Dr. Nagy I. Zoltán szerk.: Fragmenta Mineralogica Et Palaentologica 5. 1974. (Budapest, 1974)

Mint ahogy nincs két, tökéletesen egyforma példány, nincs két tökéletesen egyforma populáció sem. Nyilvánvaló, hogy csupán a vizsgálati módszert kell finomitani, a pél­dányszámot növelni, s akkor valamennyi létező populáció között kimutathatóvá válik bi­zonyos különbözőség. így pl. kimutattam, hogy a Cyprois marginata ócsai és a Velen­cei-tó mellől származó populációi (ill. az azokból vett minta) reálisan különböznek egy­mástól. Ez a különbség oly kicsiny, hogy éppen a kicsinysége a meglepő. A jövő fela­data lesz, hogy a különböző fajok populációinak morfológiai adatait térképre vigyük. Teljesen nyilvánvaló, hogy az egymástól csekély mértékben különböző populációk nem "alfajok", de még "microsubspecies"-ként sem foghatók fel. E témakörbe tartozik még az Ostracoda-határozás néhány elméleti és gyakorlati vonat­kozású kérdése. Jelenleg gyakorlatilag csak a legjellegzetesebb fajok határozhatók meg biztosan. S e meghatározás is csupán a faj-szinten lehet biztos, alfaj-problémák itt is felmerülhetnek. A kevésbé jellegzetes fajok jelentős része gyakorlatilag egyáltalán nem determinálható. Igy pl. a Candona neglecta "változatai" között aligha akad valaki, aki kiismeri magát. Példaként emlitem, hogy a Cypridopsis vidua , a Cypridopsis obesa és a Cypridopsis parva irodalom alapján, határozókulcsok alkalmazásával való elkülöni­tése gyakorlatilag lehetetlen. Ezzel szemben, ha lemérjük e három faj (vagy alfaj) hé­jait, azt tapasztaljuk, hogy a méretadatok alapján jól elkülönülnek. Az azonosítás ne­hézségét csupán a rossz határozókulcsok, a nem megfelelő leírás, azaz: az adatok hi­ánya okozta. S ez feltehetően valamennyi Ostracoda-fajra ill. alfajra érvényes. Ha van közöttük különbség, akkor az obszerválható és kifejezhető; ha a különbségek egyértel­műen és világosan vannak csoportosítva, akkor a determinálás mechanikus munka, s a téves határozás lehetősége a nullával egyenlő. Az édesvízi Ostracodak esetében a való­ban "mechanizált determinálás" lehetősége sincs kizárva. Megfelelő fotocellák és com­puter teljes pontossággal képes lenne határozni. A megoldás akadálya csupán a szerke­zet költséges volta. Mivel tömeges határozásra nincs szükség, ilyen készülék alkalma­zása nem indokolt. A REVÍZIÓ NAGY AKADÁLYA Korunkban rohamosan fejlődnek a természettudományok, s igy az eredmények gyorsan túlhaladottakká válnak. A múlt században irt tudományos müveket jórészt csak a tudo­mánytörténettel foglalkozók forgatják. Aligha képzelhető el olyan fizikus vagy vegyész, akinek - miközben új eredményeket akar leközölni - az 1800-as években irt kötetekben kell lapozgatnia. Az Ostracodákkal foglalkozó kutató azonban jórészt erre van kénysze­rítve. Taxonómiai munkája során az a legnehezebb feladata, hogy megállapítsa: leirták­e már előtte a vizsgált fajt? Ha téved, s már "ismert" fajt ir le, akkor jelentős zavart okoz. G. W. MÜLLER (1912) összefoglaló müvének bevezetőjében igy ir a faj-azonosí­tás lehetőségeiről: "Unzweifelhaft sind häufig nicht nur Arten irrtümlich miteinander identifiziert, häufig genügen sie weder zur Identifizierung, noch überhaupt zum Ausein­anderhalten der Arten. Unzweifelhaft sind häufig nicht nur Arten irrtümlich miteinander identifiziert, häufig werden vom ersten Autor verschiedene Arten unter einem Namen zusammengefasst, die Artnamen sind vielfach Sammelnamen. Umgekehrt erscheinen Zahlreiche Arten, besonders des Süsswassers Nordeuropas, weniger häufig der nord­ischen Meere, wiederholt unter verschiedenem Namen. Beim Mangel jedes sicheren Anhaltes, auf welche Arten Zahlreiche der betreffenden Beschreibungen zu beziehen

Next

/
Thumbnails
Contents