. Many systematic problems remain to be solved. The key to their solution lies in the study of the Recent forms." A recens formák ismerete természetszerűen nem csupán a fosszilisaktól való elkülönítés szempontjából döntő fontosságú. A paleontológusok számára csak a héj hozzáférhető, igy egy sereg problémát csak nehezen, vagy egyáltalán nem tudnak megoldani, így pl. bármily meglepő, a paleontológiái munkák gyakran "új fajokként" irnak le lárva-alakokat. A lárvák ugyanis morfológiailag igen jelentősen eltérnek a kifejlettektől. Amennyiben a paleontológusnak nem áll rendelkezésére egyedfejlődési sor, a lárvákat kifejletteknek vélheti. Ez érthető; a zoológusok (akik a lágy részek alapján egyértelműen meg tudják állapitani az ivarérettséget) gyakorlatilag egyetlen lárva-alakot sem irtak le. A szakirodalomban csupán néhány vázlatos körvonal-rajz vázolja a lárvák morfológiai viszonyait. A feladat adva van; tisztázni kell a fejlettebb lárva-alakok morfológiáját, s általános, ill. nagyobb egységekre jellemző fejlődési törvényszerűségeket. Ezek közül az egyik legfontosabb a héj vedlésenkint bekövetkező alakváltozása (állomét ria). Ezzel lényegében azonos jeUegü probléma, hogy a paleontológusok gyakran külön fajnak irják le a hímet s a nőstényt. A paleo-Ökológiai következtetések alapja - szinte kizárólagosan - a recens formákon alapuló ökológiai vizsgálat. Ez egyike a legfontosabb, de legbonyolultabb feladatoknak. Az ideális az lenne, ha az Ostracodak világosan elkülönülnének "mélytengeri", "sekélytengeri" és "edesvizi", s e nagy élettájakon belül további ökológiai csoportokra. A paleo-ökológiai vizsgálatok egyelőre nem támaszkodhatnak elég mélyreható recens-ökológiai eredményekre. E vonatkozásban csupán a teljesen pontos faj-határozáson alapuló kutatások hozhatnak megbizható eredményeket, mivel bizonyossá vált, hogy egyazon genusba tartozó, igen közei-álló fajok igen különböző ökológiai körülmények között élnek. AZ ÉDESVÍZI OSTRACODAK KUTATÁSÁNAK MÓDJA ÉS IRÁNYA A MÚLTBAN ÉS A JELENBEN Az a tény, hogy az edesvizi Ostracodak kutatása részben vagy egészében zsákutcába jutott, felveti a kérdést, hogy milyen okok játszottak ebben közre? Kétségtelen tény, hogy az edesvizi Ostracodak taxonómiája olyan kérdéseket vet fel, melyek más állatcsoportok esetében nem jelentkeznek. Ilyen pl. az, hogy recens fajok vizsgálatának paleontológiái vonatkozású problémákat kell megoldania. De speciális nehézségek is adódnak a követelményből; a fajok jelentős részének héja meglehetősen "jellegtelen", babszem alakú. A felmerült és a jövőben felmerülő problémák a hagyományos, tipológiai faj szemlélet alapján nyugvó taxonómiai módszerekkel nem oldhatók meg. A tipológiai faj szemléleten nyugvó taxonómiai munka alapja a "tipuspéldány" és a gyűjtemény. A kézikönyvek, fajleirások alapján történő fajhatározás az Ostracodak esetében nem nyújt megbizható eredményt. E probléma más állatcsoportok esetében is előfordulhat, a felmerülő taxonómiai kérdés esetében a szakterület kiváló kutatója a problematikus példányt - vagy példányokat - összehasonlítja a tipuspéldánnyal, ül. a gyűjteményi anyag sorozataival.