Dr. Nagy I. Zoltán szerk.: Fragmenta Mineralogica Et Palaentologica 5. 1974. (Budapest, 1974)

Zweifel unterliegt, dass man der äusseren Form der Schale keine übermässige Bedeutung schenken darf." Igen következetlenül azonban néhány oldallal később a következőket irja: "Alles oben Dargelegte summierend muss ich festsellen, dass nicht die Schale der Ostracoden schuld daran ist, dass eine strenge Klassifizierung der Ostrakoden fehlt, sondern die Forscher selbst, die derselben keine genügende Aufmerksamkeit geschenkt haben." Az Ostracoda -kutatók körében tehát meglehetősen zavaros felfogások, s ennek megfelelően különböző kutatási irányok alakultak ki. A felfogás csak abban volt egységes, hogy az Ostracodak héja "variabilis". • így pl. G. ALM (1915) igy ir a Candona Candida O. F. MÜLLER fajról: "Wie ich schon oben gesagt habe, ist diese Art sehr variabel, was besonders von der Schalenform gilt. So kann z.B. die hintere, untere Ecke sehr verschieden ausgeprägt oder kaum berne rckbar, die grösste Höhe und der Abfall des Hinterrandes deutlich ausgeprägt oder kaum bemerkbar, der Dorsalrand zuweilen beinahe gerade, alles Verhältnisse, welche die Art in viele bisweilen abweichende Formen zerteilt, zwischen welchen aber aRe Übergänge zu finden sind. Konstante Varietäten habe ich dagegen nicht gefunden, obgleich die Individuen derselben Lokalität mit einander ziemlich übereinstimmen. Ich habe einige ziemlich abweichende Formen abgebildet, die aber in den Extremitäten und dem Genitalhöcker mit der Hauptform und unter einander übereinstimmen." G. ALM soraihoz érdemes néhány megjegyzést tennünk. Elsőként azt emlitem, hogy az általa Candona Candida fajnak tartott "formák" oly mértékben különböznek egymástól, hogy azokban - ha figyelembe vesszük a rajzok kezdetlegességét - mintegy félszáz különböző Candona-faj héjára ismerhetünk. Ha egy paleontológus eRogadja ALM feRogását, az egyértelmű azzal, hogy feladja a héj alapján való határozás lehetőségét. A rajzok és a "leirás" oly tág keretet ad, hogy abba minden belefér. Második megjegyzésem,. hogy az egy lelőhelyről előkerült példányok között található variabilitás kérdését elintézi a "ziemlich übereinstimmen" kitéteRel; ezt a kérdést tehát nem vizsgálta. Végülis, fel kell figyelnünk arra, hogy az egy lelőhelyről előkerült példányok között hasonlóságot tapasztalt. Az emiitett, különös "variabüitáshoz" teljesen hasonlót tapasztaltak más kutatók is. W. KLIE (1937) pl. igy ir: "Wenn man berücksichtigt, dass Candona neglecta

aus stehenden undfliessenden, aus austrocknenden und immerwährenden Gewässerm aus Hochgebirgs- und Flachlandslagen, von unterirdischen Fundorten, von Salzstellen des Binnenlandes und aus Brackwassern der Küsten gemeldet ist, so fallt es, angesichsts der nicht selten gleichzeitig betonten Variabilität nicht leicht, an eine Einheit der "Art" zu glauben." KLIE azonban - a végtagok formájának azonossága alapján azon a nézeten van, hogy e faj mégis "fajnak" tekintendő. T. PETKOVSKY (1959) azonban behatóan vizsgálta a Candona neglecta különböző lelőhelyekről származó példányait, s ezeket le is rajzolta. Ezek héjai oly mértékben különböztek egymástól, hogy kétségtelenné válik: azért tekinti egységes fajhoz tartozóknak e "formákat", mert "csak" a héjuk különbözik. E kérdés kapcsán röviden foglalkoznunk kell azzal a kérdéssel, hogy mit értünk a "héj variabilitása" alatt? Talán az első probléma az, hogy mekkora a populáción belüli variabilitás? Ezt - többek között - kifejezhetjük a szórás értékével, vagy a szélső értékekkel. Ha túlságosan nagy a populáción belüli variabilitás, akkor némi okunk van feltételezni, hogy a variabilitás zavarokat okoz majd a taxonómiai munkánkban. Ez a zavar, ill. nehézség azonban elsősorban akkor jelentkezik, ha két közelálló fajból egyegy példányt vizsgálunk. Ilyenkor az átfedés akkora lehet, hogy lehetetlenné teszi a határozást. Meggyőződésem szerint a különböző fajok esetében különböző a populáción be-