Dr. Nagy I. Zoltán szerk.: Fragmenta Mineralogica Et Palaentologica 5. 1974. (Budapest, 1974)

lüli variabilitás; igy e kérdésre csak tapasztalati uton lehet választ kapni. Saját vizsgálataim egyelőre gyakorlatilag csak néhány fajra korlátozódtak; ezek esetében meglehetősen csekély értékű volt a populáción belüli variabilitás; legalábbis ami a körvonalat illeti. így pl. a Cyprydopsis vidua egyes populációin belül a szórás értéke meglepően alacsony volt; az alaptáblázatokban pedig a méretek kb. 60 százaléka teljesen azonos volt! A Cyprois marginata esetében a populáción belüli variabilitás már jelentősebb volt; populációk (helyesebben az azokból vett minták) vizsgálata során azonban ez sem okozott nehézséget, mert kb. 20 példány számtani közepe már teljesen elegendő volt az összehasonlításra. Az elmondottak alapján feltételezhető, hogy a populáción belüli variabilitás mértéke csak kevés faj esetében lesz oly jelentős, hogy nehézséget okozzon a taxonómiai munkában. Igen lényeges, gyakorlatilag alig kutatott probléma, hogy az Ostracoidák héja szezonálisan változik-e? Ha pl. a koratavaszi és a nyári mintavétel során egyazon populáció különböző morfológiai jellegeket mutat, akkor súlyos nehézséggel kell szembenéznünk, így az évszakos változást genotipikus különbségként értékelhetjük, ami téves következtetésekre vezet. Lényegében hasonló kérdés, hogy a héj változik-e az ökológiai tényezők hatására? E problémák csak zoológiai módszerekkel oldhatók meg; felderítésük a legsürgősebb feladat. A populációk közötti különbségek viszonyainak felderítése az előbbiekben emiitettekhez hasonlóan az Ostracoda-taxonómiai alapkérdése. G. ALM (1915) és T. PETKOVSKI (1959) közleményei alapján biztosak lehetünk abban, hogy számos Ostracoda fajt rendkívül különböző morfológiai jellegű populációk alkotnak. Egyelőre fogalmunk sincs arról, hogy miként értékeljük e "fajoknak is beillő populációkat"? Vajon minden egyes tónak, mocsárnak megvan a maga "markánsan elkülönülő" populáció-együttese? E kérdésre jórészt azért nem tudunk választ kapni, mert a kutatók általában megelégedtek azzal, hogy leközölték a fajok neveit, legfeljebb megemlítették még, hogy a forma "eltér a tipikustól." A fenti említett irodalmi adatokból arra következtethetünk, hogy számos "többitől markánsan különböző populáció" tulajdonképpen önálló taxant képvisel. T. PETKOVSKI (1959) pl. igy ir: "Als dritte und häufigste Variation unserer Candona neglecta betrachte ich alle übrigen Populationen aus vielen Fundorten ganz Jugoslaviens." A Cypridopsis vidua populációin végzett vizsgálataim során azt tapasztaltam, hogy a populációk (minták) rendkivüli megegyezést mutatnak. Akadt azonban egy populáció (Nagysalló, forrás mellett gyűjtve) mely lényegesen eltért a többitől. Kezdetben "endemikus" formára gondoltam. Később azonban a Tinnyei-tó mellett, vizes réten megtaláltam e forma pontos mását: Nem vitás tehát, hogy a két minta azonos taxont képvisel. E "formák" szövevényét teljességgel lehetetlen lenne a hagyományos, tipológiai módszer alapján kibogozni. A "kicsit magasabb" "kevéssel homorúbb" szövegek semmitmondók. A statisztikai módszerek segítségével azonban teljesen világos képet nyerhetünk a formák morfológiai viszonyairól. Bizonyosak lehetünk abban, hogy számos esetben arra kényszerülünk, hogy új, addig el nem különített taxonokat "új fajnak" vagy "új alfajnak" tartsunk, s ennek megfelelően nevet találjunk számukra. Hogy mit nevezünk el fajnak, vagy alfajnak, az rajtunk áll. Hiszen a taxonómiában érvényes Tate REGAN (1926) meghatározása; mely szerint a faj "rangja" a szakember véleményétől függ. A faj meghatározása: "a community or numbers of related communities, whose distinctive morphological characters are in the opinion of a competent systematist sufficiently definite to entitle it, or them, to a specific name". W. J. ARKELL és J. A. MOY-