Dr. Nagy I. Zoltán szerk.: Fragmenta Mineralogica Et Palaentologica 5. 1974. (Budapest, 1974)
THOMAS nyomán (1940) a paleontológiában még egyszerűbb a meghatározás. Szerintük a "faj" meghatározása: "a practical and convenient unit by which fossils are distinguished". A "faj" és az "alfaj" között nincs éles határ, s nincs eldöntve, hogy mit nevezünk "alfajnak". Az egyik szélsőséget G. G. SIMPSON (1959) képviseli: "...a subspecies is usually an arbitrary or subjectiv unit. Within a broad limits, you can distinguish almost as many of them as you like, and some zoologists do amuse (or aggrandize)- Themselves in that way. The basic, reasonably nonarbitrary of objective unit in nature is the species." Szerinte tehát - gyakorlatilag - nincs értelme az alfajok elkülönülésének, A másik szélsőséget azok az Ostracoda-kutatók képviselik, akik a legcsekélyebb különbség esetén "új fajt" irnak le. J. HUXLEY (1940) véleményét tekintem mérvadónak: "The term subspecies should be reserved for natural groups of the same general nature as species, but exhibiting a lower degree of morphological differentation and/or reproduktive isolation." HUXLEY a "microsubspecies" alkalmazását is helyénvalónak tartja, azzal a megkötéssel, hogy "... should not be incorporated into the nomenclature." Az Ostracodak: esetében azonban a microsubspecies helyett nyilván elegendő a számmal való jelölés. Ilyen lehet pl. a "top-line 10 - 90 összesitett értéke" és a "top line" első fele (10, 20, 30, 40, valamint az 50 értékének 50 %-a) és a top-line hátulsó fele (az 50 értékének 50 %-a, valamint a 60, 70, 80, 90) értékei között mutatkozó különbség. Ezzel a módszerrel egy populációt vagy "microsubspecies"-t nyolc számmal tudunk jellemezni, s egyúttal információt adtunk a méretekről. HUXLEY idézett müvében mindenképp ajánlatosnak tartja az alfajok megkülönböztetését. E kérdésről igy ir: "There do exist systematists who refuse to see in taxonomy any function but the purely pragmatic one of pigeon-holing and ready identification, and who therefore whis to abolish trinominalism root and branch. If, they would say, a group which has been assigned subspecific rank is sufficiently merit a separate name, it should be called a species, and assigned its place with other binomila s . Even from the practical point of view, however, this has grave disadvantages. It is almost always an advantage to have an easy way of showing relationship between the closely allied groups usually called subspecies; and this is automatically done by means of tronomials, while no such clue is given by a large number of separate binomials." Az Ostracoda-taxonómia irodalmában "alfajt" gyakorlatilag nem találunk. Ennek egyik magyarázata az, hogy kontúr-rajzokkal, valamint a "kevéssel domborúbb" szöveggel kis különbségeket nem lehet definiálni. A másik magyarázat alighanem az, hogy a szerzők többsége szégyell új alfajt leirni. S ez érthető; ha a fajokat nem tudjuk megkülönböztetni, akkor az az alatt levő kategória megkülönböztetése illuzórikus. Ha pedig meg lehet különböztetni, akkor - ha már lúd, legyen kövér alapon - "új fajt" ir le az Ostracoda-kutató. Amint azt a fenti idézetek tanúsitják, az európai edesvizi Ostracodak jelenleg ismert "fajainak" jelentős része tulajdonképpen "faj-csoport". így pl. minden valószínűség szerint a "Candona neglecta" valamint a "Candona candi da " az alaposabb vizsgálatok nyomán néhány fajra és több alfajra különül. Számos esetben nyilvánvalóan előnyös a "faj-csoport" tagjait alfajokként leirni; igy pl. a Cypridopsis vidua vidua alfajának kell tekintenünk a jelenleg önálló fajként emlegetett Cypridopsis obesa-t. A két taxon oly közel áll egymáshoz, hogy helyzetük csak a hármas névvel fejezhető ki. így kifejezésre juttatható az is, hogy pl. A Cypridopsis vidua vidua és a Cypridopsis vidua obesa közel állnak egymáshoz, mig pl. A Cypridopsis aculeata aculeata morfológiailag mindkettőtől elkülönült fejlődés eredménye.
